Zozi iskolája hirdette meg ezt a programot. A mi templomunk címmel rendezték meg a gyerekeknek és kíváncsi szüleiknek. Kapva kaptunk az alkalmon, mert fel is lehetett menni a toronyba. Még a szószékre is fel lehetett menni :-)
Zozival kettesben mentünk, egy kis "csakvele" programként. Nem bántuk meg.
De először egy kis történelem:
"A nagykőrösi református templom Nagykőrös szívében található. Tornya 75 méter magas, ezzel Pest megye legmagasabb épülete. Tere már mintegy egy évezrede templomos hely. A monumentális templomépület mostani külső és belső képét kilenc folytatólagos átépítés alakította ki. A templom legrégebbi részének maradványait a jelenlegi középhajó rejti. A főbejárat, a fölötte lévő nagy nyugati ablak, az előcsarnok és a valamikori sokszögben záródó szentély a 14-15. század táján épített kőtemplom 1516-os nagy, páratlan értékű és jelentőségű gótikus átalakítását sejteti.
A reformáció már a 16.század közepén megjelent Kőrös mezővárosban. A református gyülekezet megalapítása 1545 tájára, Szegedi Kis István reformátor ceglédi működésének idejére tehető. Ez a dátum szerepel a pecsétnyomóban. Az itt lévő akkori templomot a két felekezet a kezdeti évtizedekben közösen használta, majd a protestánsok 1560 táján külön oratóriumot építettek maguknak, közvetlenül az öreg templom északi falához mintegy oldalhajóként. Ez a templom legrégebbi látható részlete, amely az 1967-es felújítás óta az épület 16.századi szépségét és kinézetét hűen mutatja be.
A békes együttélésnek a feljegyzések szerint egy sajnálatos összekülönbözés vetett véget, ami után Nagykőrös homogén református város lett, és az is maradt egészen a római katolikus felekezet 18.század második felében történő újraalapításáig. A 17.század kisebb építkezései és javításai után a város megszaporodott lakossága miatt 1784-1788 között új hajót, a jelenlegi déli falat építettek a templomhoz. 1855-ben, az orgona építésekor megmagasították az épületet.
1876-1877-ben építették meg a toronyfeljárókat és az oldalsó bejárókat, valamint ekkor alakították ki a jelenlegi templombelsőt, karzatokat; az orgonát a torony alóli nyugati karzatról az északi karzatra helyezték át. A sokáig városi tűzvédelmi feladatokat is ellátó torony 1907-es megmagasításával és kialakításával nyerte el a nagykőrösi református templom mostani alakját, a város összképét igen meghatározó jellegzetes formáját Sándy Gyula és Foerk Ernő tervei alapján.
Az első toronyórát 1693-ban hozatták Bécsből, a 18.század első felétől folyamatosan harangokat is öntettek. A toronyban jelenleg három harang lakik, melyek közül az 1787-ben készült a legöregebb. Ez a város legnagyobb harangja a maga kb. 1300 kg tömegével. A templom másik két harangja 1924-ben készült. Kb. 400 és 240 kg-osak." forrás Wikipédia.
Ezt nagyon szépen megfogalmazta az egyik előadó. Hozott olyan tervrajzokat ami bemutatja, hogy változott a templom kinézete az elmúlt 500 évben. Félelmetes volt, ahogy az emberek kézről kézre adták.
Ezután kinyitották a titkok ajtaját, vagyis a torony feljáróját. Zozi megszámolta, 142 lépcsőn lépegettünk feljebb és egyre feljebb. Voltak laposabb és térdig érő lépcsők, létrák. Kalandos volt az biztos. Útközben megnéztük az óraszerkezetet, ami hatalmas volt. És gyönyörű. Aztán pár létrányival feljebb voltak a harangok. Pont amikor oda felértünk akkor lett 3 óra és észvesztő hangosan kongott mellettünk. De a látvány, az élmény páratlan volt. Hiszen ki látott 2-3 lépésnyiről kongó harangot? Mi már igen :-)
Még 2 emeletnyi létrázás után az alsó erkélyre értünk. Hát csodaszép volt. De ami a következő emeleten volt... Lélegzetelállító látvány. Csodálatos.
Ezután kinyitották a titkok ajtaját, vagyis a torony feljáróját. Zozi megszámolta, 142 lépcsőn lépegettünk feljebb és egyre feljebb. Voltak laposabb és térdig érő lépcsők, létrák. Kalandos volt az biztos. Útközben megnéztük az óraszerkezetet, ami hatalmas volt. És gyönyörű. Aztán pár létrányival feljebb voltak a harangok. Pont amikor oda felértünk akkor lett 3 óra és észvesztő hangosan kongott mellettünk. De a látvány, az élmény páratlan volt. Hiszen ki látott 2-3 lépésnyiről kongó harangot? Mi már igen :-)
Még 2 emeletnyi létrázás után az alsó erkélyre értünk. Hát csodaszép volt. De ami a következő emeleten volt... Lélegzetelállító látvány. Csodálatos.
Miután lekönyörögtük magunkat... Mert elég nehéz volt elszakadni a látványtól... Az orgonánál várt a következő állomás. Dr Dávid István orgonaművész és főiskolai tanár úr mesélte el a történetét, mutatta meg a működését. Kicsit énekeltünk is, meg csodáltuk a tudását. Sajnos ez a rész nem tartott sokáig, mert a főiskolán épp vizsgák voltak és sietett vissza az előadó, de arra még szakított időt, hogy Zozinak kicsit megszólaltasson néhány hangot. Ugyanis neki annyira tetszett, hogy igen érdeklődő és jó kérdéseket tett fel. Eddigre persze már mindenki elindult... Mi még pár percet maradhattunk :-) Sőt kapott Zozi egy könyvecskét is az orgona felújításáról.
Na ezekkel az élményekkel feltöltődve indultunk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése