Pancsi

Régóta, már december vége óta készültünk rá,  hogy fürdőbe menjünk. Aztán mindig közbejött valami.  Hol egy betegség, vagy egy betegség,  vagy esetleg egy betegség...  na de most, mindenki szinte majdnem jól volt. Zozi fújkálta a hét elején az orrát, de azt a gyógymódot alkalmaztam, hogy akkor nem megyünk most sem sehova, így inkább meggyógyult.  De tényleg  🙂
Végülis én lettem csak náthás, de nem volt olyan nagyon vészes.

Szóval szombaton reggel bár nem esett jól a hajnali ébresztő,  de aránylag gyorsan sikerült összetrombitálni a bandát és útnak indultunk. Agárd volt az úticél.  Azthiszem szerencsénk volt,  kevesen voltak nagyon a fürdőben, így sem a parkolással, sem a helykereséssel nem voltak gondjaink. Gyakorlatilag a program kimerült a következőből: családi medence, gyógyvíz, játszóház,  pár perc pihi, családi medence,  gyógyvíz, játszóház.
Annyira kevesen voltak,  hogy a fiúkat simán minden félelem nélkül bele lehetett engedni a családi medencébe. Ki is használták, konkrétan úgy szétáztak, mint egy vizihulla...
A nap édes sztorija egy kb hasonló korú kislány volt, aki szerintem nem tudta eldönteni melyik fiú tetszik jobban neki. Hol Zozinak, hol Marcinak tette-vette magát. Nagyon aranyosak voltak. A fiúk persze elővették a vagány vagyok stílust  és mindketten hódítani kezdtek. Hallani nem lehetett semmit, de a testbeszéd nagyon árulkodó volt.
Aztán persze annyira nem volt fontos, mert még a nevét sem kérdezték meg 🙂

Hazaindulás előtt próbáltam lőni pár képet, de a fiúk vagy a víz alatt voltak vagy nekem háttal... 
Na de néhány kép egész jó lett 🙂

Marci nyílt órája

Hétfő délután fedeztem fel,  hogy Marciék osztályánál egy papírlap van kifüggesztve  miszerint szerdán reggel nyílt órát tartanak, várják a szülőket.

Kedden klasszul ki is ment a fejemből, hogy szóljak bent, hogy később megyek...
Így kedd este telefonáltam, hogy mi a helyzet. 

Még ezután sem mertem mondani Marcinak csak a suliban tudatosult benne, hogy maradok én is. Jaj de örült 🙂

Szerintem minden gyerekhez ment vagy 2-3 felnőtt,  de az tuti  hogy többen voltunk, mint a gyerekek. 

Roppant intenzív óra volt. Rengeteg feladatot megoldottak. Ügyesen ráadásul. Sok volt a mozgás, nem tudtak eltunyulni óra közben a lurkók. Marcival nagyon meg voltam elégedve,  sokat jelentkezett. Párszor fel is szólította  E.néni. Jól válaszolt. Bár mögötte ültem, de lehetett látni, hogy gyorsan és hibátlanul dolgozott. Nagyon tetszett.

Gyorsan elrepült az az egy óra. Jó lett volna még maradni. Ezt szerintem Marci is így gondolta, mert kicsit el is pityeredett amikor vége lett az órának és készülődni kezdtünk.

Lőttem néhány Marci-háta fotót...

Rövid, de tartalmas hét

Konkrétan örülök,  hogy csak három napos munkahét volt,  mert roppant fárasztónak sikeredett.

Nem csak nekem, hanem a fiúknak is.

Még az ezt megelőző héten  kezdődött  az iskolában az "Aranyhét". Vagyis tanulmányi versenyek minden tárgyból.  Marcit matekból  olvasásból és környezetből neveztük, de sajnos egyik tárgyból sem lett az első három között.  Nem baj, kipróbálta magát. Túlságosan nem vette zokon, de megjegyezte, hogy nem kapott oklevelet.

Zozi mint utólag kiderült, minden létező és nevezhető tantárgyból indult... A szavalóversenyen második helyezést ért el. Ügyes volt nagyon. Bár ő az elsőért hajtott, mert szeretett volna a városi versenyre menni...

Szerdán pedig a zeneiskolában volt a Városi hangszerszóló. Nem volt túl sok ideje felkészülni, mert csak pár nappal előtte tudtuk meg, hogy Zozit is benevezték. Ott is ezüstöt kapott.
Ügyes volt nagyon,  szépen végigjátszotta gitáron is és citerán is a darabokat. Kétszer volt egy-egy mellépengetése, de ügyesen korrigált. 

Hétvégén pedig két nap is buliztunk. Most tartottuk a januári Marci és Ágnes napot, februári Zsuzsanna szülinapot és a márciusi nemzetközi Zoltán napot. 

Mai mosoly

Zozi:
-Mi a főnév? Főnév a ki, mi, kik, mik kérdésre a válasz. 

-Mi a köznév? A köznév valami köznek a neve.

Marci:
-A harkály a fákon kopogtat. Kipp-kopp, kipp-kopp van ott valaki?