Mennyire nagy esemény egy ovis ballagás?

Bocsánat Erika Tőled loptam a címet,  mert ugyanaz a kérdés nálunk is. 

Kb 1 hónapja lebegtette meg a témát az óvónéni.  Most hétfőn volt szülői értekezlet,  biztossá vált a dátum...  és a program...

-Első sokk: június 1-én CSÜTÖRTÖKÖN!!!!! fél 4-kor lesz az évzáró...  Utána kb 3/4 óra szünet, mert a másik csoport utánunk tartja. 5-kor ballagás...
Kérdés: addig mit csináljunk a gyerekekkel?  Válasz: játszhatnak az udvaron...  (nanáááá, fehér ingben,  ünneplőben)

-Második sokk: Ha lehet ne hívjunk vendégeket a ballagásra,  mert azt egyszerre tartja a két nagycsoport és nem férünk el a teremben. 
Kérdés: miért nem lehet az udvaron tartani? Válasz: háát nincsenek felkészülve egy esetleges rossz idöre...
(Nanááá, majd szólok a családnak,  hogy kész, menjetek haza a ballagás az a mi ünnepünk...)

Szóval mennyire fontos egy ovis ballagás???  Gyanítom,  hogy csak nekünk az...  Facsarodik a szívem,  ha eszembe jut...  és naponta többször megesik... Mert a legkisebb miért nem kaphat ugyanannyi figyelmet,  ünneplést, mint a nagyobbak?  Neki is lezárul egy korszak az életében...  Neki is becsukódik egy ajtó és kinyílik egy másik.  Miért nem köszönhetünk el méltó módon a kisgyermek kortól? 

Az még csak egy ráadás volt a szülőin, hogy kategorikusan közölték,  hogy a tervezett június 19-i zárást előre hozták június 2-re. Már ha lehet pénteken ne is vigyük a gyerekeket.
Háát viszlát óvoda.... No comment... 

Zozis Anyák napja

Tegnap volt.  Fél 5-kor kezdődött.  Igaz úgy bő 20 perces késéssel kezdték a gyerekek a műsort, mert az egyik fiúnak valami vizsgálatra kellett mennie és így végzett.  Addig viszont K.néni tartott egy rögtönzött szülőit. Így legalább megtudtam időben,  hogy jövő pénteken nem lesz suli..  Hétfőn viszont kirándulni mennek.  Budapest az uticél.  Parlament,  Hősök tere,  Margitsziget.  Vonattal,  trolival, villamossal. Jaaaj de hosszú nap lesz ez nekem...  Mire hazaérnek azthiszem lesz ezerrel több ősz hajszálam...
Na de visszakanyar:
Hosszú,  nagyon hosszú műsor volt.  Mindenki szerepelt. Három részre lehetett osztani,  az elsőben verseket mondtak, de hogy ne legyen annyira egyhangú,  közben a zeneiskolások egy-egy dalt eljátszottak.
A második részben Anyák napi jeleneteket adtak elő. Szám szerint hármat. Zozi az egyiknek a főszereplője volt. 
A harmadik részben táncoltak.  Ez meglepi volt,  mert ezt nem árulta el. 
Nagyon izgultak, nagyon sokat készültek.  Ügyesen adták elő az egészet. Nem volt az a full megható könnycsorgatós műsor, mert tele volt vidám elemekkel.  Pont jó volt,  nekik, nekünk való volt.  Magukat adták,  kiskamaszosan,  kicsit szégyenlősen, de azthiszem mindenki nagyon élvezte.  Legalábbis én nagyon.

Május 1.

Azt még nem is írtam, hogy merre jártunk május 1-én. 
Az biztos volt, hogy valahova menni akarunk,  de uticél nem volt sokáig.  Nézegettük az ország különböző pontjain a rendezvényeket, de olyan igazi-igazi nem volt köztük.  Erre Zoli feldobta, hogy úgyis jó idő lesz,  menjünk Hegyestűre. Hát menjünk.
Reggel jó időben sikerült elindulni.  Első megálló Füreden volt.  Kissé elkeseredve láttuk, hogy a kikötőnél a nagy parkolót egy az egyben megszűntették. Na nem is szoktunk ott parkolni, deeee egy brutálisan nagy építési terület lett az egész...  Hát bakker szálloda lesz...  Állítólag.  Valahogy nem tudom elhinni...  Az egy csudazöld árnyas parkoló volt,  mindig dugig autókkal....
Hogy kicsit vigasztalódjunk, sétáltunk egyet a kikötőben,  a sétányon. Ittunk savanyú vizet,  megsimiztük a halász és révész csizmáját. ... És tovább álltunk.  Csopakon megnéztük hogy helyileg hol lesz a szállásunk nyaraláskor. Ezután ebédre Gyula bácsinál a strandon ettünk hekket. 
Újból autóba szálltunk és meg sem álltunk Hegyestűig. Hát így, melegben eső nélkül sokkal jobb élmény volt.  Felmásztunk a tetejéig. Na jó, egy ösvényen felsétáltunk. Na jó, mire felértünk majd kiköptem a tüdőmet :-) nem nagyon,  de majdnem.  Gyönyörű a kilátás.  És hihetetlenül meleg volt.  Ennek okát mire leértünk meg is fejtettük. A tippünk: bazalt, fekete,  és szinte visszasugározza a magába szívott meleget.  És érdekes módon ott nem fújt a szél. 
Még kicsit sétáltunk a hegy bejárható részein és nekivágtunk a hazavezető útnak. 
A fiúk alig hagytuk el a Balatont el is aludtak.  Ha hagyjuk őket tuti hazáig durmolnak, de gonosz módon félúton zenét kapcsoltam,  mert így esélyes volt, hogy itthon nem virrasztanak hajnalig.
Jó kis program volt. 

...a levél...

...amitől olyan jól sírva lehet fakadni ott az iskolaudvaron...

Zozi hozta, vele küldték el. 

Amit rejt:

"Örömmel értesítjük Önöket,  hogy gyermekük Rédei Marcell a 2017/2018. Tanévben a magyar-angol két tanítási nyelvű képzést nyújtó 1.c osztályban kezdi meg tanulmányait."

Juppijuppijuppiééééé!

Jajjj lemaradt...

... Lefelejtődött az Anyák napi ünnepséges posztból az ajándék...  Pedig direkt lefényképeztem...
Enyje...anyaaa!

(a vers a kép hátulján az a záróvers)
Tettem még egy Marcis képet bónuszként.  Mert annyira jellemző :-) amíg megkapta minden gyerek az odaadandó ajándékot,  addig Marci olvasgatta a verset :-)

Szombati program: a Református templom látogatása

Zozi iskolája hirdette meg ezt a programot.  A mi templomunk címmel rendezték meg a gyerekeknek és kíváncsi szüleiknek.  Kapva kaptunk az alkalmon, mert fel is lehetett menni a toronyba. Még a szószékre is fel lehetett menni :-)

Zozival kettesben mentünk, egy kis "csakvele" programként.  Nem bántuk meg.

De először egy kis történelem:

"A nagykőrösi református templom Nagykőrös szívében található. Tornya 75 méter magas, ezzel Pest megye legmagasabb épülete. Tere már mintegy egy évezrede templomos hely. A monumentális templomépület mostani külső és belső képét kilenc folytatólagos átépítés alakította ki. A templom legrégebbi részének maradványait a jelenlegi középhajó rejti. A főbejárat, a fölötte lévő nagy nyugati ablak, az előcsarnok és a valamikori sokszögben záródó szentély a 14-15. század táján épített kőtemplom 1516-os nagy, páratlan értékű és jelentőségű gótikus átalakítását sejteti.

A reformáció már a 16.század közepén megjelent Kőrös mezővárosban. A református gyülekezet megalapítása 1545 tájára, Szegedi Kis István  reformátor ceglédi  működésének idejére tehető. Ez a dátum szerepel a pecsétnyomóban. Az itt lévő akkori templomot a két felekezet a kezdeti évtizedekben közösen használta, majd a protestánsok 1560 táján külön oratóriumot építettek maguknak, közvetlenül az öreg templom északi falához mintegy oldalhajóként. Ez a templom legrégebbi látható részlete, amely az 1967-es felújítás óta az épület 16.századi szépségét és kinézetét hűen mutatja be.

A békes együttélésnek a feljegyzések szerint egy sajnálatos összekülönbözés vetett véget, ami után Nagykőrös homogén református város lett, és az is maradt egészen a római katolikus  felekezet 18.század második felében történő újraalapításáig. A 17.század kisebb építkezései és javításai után a város megszaporodott lakossága miatt 1784-1788 között új hajót, a jelenlegi déli falat építettek a templomhoz. 1855-ben, az orgona építésekor megmagasították az épületet.

1876-1877-ben építették meg a toronyfeljárókat és az oldalsó bejárókat, valamint ekkor alakították ki a jelenlegi templombelsőt, karzatokat; az orgonát a torony alóli nyugati karzatról az északi karzatra helyezték át. A sokáig városi tűzvédelmi feladatokat is ellátó torony 1907-es megmagasításával és kialakításával nyerte el a nagykőrösi református templom mostani alakját, a város összképét igen meghatározó jellegzetes formáját Sándy Gyula  és Foerk Ernő  tervei alapján.

Az első toronyórát 1693-ban hozatták Bécsből,  a 18.század első felétől folyamatosan harangokat is öntettek. A toronyban jelenleg három harang lakik, melyek közül az 1787-ben készült a legöregebb. Ez a város legnagyobb harangja a maga kb. 1300 kg tömegével. A templom másik két harangja 1924-ben készült. Kb. 400 és 240 kg-osak." forrás Wikipédia.

Ezt nagyon szépen megfogalmazta az egyik előadó.  Hozott olyan tervrajzokat ami bemutatja, hogy változott a templom kinézete az elmúlt 500 évben.  Félelmetes volt, ahogy az emberek kézről kézre adták. 
Ezután kinyitották a titkok ajtaját,  vagyis a torony feljáróját. Zozi megszámolta, 142 lépcsőn lépegettünk feljebb és egyre feljebb.  Voltak laposabb és térdig érő lépcsők, létrák. Kalandos volt az biztos.  Útközben megnéztük az óraszerkezetet, ami hatalmas volt.  És gyönyörű.  Aztán pár létrányival feljebb voltak a harangok. Pont amikor oda felértünk akkor lett 3 óra és észvesztő hangosan kongott mellettünk. De a látvány,  az élmény páratlan volt.  Hiszen ki látott 2-3 lépésnyiről kongó harangot? Mi már igen :-)
Még 2 emeletnyi létrázás után az alsó erkélyre értünk. Hát csodaszép volt. De ami a következő emeleten volt...  Lélegzetelállító látvány.  Csodálatos. 

Miután lekönyörögtük magunkat... Mert elég nehéz volt elszakadni a látványtól...  Az orgonánál várt a következő állomás.  Dr Dávid István orgonaművész és főiskolai tanár úr mesélte el a történetét,  mutatta meg a működését. Kicsit énekeltünk is, meg csodáltuk a tudását. Sajnos ez a rész nem tartott sokáig,  mert a főiskolán épp vizsgák voltak és sietett vissza az előadó, de arra még szakított időt, hogy Zozinak kicsit megszólaltasson néhány hangot. Ugyanis neki annyira tetszett,  hogy igen érdeklődő és jó kérdéseket tett fel.  Eddigre persze már mindenki elindult... Mi még pár percet maradhattunk :-) Sőt kapott Zozi egy könyvecskét is az orgona felújításáról.

Na ezekkel az élményekkel feltöltődve indultunk haza.

Utolsó Anyák napi ünnepség az óvodában

...ez is eljött... Az utolsó ez,  az utolsó az... Már ez a pár hét így telik majd el.
Kicsit előbbre hozta az óvoda az ünnepséget, mert készülni kell a ballagásra is...
Nagyon szépek voltak az ovisok. Sokat énekeltek,  táncoltak,  sok verset mondtak. Külön meglepetés volt,  hogy Marci -és csak Marci senki más a csoportból- egyedül mondott verset. 
Nagyon büszke vagyok rá.  Szépen mondta.  Bár ott nem sikerült felvenni a záróverset, azt itthon pótoltuk.
Készültek ajándékok is, önálló munkával és segítséggel. Ezek most beköltöztek a vitrinbe, majd később a kincsesdobozba kerülnek :-)
Nagyon sok mindent nem tudok mondani magáról az ünnepségről... mert olyan párás szemmel néztem... Hol vannak már azok a kis csetlő-botló minik..., azok a kis selypes félénk apróságok..., azok a megmosolyogtató bakik... Hát már fényévnyi távolságra.  Itt már komoly nagyfiúk és hölgyek voltak.  De imádtam minden pillanatot. 
...na most, hogy ismét jót bőgtem... Jöhetnek a képek.