Kicsi Kincsem!! Boldog születésnapot kívánunk. Nagyon szeretünk!
2015. július 31., péntek
2015. július 17., péntek
Képzeljétek mi történt...
Ma szinte pontosan 5 órakor átadtam a munkaköröm, kikapcsoltam a számítógépet, letettem a tollamat, az egeret. Kolleganőm megkapta a szolgálati mobilt és a kulcsokat.
Éééssssss 2 hééét SZABADSÁÁÁG!!!!!!
Reggeli ölelés
Rituálék... minden reggel :-) kb 5 perc plusszban, de olyan jóóó...
Zozit ébresztem először. Ölembe ül, ölelgetem, ébredezik, majd pisilni megy és odabújik az ágyunkba.
Marci következik. Őt kiemelem az ágyból, mert nagyon nehezen ébred, simogathatnám órákig :-) Ő is az ölemben. Még félig alszik amikor felnyalábolom és a konyhába indulunk. Közben Zozit is hívom. Gyorsan lekommunikáljuk ki mit eszik, mit iszik. Amíg elkészítem ébredeznek.
Külön melegítem a szokásos tejet, kakaót, macikávét, mert a leendő elfogyasztója addig rajtam csimpaszkodik. Ölelem és ringatom addig az egy-másfél percig. Aztán esznek... kezdődik a nap.
Személy szerint imádom ezeket a meghitt ölelgetős perceket. Vajon meddig hagyják magukat ennyire intenzíven szeretgetni? Valószínű pár hónap, pár év talán... addig ki kell használnom minden ilyen pillanatot.
2015. július 15., szerda
Hétvégi strandolós
Így egy csúcsszuper napot töltöttünk vasárnap az Aquawordben. Annyira annyira annyira jó volt!!!!
Megvagyunk... még...
...csak kicsit bedaráltak a hétköznapok...
Ajjajjj olyan sok minden volt... olyan régen írtam... pedig vagyok...
Dolgozunk... brutál fáradtak vagyunk...de próbálunk nem elmerülni a hullámok alatt. Van amikor sikerül...
Tehát mi is volt...
Nyári szünet... kölykőcök élvezik. Naná... semmi kötelezettség.
Az úgy kezdődött, hogy Anyunál voltak egy hétig, aztán Apa itthon volt szabin.
Anyunak műtötték a szemét, így kicsit kímélni kellett. Aztán Mamáék voltak a következő héten a segítségeink, ott voltak napközben a fiúk. Na ott aztán volt minden... pancsolás, egész napos udvaron játszás, bicajozás, kutyázás... meg sorolhatnám. Az biztos, hogy esténként kb. nulla idő alatt aludtak el :-)
Közben Anyu gyógyulgatott. Most újra nála vannak a gyerekek. Mindhárman, mert Zsuzsi is túlesett a szakmai gyakorlaton. Kórházban voltak egy hétig, aztán pedig bölcsödében. A kórház jobban tetszett neki. Megkapta a bizonyítványát is, amit soha senkinek nem mutatok meg... jól össze is vesztünk rajta... nem is csupán a pocsék átlagon, hanem mert van egy rakás igazolatlan óra is... na mindegy. Mehet tizedikbe... és ha nem tér észhez a tizenegyedikre már nem lesz lehetősége, mert agyoncsapom :-) na ezen jót röhögött... pedig nem viccnek szántam.
Ezzel el is telt a június... illetve még az utolsó napokban elfújtam két 4-es gyertyát a tortámon. Bizonyám olyanom is volt :-) meglepi torta. Meg kaptam szépséges virágot is :-) ez utóbbiról kaptok képet... rólam nem, mert bár a torta nagyon klassz volt, de mögötte én... háát... na jó hagyjuk :-)