Sajnos vége...

...az őszi szünetnek...

Pedig micsoda csodás napok voltak!

Először is aludtunk. Sokat, sokáig. Azaz aránylag sokáig. Ha a fiúk fel is ébredtek csendben jól elvoltak. Kb 8 körül másztunk ki a finom meleg ágyból.

Volt mindenféle nap.

- Gyakorlós. Ami abban nyilvánult meg, hogy megcsinálták a fiúk a levelezős verseny feladatait. Kicsit olvastak mindketten, Zozi átnézte az informatikát amiből témazáró következik a napokban.

- Zenesulis. Egy délelőtt ott volt Zozi. Mostanában elmaradt egy-két óra, így pótolták. 

- Haverkodós.  Na ebből kettő is jutott. Egyszer nálunk, egyszer Zozi barátjánál. Ott is van kisebb tesó, aki Marcival egyidős. Ugyan kislány, de nem az a csillámpónis típus.  Meg is lepődtem amikor nálunk voltak, mert tartottam tőle,  hogy fogok egy ismeretlen kislányt szórakoztatni.  Hát megoldották.

- Csavargós. Voltuk Halottak napján a temetőkben, gyakorlatilag az egész napot ezzel töltöttük.

- Sportos. Ígértem a fiúknak,  hogy bicajozunk egy nagyot ha jó idő lesz. S bár kicsit fújt a szél,  de kitekertünk a közeli parkerdőbe. Ott persze épp csak kitaposott ösvényeken szerettek volna a fiúk erdőt felfedezni. Na de az idő jó volt, és miért ne? Jól elfáradtunk mire hazaértünk. 

- Főzős-sütős. Készült minden amit kitaláltak. Kakaós csiga, sült tök, sőt még lángos is. Jaaajjj, holnaptól éhezünk megint... 😊

- Egy kicsit dolgoztam itthonról, mert muszáj volt...
- Végre időt szakítottam rá és elmentem rákszűrésre... (nem dícsért meg a dokibácsi... pont 5 éve voltam utoljára)
-Na meg itthon tettünk vettünk.
Két napot Apa is itthon volt velünk, olyankor teljes létszámmal üzemeltünk.

...és személy szerint nagyon fájdalmasak lesznek a következő napok. Olyan nagyon jó volt itthon...