Zozi hangverseny... Weiner hét

Minden rémálmom valóra vált...
Mindig féltem attól,  hogy a gyerekeknek valami programja ütközik. Hát most ezt telibe trafáltuk. Péntek délután volt pont egyszerre Marcinál az Anyák napi ünnepség és Zozi hangversenye,  amit a Weiner hét keretében tartott a Zeneiskola...
Hát az előbbi mégis előnyt élvezett, Marcinál voltam. 
Zozit pedig Apa kísérte. Természetesen fel is vette, így én is láttam :-) Hát mit mondjak... :-) szerintem hibátlan...  :-) 

Történelmi pillanat :-D

Marci 6 éves,  8 hónapos, 1 hetes és 2 napos korában reggel 8 óra 50 perckor elkezdte a fogváltást :-) azaz vééégre kipottyant az első foga. Már ott kukucskál az utódja, így nem sokáig lesz fogatlan.  Illetve a párja is elég mocorgós már, így felkészülhetünk rá, hogy a fogtündér most egy ideig gyakran látogat el hozzánk. 

Ideje barátkozni...

...a gondolattal, hogy Marci tényleg ballagni fog az óvodából...
Valahogy még mindig nem fér a fejembe...
Ma reggel amikor vittem az oviba,  az óvónéni egy vastag újságnak kinéző dologgal indult felém. Kapásból hárítottam... nem járatunk semmi újságot...
De nem is az volt.... Elkészült az idei Ballagási évkönyv. Ezt kaptuk meg. 

Ez szintén egy "helyi szokás"  nem tudom máshol van-e.  A város minden oktatási intézményben -bölcsödétől főiskoláig- lefényképezik a ballagó osztályokat, csoportokat és ezt jelentetik meg minden tanév vége felé. 

Szép szokás.  Nekem nagyon szimpatikus. 

Húsvéti ötös

Idén is elkészült a húsvéti ötös képünk. (a szemfülesek már láthatták :-)) Ez már hagyomány lesz úgy látszik.  Mindig ezt a képet szerkesztjük a következő évi naptár címoldalára.
Több verzió is lett, de ez az ami vállalható... :-)

Beíratás pipa

Tegnap volt ez a jeles nap. 

Milyen érzés? ... fura, boldog,  szomorkás,  büszke,  elégedett, rémült ez így egyben. 

Hogy is történt?  Szépen szokás szerint "szétszórtam" a gyerekeket oviba, suliba,  mentem dolgozni.  A fontos határidős jelentéseket leadtam, majd átsétáltam abban a csodálatos időben a suliba. Az út minden pillanatát gyűlöltem,  mert baromi hideg volt és pont az arcomba hordta a szél a havat.
A beiratkozás az egyik tanteremben volt.  A három leendő elsős tanító néni, plusz az igazgatóhelyettes tanító néni volt ott.  Előre szóltak,  hogy a gyerekeket nem fontos vinni. Várni kellett kicsit, és ezidő alatt megnyugodott a lelkiismeretem, igen, jól tettem,  hogy nem hoztam Marcit magammal.  Az ott várakozó gyerekeket és szüleiket "kissé" megviselte a sorbanállás. Volt olyan aki komplett családdal jött. 2 gyerek,  apa, anya és nagyi. Hátjólvannabiztoselsőgyerek...

Na a lényeg,  hogy a papírokat rutinosan összekészítettem előre és ripsz-ropsz ment a dolog gyorsan.  Angol kéttannyelvű osztály maradt a befutó. Mivel Marci katolikus,  így a vallásnak megfelelő hittanra fog járni.  Van ismét lehetőség szolfézs oktatásra, ami tulajdonképpen beépül az első két évben az órarendbe. Ezért oda is beírattam. Kértem az előre összeállított füzetcsomagot, így megkímélem magunkat egy naaagy sulit megelőző idegbajos vásárlástól. 

Kitöltöttem vagy 10 nyilatkozatot és hozzájárulást étkezésről, allergiáról illetve meg nem létéről (a sulitej miatt), arról, hogy fotókat feltehetnek az iskola honlapjára, kirándulásra vihetik-e meg még mittudomén. Persze mindet elolvastam csak most nem tudom már...

Közben kibámultam az ablakon és pislogtam mekkora pelyhekben esik a hó... 

Amikor végeztem pont kicsengettek. Átsétáltam a szomszéd teremhez és meglestem Zozit.  Ugyanis pont a szomszédjukban voltam :-)  Szerencsére nem érezte cikinek épp, hogy megjelentem (erre már nagyon figyelni kell)  lenyomott két puszit és futottam vissza dolgozni. 

Útközben még visszatuszkoltam pár könnycseppet, mert valahogy olyan szentimentális hangulatba kerültem... 
Szóval így történt...  Még egy lépéssel a suli felé... 

Jaaa, és lehet izgulni, hogy milyen levelet kapunk május 5-e után...  Hova vették fel... 

Húsvéti locsolkodós

A két fiú már napok óta készült erre a napra.  Marci az oviban tanulta a verset,  Zozinak itthon kerestem.

Tegnap Manyi Mamáéknál voltunk, mert jött haza Marcikeresztanyu is, így velük is tudtunk találkozni.  Jó nagyot játszottak,  és megállapították, hogy Atibaba már nem is baba, hanem kisgyerek :-D 

Az a megtiszteltetés ért, hogy Ati életében először locsolkodott és az első meglocsolt én voltam :-D  Fájó szívvel váltunk el,  nem tudjuk mikor sikerül találkozni legközelebb.

Reggel Zozi már 6-kor felébredt, fél 7-kor odabújt mellém mint a jégcsap olyan hidegen , mert megunta, hogy a konyhában ücsörögjön. Később jött Marci is és várták,  hogy Zsuzsi felébredjen. Először Zozi locsolta meg jóóó adag szódával,  majd Marci is egy hasonló adaggal.  Tuti nem fog elhervadni :-)

Szerencsére velem elnézőbbek voltak,  én verset kaptam meg kölnit. 

Reggeli után pedig először Mamihoz,  majd Mamához ment a fiúk csapata,  nehogy elhervadjanak a hölgyek. 

Marci :-)

Esti puszik.
Marci : -Anyaaa te vagy a kedvenc anyukám!
-Mert ki  a nem kedvenc? (kérdézem rémülten)
M: -Áááá,  olyan itt nincs!  Nyugi!

Ok megnyugodtam. Jó éjt :-D

Folyt.köv... Avagy matekverseny...

...mert ígéret szép szó...

Szóval...  Pénteken egy igazi őrültek háza volt a munkahelyemen. Egyszerűen mintha minden ügyfél egyszerre akart volna jönni.  Így aztán kicsit én is elbújtam a csigaházamból, akarom mondani az irodából és ügyfeleztem kicsit. Szeretem.  Szeretek az emberekkel foglalkozni.  Ez a rész olykor nagyon tud hiányozni. De jó visszavonultan intézni az ügyes-bajos dolgokat, a jelentéseket, beszámolókat, statisztikákat, szolgálatszervezést meg még annyi mindent... 

Na tehát ebbe az idillbe csörrent meg a telefonom. Ismeretlen volt a szám, megfordult a fejemben, hogy nem veszem fel. De milyen jól tettem, hogy mégis...  Zozi sulijából volt az Igazgató helyettes... Nem,  nincs semmi baj,  ne ijedjek meg.  De... Kettő órakor lesz Kecskeméten a megyei matek verseny,  ahová, Zozit anno egy gyenge pillanatomban beneveztem.  Illetve aláírtam az orrom alá dugott nevezési lapot.  Ahan,  és miért is csak most szólnak 12:05-kor? Háát,  öööö, rajta volt a dátum a nevezési lapon... És erre a versenyre nem az iskola viszi a gyerekeket... Jaaa, biztos én vagyok a trehány anya, aki nem törődik a gyerekkel,  de tényleg nem emlékszem... 
Így aztán turbó fokozatra kapcsoltam.
-Főnök,  ez meg ez van,  most megyek,  vagy megyek, más opció nincs. 
-Gyereket felmarkoltam a suliban. De nem ebédeeeelt..  Mákostészta, nem szereti.
-Zsoltikát Zozi barátját is megígértem még tegnap,  hogy hazaviszem... Viszem.
-Haza, villámebéd... Tejfölös tészta... Ezt kért. Közben ruhacsere.
-Guglizom az iskolát ahova menni kell... Azt a városrészt nem is ismerem.  Ok, nagyjából megvan.
-Indulás. 
-Egy r...hadt busz, 70-nel megy előttünk,  előzni meg képtelenség.
-Ok itt vagyunk,  egy átkozott parkolóhely sincs,  nem baj,  ott egy kisbolt, az mögött épp van egy autónyi hely.
-Baromi nagy ez a suli... Hányadik emelet? Melyik terem?
-Ok itt vagyunk... Mééég van 15 percünk.
-Óóóó bakker (sokkal csúnyábbat gondoltam)  a tolltartó otthon maradt az asztalon.. (tényleg trehány anya vagyok)  Táskatúrás... Van toll, ceruza,  radirt kapunk. 
-Ajtó becsuk... Kezdik...
-45 perc.  Hallom a szívem...  Annyira kalapál.
-Kijönnek. Mosolyog. Nem volt vészesen nehéz.  Nézem a feladatokat. Dehogynem....
-Eredmény majd valamikor...
Megcsináltuk!!!!

Annyira...

...de annyira el vagyok maradva,  hogy fogalmam sincs hol folytassam.

Ha nagyon időrendben szeretném írni,  majd egy hónapos dolgokat kell előkaparni. 

Az amit mindenképpen szeretném,  ha említésre kerülne az a március 15-i ünnepség. Az iskolában a harmadik osztályos tanulók adták elő a műsort. Zozi napközis tanító nénije volt az, aki betanította. Hát le a kalappal előtte is,  na meg főleg a gyerekek előtt.  Nagyon jól megkomponált műsor volt.  Népi elemekre épült, nagyon sok népdallal, tánccal.  Szépen adták elő nagyon.  Ügyesen bele voltak építve a klasszikus március 15-i események. Éééés Zozi mondta a Nemzeti dalt. De olyan jól mondta....  Szerettem volna egy videót betenni a műsorral,  de mi nem vettük fel. ... és eddig nem is kaptam meg senkitől.   Azt amikor Zozi szaval ugyan a telefonnal felvettem, de épp az utolsó versszakot mondta, amikor jött egy bejövő hívásom és megszakította a felvételt...

Nem írtam le akkor, de mégis ide tartozik,  hogy ismét van egy új családtagunk. Zoli autót cserélt. Bár tervben volt,  de nem teljesen így szerettük volna...  Egyik reggel -február végén - rendesen sikerült összetörnie az előző autóját. A lényeg,  hogy az őrangyala vele volt,  és egy csuklótöréssel megúszta. Mostanra -mire a gipsz lekerült és újra dolgozhat- sikerült lezongorázni az autócserét is. 

Marci továbbra is lelkesen jár a suliváróra szerdánként.  Nagyon várja a beiratkozást. Miután kiválasztotta, hogy kit szeretne tanító néninek,  így már nincs több gondolkodás, angolos lesz.
Kicsit dühítő volt,  csütörtök reggel kaptam az óvodában egy levelet a nev.tanból, hogy most hétfőn (holnap) és csütörtökön lesz a felülvizsgálat, ahol kötelező a szülői megjelenés is. Hát nem kapkodták el... És ha épp beteg a gyerek és két hétig nem megy????  Akkor nem tudom meg?  Na jó, biztosan telefonon szóltak volna az oviból,  de akkor is...  
Kicsit stresszelek rajta,  amit lelkesen próbálok leplezni.  Annyit készültünk, hogy rajzoltunk emberkét,  alá-fölé-jobbról-balról-elé labdát,  felhőt, napot stb.  Meg házat is rajzoltunk.  Kérdeztem a családról,  de ezek mennek.  Hétfőnként Mónival meg úgyis feladatlapoznak. Szerintem nem lesz gond.  Más nem jutott eszembe mit csinálnak. 
Szerintem Marcinál ez az egy év hihetetlen fejlődést hozott. Nagyon jó választás volt a hétfői Mónika néni segítsége. Adott neki rendesen önbizalmat,  meg a suliváró foglalkozás is érezhetően jót tett. 
Na meg csak ámulok néha azokon a dolgokon amiket fogalmam sincs honnan tanul. Ilyen volt ma például,  hogy közölte fél 4 van. ... És annyi volt...  Biztosan amikor Zozi tanulta akkor ragadt rá,  és mostanra érhetett be, hogy alkalmazza.  Örülök neki minden esetre,  mert ez még egy dolog amiben sikerélménye lesz a suliban. 

Na majd folyt.köv...  (remélem nem egy hónap múlva)