Kapaszkodj MiniManó
Mostmár leírom... Már csak némi remegés van a gyomromban...
Csütörtökön egy kusza, nehéz nap vége felé csörgött a telefonom. Zozi napközis tanító nénije volt. Zozinak vérzik a feje, baleset érte az iskola udvarán.
Nulla idő alatt adtam át a fontosabb teendőket, és kb 5 perc múlva értem a sulihoz. ... És valóban... Nem vicc volt. Zozi feje vérzett. Egy kisfiúval ütköztek össze, olyan szerencsétlenül, hogy Zozi szemöldöke alatt egy kb 6cm-es sérülés volt, ami kb másfél cm-en fel is szakadt.
Nos, tudni kell, hogy eü téren városunk a béka hátsója alatt van... Nincs sürgősségi rendelés... Délután nincs sebészet. Így az első utunk a gyermekorvosi rendelőbe vezetett.
Szerencsére a Doktor néni soron kívül behívott.
Miután csak felületi a sérülés nem látta indokoltnak, hogy a szomszéd város kórházba menjünk. Ellátta Zozit, aki kapott egy vékony tapaszt ami összehúzza a sebet. Szerencsére nem volt mély a seb, csak nagyon vérzékeny helyen...
Biztos ami biztos kaptunk beutalót koponyaröntgenre és szemészetre. Az utóbbit sikerült is elintézni, bár ott elég sokat kellett várunk. Mire sorra kerültünk a ragasztót eláztatta a szivárgó vér, így újra kellett kötözni. Szemészetileg minden rendben volt, még így is ducira dagadt szemmel is végig tudta olvasni a táblát. A szemgolyó pedig megúszta, nem kapott ütést.
A röntgenen nem volt már rendelés, így -miután nem volt sem ájulás, sem rosszullét- ezzel megvártuk a reggelt. Ott is mindent rendben találtak.
Pénteken pihent Zozi itthon, illetve Maminál. Most pedig elég színes egyéniség lett. Lila, bordó, kék, sárgás-zöldes a szeme környéke. De már legalább nem dagadt.
Ma már ment suliba, azzal a feltétellel, hogy nem ugrál, nem szalad, nem tornázik legalább a héten.
Marci nagyon nehezen tanult meg beszélni. Bár mindent megértett és megértetett, de sokára szólalt meg és voltak hangok amiket nem mondott helyesen. (persze mára már kész dumagép és szédületes szókincse van)
De az a fránya R csak nem akart megpördülni. Néha, sikerült ugyan, de amikor gyakoroltuk sohasem.
Marcit viszont nagyon letörte a sikertelenség, így nem gyötörtem. Pláne, hogy beszélgettem azzal a logopédussal (ismerem is, külön kérésemre Marcira is ránézett) aki vizsgálta a nagycsoportosokat. Szerinte nincs nagy baj, valószínűleg pár hónap és rendeződik. Ezért nem terhelné ha nem muszáj külön foglalkozásokkal.
Na tehát, ezek szerint igaza lett, ugyanis ma délutántól egészen jól pörög az az RRRRR :-)
Egész lefekvésig olyan szavakat kellett kitalálni amiben megtalálható.... És csak mondta, mondta, mondta.
Olyan lelkes, olyan boldog és olyan büszke :-)
Egész nagyfiús lett ahogy beszél, jól állt neki az L is :-) de persze így a jó.
Imádom! ... És olyan büszke vagyok rá.
Az új munkahelynek köszönhetően hamarabb hazaérünk. Még így is, hogy megyek Zoziért a suliba, Marciért Anyuhoz, így kb fél 5 körül itthon vagyunk. Még nem sikerült átállni rá, ezért tegnap már 6 után nem sokkal túl voltunk a vacsorán is...
Hát mi lenne ha szánkóznánk egyet? Lehet, hogy pillanatok alatt elolvad és jaj nem is szánkóztak a gyerekek idén. (akkor még nem olvastam azt az előrejelzést, ami kb. 10 cm havat jósol)
Nos, mire kigondoltam és kimondtam az összes gyerek felöltözve az ajtóban állt.
Nem mentünk messzire, csak épp a ház környékére, nem is sokáig, mert sötét is volt, na meg hideg is. De arra jó volt, hogy pirosra színezze a puha pofikat :-)
