Levelek

Tegnap ezek is elkészültek. Jöhet a Karácsony.  Várunk Jézuska 😊

Mikulások jönnek-mennek

Rögtön december elején volt Marciék osztályában a mikulás ünnepség. Egy kis műsort adtak. Először magyarul aztán angolul. Ügyesek voltak nagyon. Bár a második feléből egy kukkot sem értettem, de jól érezték magukat,  mert hatalmasakat kacagtak közben.
A műsor után volt némi kézműveskedés. Angyalt és fenyőfát gyártottunk. Majd ismét a szőnyegre terelte a tanító néni őket, és énekeltek. Aztán megérkezett a Mikulás. Egy naagy zsákot hozott, minden gyereket a nevén szólított és volt némi irgum--burgum meg némi dícséret.  Aztán megkapták a csomagokat.
Marcinak többet kellene jelentkezni és aktívabban részt venni az órákon, mert hiába ügyes és okos ha ezt nem mutatja meg.

Másnap jött itthon is a Miku. Idén először a szobájuk ablakába tették a csizmákat amik természetesen alig fértek el. Jobb lesz azoknak jövőre az erkély ajtó előtt. 😊
Itt is volt nagy örömködés.  Mert a kinézett starwars figurák is a csizmák mellett voltak ...

A következő mikulás az Operett színházban volt. Ugyanis Apa céges mikulása szuper szervezéssel oda érkezett. Az Oszi-boszi darabot láthattuk örök kedvencemmel Oszvald Marikával. Voltak pillanatok amikor a könnyem is potyogott a meghatottságtól. Az élmény kimondhatatlan, felejthetetlen volt. A fiúk is nagyon élvezték. A műsor után volt egy fogadás, ettünk-ittunk. 
Levezető sétaként körbejártuk az Országházat. Megnéztük a nagy-nagy karácsonyfát.  Aztán usgyi haza.

Persze közben jött még Miku a rokonság szinte minden pontjára, így aztán édességhiányban nem szenvedünk.

Most jó nagyot ugrok időben, mert Zoziék ünnepsége csak a szünet előtti napon,  kedden volt tartva. Szép adventi műsort adtak.  Nagyon meghatóra sikeredett. Külön szerepeltek a fiúk, külön a lányok. A fiúk egy kis történetet adtak elő ahol Zozó narrátor volt. A lányok táncoltak egy-egy világító mécsessel a kezükben.
Szépek voltak.
Itt is voltak kézműveskedés,  készítettünk karácsonyi díszeket meg mécsestartót.
És téli szüneeeet! 

Na már megint lemaradtam...

Úgy látszik ez már így marad. De próbálom némileg időrendben ráncba szedni az elmaradásaim. Mert nem csupán kedv és hangulat kérdése hogy írok-e, hanem mert szó szerint nincs mikor...

Nos alighogy szalagot tűztünk a legnagyobbiknak, következő hétfőn vagyis december első napján volt megtartva Kunhegyesen a szokásos adventi szavalóverseny. Indult most is Zozi. Sajnos helyezést nem ért el, de véleményem szerint szépen szerepelt.  Persze kicsit lelombozta, hogy nem kapott díjat, de az első sokk után már azt firtatta, hogy jövőre mit is szavaljon, hogy sikeresebb legyen.  Egy kicsit -nagyon- a szívem szakadt meg, amikor azt kérdezte, hogy ő miért nem volt elég jó, mert tényleg jó volt. Csak sokan is voltak, meg hát mindenki nyerni jött... mindenki nem kaphat díjat.

Egy kézfogás, egy emléklap és néhány bíztató szó azért jutott neki is a zsűritől.
Nekem így is ő az első helyezett.