Na, ilyenünk is van már 😊

Ma amikor hazaértünk Marci egy apróra hajtogatott papírt adott a kezembe. Kicsit szégyenlősen mosolyogva, de roppant elégedetten. Azt gondoltam, hogy a szokásos rajz, ami szinte mindennapos ajándék.  Aztán modta, hogy A DÓRITÓL kapta. Igen, ilyen csupanagybetűs volt a hangsúly. 
Hát az első szerelmi vallomást rejtette a levélke. Ugyanis nem csupán egy papírdarab, hanem egy levél. (-érted anya?)

Hát már nemhogy nincs kisbabám, mert megnőtt mindkettő... , hanem ilyen kis csajszikák legyeskednek körülöttük...
Na jó, imádom. Jó érzés.  (Mostmég, mert nem olyan komoly meny-jelölt) 