2016. május 29., vasárnap

Gyermeknapra

Keller Mariann: Ma még a tiéd
Ma még teljesen a tiéd,
Szeme éhesen kéri meséd.
Ma még, ha fél hozzád fut,
Két karod néki védelmet nyújt.

Ma még esténkét betakargatod,
Őt, ki néked éjjeled, nappalod.
Ékes, szép szavakkal dicséred,
Öleddel oltalmazod, s félted.

Ma még le tudod törölni könnyét,
Megsokszorozhatod örömét.
Vágyik jóindulatodra, lényedre,
Két kezedre, hogy felnevelje.

Hatalmad ma még korlátlan fölötte,
Nem nézi szavad, mi lapul mögötte.
Szeme kérdőn tereád figyel,
Apró dalokkal néked énekel.

De talán holnap, mire felébred,
Üres fecsegéssé válik beszéded.
Társakat, pajtásokat másutt keres,
De ma még, ma még a gyermeked.

Legyen rá időd, vele nevetni,
Lépj vele az úton, a dolgod vezetni,
Mert a gyermekévek fecskeszárnyak,
Suhanva lobbannak a nyárnak.

Mire felkapod fejed kirepülnek,
Észre sem veszed, s már felnőnek.
Ma még egészen, teljesen tiéd,
Öleld át, ringasd gyermek- szívét.

2016. május 28., szombat

Anyák napja és évzáró Marcival

Jó régóta vártunk erre a napra, de csak eljött ez is. 
Azért van ennyire későn,  mert egyszerre tartják az anyák napi ünnepséget és az évzárót.
Bár már néhány verset, éneket hallottam ahogy Marci itthon játszás közben mondogatta, így edződtem is.

Kicsit sűrű volt a program aznap, mert pont arra a délutánra esett Zozi szolfézs év végi bemutató órája,  de szerencsére nem volt fedés a kettő között. A terv az volt,  hogy Marci marad az óvodában ebéd után, mert így volt a legnagyobb esélye, hogy alszik...  (naná, hogy nem aludt)

Amikor Zozinál végeztünk, Ő is jött haza velem.  Beugrottunk Marciért,  hazamentünk, gyors zuhany, szép ruha, indulás.... Azaz meg is torpantunk az ajtóban,  mert ömlött az eső.  Olyan zápor kerekedett,  hogy öröm volt nézni.  Illetve az lett volna,  ha negyed óra múlva nem kellett volna az óvodában lennünk. 
Ünneplő ruha le, esőruha fel és szaladjunk.  Ugye sok értelme volt hazamenni átöltözni...?
Na mindegy,  mert amikorra kellett ott voltunk. 

Maga a műsor csodaklassz volt.  Ügyesek voltak nagyon.  Szédület, hogy Marci milyen magas a többiek között.
Nagyon szépen mondta a verseket.  Sokat szerepelt. Csak lestem, mert sok verset nem hallottam még. 
Szép kis ajándékot is kaptunk a végén. 
...na meg a nap is kisütött :-)

2016. május 26., csütörtök

Szemész és foci

...semmi köze a kettőnek egymáshoz...

Kedden voltunk a szemészeti kontrollon Marcival.  Kb. így zajlott:
-Hányast látsz?...  -7-et.
-Na ez kicsit kisebb,  mennyi?  -3.
-Nézzünk még egyet.  -6
-Próbáljuk meg ezt még. -1
-Na ez már nem biztos, hogy menni fog.  -8
-Hm... Ez? -9
-...Ez?  -5.

Tehát a vártnál sokkal sokkal jobb az eredmény!!!! 90%-os jelenleg...!!!
A doki sem nagyon akarta elhinni.  :-)
Így most annyi engedményt kaptunk, hogy 4 nap takarás,  3 szünet. Annyira jó :-) Mire nyaralni megyünk augusztusban,  nem kell takarni.  Hurrá hurrá!

Még egy édes Marci-duma:
-Marci mikor szoktad levenni a szemüveget?
-Hát este, hogy ne gyűrődjön össze.  :-)

A foci:
Az oviban kezembe nyomott az óvónéni egy labdát,  egy gumikarkötőt és egy oklevelet.  Marci kapta az ovifocin. Bár szegénykém amióta takarva van a szeme nem volt,  mert csak esett-kelt... Nulla térlátása van így.
Szóval az oklevelet többek között Nyilasi is aláírta.  (persze látom,  hogy a dátum sem friss,  és a szöveg sem aktuális) de maga a gesztus olyan jól esett még nekem is. 
A kicsik pedig annyira tudnak örülni ezeknek az apróságoknak.

2016. május 22., vasárnap

Marci-dumák

Balaton felé megelőztünk egy lakókocsit.  (imádja Marci)  ujjongva mutatja
-Nézd Anya nézd ott volt egy lakókocsi.  Az ám egy ház amit az autó húz.
-Igen.
-Hm... A csiga is egy lakóautó... 
(háttt,  ja... ahogy vesszük)

Ma délután nyírtam a haját.  (géppel szoktam)
-Anya,  a hajnyírón van olyan kaszáló, ami a hajamat kaszálja le?
(tulajdonképpen igen...)

Helló, helló Balaton!!!!

Az elmúlt két hetet ha jellemeznem kellene,  nagy bajban lennék... Legyen elég annyi,  hogy nem volt túl nagy élmény. 
Ezért már hét közepén kitaláltuk,  hogy bocs... tojunk az egészre,  valami nagyon jó dolgot csinálunk hétvégén. 
Végül csütörtök estére azt találta ki Apa, hogy kirándulni menjünk, méghozzá nézzük meg van-e víz a Balatonban. (csurig van)

Szombaton reggel indultunk. Balatonfüred volt az uticél.  Az első utunk a szökőkút volt, majd ittunk egy kávét a kikötőben.  Sétáltunk a Tagore-sétányon, a fiúk teleitták magukat savanyú vízzel. Marci kitalálta, hogy hekket ebédeljünk, ezért átmentünk Csopakra a strandra. 
Ott a Kaktusz-teraszt választottuk.  Egyrészt, mert tuti jól főznek,  kedvesek, másrészt pedig maga a terasz a "tetőn"  van,  és nagyon jó a kilátás. 
Kedvességgel most sem volt baj.  Sőt, kaptunk ajándék palacsintákat ebéd után.
Kicsit üldögéltünk még a parton.  Zozi még régebben (kb télen) felfedezte,  hogy az telefonon az időkép alkalmazás webkamerája pont azt a képet mutatja, ahol nyáron pancsolni szoktak.  Na most ott kellett ülnünk addig amíg nem mutatott minket is...  :-)

Ezután fel- vagy lementünk a Koloska-völgybe. Megnéztük a vadasparkot. Illetve csak átmentünk rajta,  mert valami túra útvonalat fedezett fel Zozi,  és elindultunk arra.  Pár métert mentünk egy jó sűrű erdei úton, majd egy mezőre jutottunk. Fantasztikusan szép volt.  A fű akkora volt, mint a fiúk.  És pillangók,  és virágok, és hegyek,  meg völgyek,  és csend.   Még árvalányhajat is láttunk. Jó lett volna megállítani az időt. 
Végül arra az útra találtunk vissza,  ahol a vadaspark van,  így már ott ballagtunk az autóhoz. 
Na ide nyáron tuti visszatérünk. 
Még visszagurultunk Füredre,  fagyiztunk egyet, majd hazaindultunk.
A fiúk el is aludtak út közben nagyon elfáradtak.  De tele élménnyel értünk haza.  És olyan jó volt. 

2016. május 15., vasárnap

Zozi dumák

Egyik reggel nagyon fájt a hasam.  Zozi kérdezte mi a baj, nagyjából vázoltam neki. Erre Ő:
-Ha fáj a hasam akkor fogom és leguggolok kicsit. 
Majd gondolkodva hozzátette: -Áááá, ez neked nem lenne jó, mert ha te leguggolsz,  soha többé nem fogsz felállni... 
(kedves neeem?)

Főzök.  Kirohan a konyhába. 
-Anya, ki találta fel a focit?
-Fogalmam sincs,  szerintem csak úgy kialakult. 
-Biztos feltalálta valaki.  Örökké hálás leszek neki.
...és elrohan...

Egy vers volt feladva hétvégére. De nem volt hozzá kedve. Marcit lefektettem delelni,  Zozi meg jött puncsolni,  hogy játszhasson a tableten.  Megegyeztünk, hogy előtte tanul. Gyorsan végzett,  szépen fel is mondta a verset.
-Oké, mostmár játszhatsz.
Ölel, puszilgat :- Anya te olyan jószívű vagy!
-Akkor is,  amikor kiabálsz. (épp ebéd előtt volt némi helyrerakás)
Nevetek :- De olyankor fogadjunk nem így gondolod. 
Nevet:- Háát,  olyankor nem. 

2016. május 12., csütörtök

Anyák napja Zozival

Olyan vágyódva olvastam itt is,  ott is, hogy ünnepeltek suliban, oviban.  De végre eljött a mi napunk.  Zoziék megtartották az anyák napi ünnepséget.

Reggel kicsit odaköltöztünk a suliba. Iskolatáska,  szép ruha,  citera. Viszont elkövettem azt a bakit, hogy sem esőkabátot,  sem esernyőt nem vittünk...  Mert ugye mikor máskor szakadna az eső, amikor mennek át a nagyiskolába... 

Nagyon hosszú,  de igényesen, szépen összeállított műsor volt.  Énekeltek, táncoltak, verset- és zenei aláfestéssel egy szöveget mondtak, mesét adtak elő, voltak hangszeres előadók. 

Megható volt nagyon.  Na jó... Túl megható...  Akármennyire próbáltam,  de nem tudtam visszatuszkolni azokat a fránya könnycseppeket...  Potyogtak megállíthatatlanul... Zozi értetlenül ki is szólt csak úgy némán tátogva,  hogy zsebkendő????  :-)

Rengeteg apró, és nagyobb ajándékkal készültek.   Mamák papírvirágot kaptak.  Mi anyukák pedig egy kis csokrot,  egy papír tündért,  egy papír cukortartó dobozkát,  egy papír pénztárcát. A fő-fő ajándék pedig egy könyv volt. Olyan "félig megírt" a gyerekek fejezték be a rajzokat,  szövegeket.
 
Nagyon sokat készültek rá. Nagyon sok munkájuk van benne.  Nekem felejthetetlen élmény. 


2016. május 7., szombat

Csokigyurma

Még régebben,  a Csokifesztiválon vettük meg ezt a -számunkra ismeretlen- dolgot.  A csokigyurmát. Nem foglalkoztunk vele,  igazából csak tettük egyik helyről a másikra... 

Ma viszont Marcinak eszébe jutott,  hogy bontsuk ki, és együk meg :-)
Ebéd utánra ígértem,  persze ha jól esznek...  :-)

Három különböző csoki van benne,  egy ét,  tej, és egy fehér csoki.  Na nem nagy darabkák,  mert az egész csupán egy közepes táblányi -80 g- ...

Jóóó kemény volt alapból,  de a kéz melegétől puhult.  Tényleg nem ragadt, nem kenődött.  Tényleg olyan gyurma tapintású. 

Készült belőle egy dobókocka,  egy bárány,  egy malac (szerintem kutyára jobban hasonlít) és egy csigacsalád.  Bocsi,  két kocka,  mert Marci egyet teljesen magától is készített. 
Tök jó mulatság volt.  Pláne, hogy a végén fel is lehet falni :-)