Egy cseppet (na jó, nagyon) durcás lettem amikor az ovis ballagás előtt 3 héttel még fogalma sem volt senkinek, hogy mivel búcsúztatjuk az óvó nénit és a dajka néniket. Így aztán kénytelen voltam kicsit kézbe venni a dolgokat. Az egyik szm-anyuka nem tudta vállalni, hogy segít... a másik viszont igazi nagy segítség volt. Beszerezte az ajándékokat és a virágokat. Csatlakozott még a csapatunkhoz még egy szülő, aki vállalta, hogy a megtanított verseket gyakorolja a kicsikkel. Én pedig a zenét intéztem és olyan ajándékot készítettem ami kicsit személyre szóló, amiről tudnak a gyerekekre emlékezni.
Ezt sikerült összehozni:
Egy könyvecske a gyerekek fényképével, nevével és egy mondat miért szeretik az óvó nénit. Így néz ki: