Iskola előtti izgulós...

Szeretem PopiAnyu gondolatébresztő posztjait. Nagyon jól -szinte, mintha ismerne- megfogalmazza az én paráimat is.

Vagyis: -Igen, félek tőle, hogy Marci majd begörcsöl és nem tud, később már nem is akar feloldódni. Hogy emiatt majd nemhogy nem jelentkezik, hanem meg sem szólal.  Ebből szeretném, hogy nem azt a következtetést vonnák le, hogy nem okos. Mert igenis az. Nagyon. Erre nagyon jó példa volt egy vásárlás 3800-at fizettem 10ezressel.  5000-ig visszaadott az eladó és tréfálkozva kérdezte a fiúkat, hogy mennyi jár még vissza.  Marci kapásból rávágta,  hogy 5000.  Viszont ott a zeneiskolából a példa, hogy elég volt azt a szót meghallania felmérés és kész volt, teljesen leblokkolt.
Hát nem tudom. Azért abban bízom, hogy  a tanítók pont azért tanítók, hogy tudják ezt majd kezelni. ..

-Másik parám, hogy nem fog szeretni járni... Bár beszélgettünk róla nagyon sokat, de érzem azt a bizonytalanságot a hangjában. Nem szeretném sírva ott hagyni, mint az óvodában. Megbeszéltük a napirendet már sokszor. Remélem lesz kihez bújnia ha szomorú... (bakker mindjárt bőgök)

- Harmadik parám nekem is, hogy elhagy dolgokat. Bár szerencsére ők nem nagyon mozognak. Az elsősök teljesen külön álló épületben vannak, ott van az iskola ebédlője is.  Csak úszásra mennek át a nagy iskolába. Így hátha lesz rá esély, hogy megtaláljuk a széthagyott dolgokat.
Zozinál sem volt elveszett cucc, egy vadi új pólóját hagyta el még ősszel, de suli utolsó napjaiban megtalálták azt is 😊
Most van egy kinőtt új pólója...

Édes volt Zozi,  épp ma említette, hogy majd amikor mennek ebédelni, hátha találkozik Marcival az udvaron. És milyen jó lesz majd látni  ❤

Szóval valami ilyenek járnak az eszemben  ... már nem mostantól, de így egy nappal az évnyitó előtt...

Apropó... a holnapi évnyitó nagyon-nagyon izgalmas lesz. Ugyanis a mi iskolánk karöltve a gimnáziummal tartja a naaagy naaagy
Nemzeti Tanévnyitót. A DunaTv élőben közvetíti illetve az M1-en is lesznek róla bejelentkezések. Nagy lázban van mindenki...
Csak az első osztályosok szülei -vagyis mi is- mehetnek be a templomba. Fent a karzaton leszünk. Zoziék oldalt az első sorban, Marciékat nem tudom,  ha tartják a hagyományt akkor az Úr asztala előtt az első 4 sorban.
(Valaki felvehetné... ) Bár gondolom az iskolának csak lesz egy felvétele... 😊

Szóval készülődünk... zsibonganak mindenféle gondolatok a fejemben... talán azért is jó, hogy írtam róla, hátha így könnyebb elengedni. ...és huss rossz gondolatok, csakis jók és boldogak, mert csak a jót szeretném bevonzani.

Nevessünk is - MaiMarci

Minden este fürdéskor csekkolják a súlyukat. Miután szinte grammra egyformák, állandó versenyben vannak ki épp mennyi, ki épp mennyit fogyott vagy hízott.
Marci ma: - Én először megmérem magam utána megyek pisilni annyival is nehezebb vagyok...  😀

Beíratkoztunk a zeneiskolába Marcival...

Igenám... de hogy...

Ostoba szőke... hetek óta olvasom a zeneiskola fb oldalán,  hogy beíratkozás ekkor... akkor... PÓTbeíratkozás aug.23, 24.  Jól van... legyintek gondolatban... Zozit már nem kell...

Erre tegnap csörög a telefonom.  M.A. néni, hogy azt látja ugyan,  hogy jeleztem az iskolai beíratáskor, hogy szeretném ha Marci zeneiskolás lenne, de el kellene vinni egy felméréssel egybekötött beíratkozásra.  Nagyon csúnyákat gondoltam magamról. Fogalmam sincs hogy esett ez ki, de a lényeg, hogy legalább ők figyelnek...

Így aztán délután tekertem mint félőrült haza, tuti világcsúcsot döntöttem. Amíg a fiúk készülődtek vázoltam Marcinak mi vár rá. Kicsit énekelni kell, meg ritmust tapsolni, dallamot visszaénekelni. Hát nem volt túl lelkes. Alig találtunk hirtelen egy dalt amit elénekelt. Mert úgy kb tízre azt mondta, hogy ő azt nem is ismeri, na azt aztán biztosan nem énelki el...  Én meg attól pánikoltam, hogy valami extra ökörséggel áll elő... valami most divatos Majkával vagy Hooligans-szel...

Na jókat bohóckodtunk útközben. Persze rohanva, mert erre az egészre volt kb 50 percünk.  Senki sem volt amikor odaértünk, mehettünk is be. Közben találkoztunk a zeneovis Cs. nénivel. Volt nagy örömködés.

Bemehettünk Zozival mi is.   A. néni rögtön azzal kezdte, hogy akkor kezdjük a felméréssel. 
Rossz kezdés volt. Mert maga a szó, hogy felmérés olyan szinten stresszelte Marcit, hogy sírva is fakadt.   Persze egy perc alatt összeszedte magát, de nagyon látszott rajta, hogy begörcsölt. Nem is akart énekelni.  Gondolom A.néni kapcsolt, mondta, hogy nem baj, majd énekel Marci szeptemberben a suliban. Végül ügyesen tapsolt, később énekelt is, de a java ezután következett...

Amíg töltöttem a papirokat szóba jött egy és más.  Számítógép és hasonlók. Na ebből egyenesen a következő dolog, mesélték a fiúk, hogy szoktak zenét hallgatni a youtube-on. Na mit is?  Hááát mostanában Despaccitót... (leírni sem tudom) ... Legjobban annak is a rendőrös paródiáját... Tetszik ismerni? Neeeem?  ...éééésssss már énekelték is... az elsőtől az utolsó szóig...

Szóval bemutatkoztunk... beíratkoztunk...

Így lett Marci a Zenei előképző 1.  oszlopos tagja.

Jut eszembe...

...a nyaralásról még nem is írtam... pedig már majdnem két hete itthon vagyunk...

Szóval, Zozi szülinapján indultunk útnak. Szokásos Balaton északi part volt a cél. A szállás változott ugyan,  mert bár januárban szerettünk volna foglalni a megszokott füredi AAA-ba, már sajnos nem volt hely. 
Végülis Csopakon kerestünk és találtunk egy vendégházat. Mondván úgyis oda járunk strandra. Más volt. Az biztos, hogy rengeteg üzemanyagot spóroltunk így meg, mert kb 10-15 perces séta volt a strand és a ház közti távolság.  Tágas is volt, tiszta is volt,  kényelmes is.  Persze itt következik a de. Voltak szokatlan és zavaró dolgok, ami miatt ha lehet inkább a füredi lakást választanám. Félreértés ne essék,  nagyon jó volt,  a célnak tökéletesen megfelelt viszont ha egy rossz idő miatt beszorultunk volna akkor bizony nem lett volna jó.
Na de az időpont választás tökéletes volt,  mert akkor volt a nyár legforróbb hete. Sőt már-már attól tartottam, hogy nem tudunk sehova menni kirándulni, mert akkora a forróság...
Végül persze ez is megoldódott, az utolsó napokban kaptunk két olyan napot amikor nem gyulladt ránk a ruha. 
Szóval a program így nézett ki: strand,  strand, strand, strand, fél nap pihi este strand, látogatás Ausztriába MarciKeresztAnyuhoz, Tihany, strand, Tapolca, strand, haza. Ja meg valamikor voltuk Füreden is...

A látogatás remek volt. A fiúk rögtön bandázni kezdtek, illetve szerintem ott folytatták ahol legutóbb abbahagyták.
Mivel mindhárman nyári gyerekek, Evelin egy tortával is meglepte őket. Szuper volt a három fiú és a három gyertya egymás mellett. Alig tudtunk haza indulni...

Másnap Tihanyban voltunk.  Aznapra mondták az időjósok a hűvösebb, csapadékosabb időt. Hááát nem jött be... bár nem ezer ágra sütött a nap csak olyan hétszázra...  Terveztük megnézni a külső tó környékét, de végül rövidítettünk a sétán, csak a Belső-tavat jártuk körbe. Mi is láttunk ürgéket csak mi másképp,  mint Beáék.  Pont aznap tettek ki rengeteg ketrecet befogni jó néhány példányt. Valahova... -mondták pedig hova-... akarnak telepíteni belőlük mert itt már nagyon sok van. 
A séta után fel akartunk menni az Apátsághoz, de feladtuk. Mintha az összes ember azt akarta volna látni... Így aztán megfordultunk és irány haza...

A következő nagy kirándulás Tapolca volt.  Mégpedig a Tavasbarlang. Ez is régi álom volt.  Na de ha valaki ide akar jönni,  váltson előre a neten jegyet. Kb 10 után értünk oda, kb egy óra sorbanállás után a 14:40-es csoportba kaptunk jegyet. Addig megnéztük Tapolca belvárosát, játszótereztünk, sétáltunk. A barlang nagyon szép. Izgalmas a csónakázás is. Pláne, hogy Zoli evezett, én meg hátul kapaszkodtam és folyamatosan attól féltem mikor borulunk a vízbe. Hát tény, hogy nem vagyok egy vizitündér. Na meg legalább rájöttem,  miért hívják a csónakot lélekvesztőnek.  Nem volt vészhelyzet persze egy pillanatig sem, mégis a képen amit egy automata készít útközben,  látszik három vigyorgó fiú és én, aki rémülten két kézzel kapaszkodik   (nem ezt nem mutatom meg)
Ennek ellenére nagyon-nagyon jó élmény volt,  bármikor visszamennék.

Jó kis nyaralás volt. A víz nagyon meleg volt már,  rengeteg ember volt mindenütt, de együtt lenni jó. Nagyon-nagyon jó.

7 éves lett MiMarcink...

Drága kicsi Kincsem...
Milyen is Ő?

Hát semmit sem veszített szeretetbombaságából. Bújós cicamica. Puszikirály.  Hihetetlen mennyire tud szeretni. Arcán a gödröcskéivel mindenkit elbűvöl.

Ő a bölcs. Csak rá jellemző homlokráncolással mesél vagy vesz tudomásul dolgokat. Nagyon jó meglátással rendelkezik. Okosan érvel ha szükséges. 

Ugyanakkor szeleburdi kisvadóc. Rohan rohan ész nélkül,  olykor persze koppan. 

Hatalmasakat tud nevetni a vicces dolgokon, illetve saját maga által kreált poénokon.

Szinte mindenkit palira vesz... bármit képes bemesélni bárkinek.

Mindemellett roppant simulékony, kedveskedő kisember. Figyelmes. Lesi azt, hogy mivel okozhat örömet. Millió meglepetést készít. Általában valami autóval kapcsolatos rajzot vagy képet.
Mindig van ügyeletes kedvenc. Ez gyakran változik azért... hol limuzin, tűzoltó, autómosó, kukásautó,  autószállító, trabant, BMV, most épp ferrári.   Egy biztos:  a kutya. Az az örök kedvenc.

Nagyon-nagyon érzékeny... már-már mimóza. Nagyon könnyen elpityeredik. Ugyanakkor jól tűri, ha egy játékban nem ő a győztes.
Stresszes eléggé... ezt a szorongást nem sikerült még oldani. Olykor jobb, de vannak visszaesések.

Várja az iskolát. Az új barátokat.  Könnyen barátkozik ha úgy érzi elfogadják. Szinte mindenkivel szót ért.

Nem verekszik mással csak Zozóval... ő legalább annyira példakép, mint amennyire rivális. De imádja, nagyon felnéz rá, ha azt látja tanulhat tőle.

Remélem jól látom, hogy könnyen tanul. Szinte minden tudását (olvasás, írás) magától tanulta meg. 

Ha neki tetsző dolog van akkor roppant érdeklődő, olyankor az információkat szivacsként szívja magába.
Szuper a hosszú távú memóriája, olyan dolgokat emleget ami évekkel ezelőtt történt. 

De mindegy is meddig ragozom milyen Ő...
Ő egy fantasztikus kisgyerek, akit nagyon-nagyon szeretünk.
És nem mellesleg ma van a születésnapja. A HETEDIK.

ISTEN ÉLTESSEN NAGYON SOKÁIG MARCIKÁM!
Egy kincs vagy nekünk Te! Szeretlek!

Talált kincsek avagy levél nekem

Két napja pakolunk a gyerekek szobájában.  Ruhákat selejtezünk, fiókokat ürítünk az elmúlt tanév összegyűjtögetett lomjaival együtt. Kezembe akad egy nekem címzett boríték. Olyan Zozi féle összeeszkábált, ragasztott, csoda. El szoktam tenni ezeket a kincseket, mert később olyan szivet melengető olvasni.

A borítékon ez áll:  " A szeretet mindig veled van"  valamint: "Gyógyulj meg, én hiszek benned!"
Hmhm... óóó cuki-muki kisfiam... olvadoztam. (Bár ezt a gyógyulj meg szöveget nem tudtam hova tenni, mert jóideje nem voltam beteg...)

Na lássuk a levelet: "Kedves Anya! Sajnálom, hogy beteg vagy, de csütörtökön nem tableteztünk, pénteken  se tableteztünk. Szombaton nem annyira érdemeltük meg. Vasárnap felhúztam a redőnyt, az ágyneműt elraktam. Zozó" 

Szóval miután a levelet az íróasztal fiókjában találtam, így arra jutottam, hogy valószínű vasárnapra vagy meggyógyultam vagy tabletezhettek...
😀