X ? :-)

Gyors hír  ...illetve ma épp egy hetes...
Vagyis csak egy kép... (ami viszont csak telefonos...)

Kimondhatatlanul büszke vagyok a kis drágámra :-)

Akkor hát...2...

... a jobbak :-) 

Az előző bejegyzésben nem is írtam Zoziról...  Hát vele csuda jó dolgok történtek csak :-) 

Amire a legbüszkébb (jogosan): megtanult két keréken bicajozni. Lélekben fel voltam rá készülve, hogy fogni kell majd a biciklit és futni vele napokon keresztül (képtelen is lettem volna rá, mert épp alig tudtam mozogni épp be volt csípődve a derekam) ... erre ő? Apa segítségével, kb 10 perc alatt tökéletesen egyensúlyozva úgy ahogy kell csak ment és ment... azóta is teker amikor csak időnk van -akár 10 percünk is- körbebringázza a lakótelepet. Mindenhová visszük a biciklit, Marcinak a motorját és mennek... mi meg futunk utánuk :-) 

A másik az a suliváró programok. Már régóta eldöntöttük, hogy a város 5 iskolája közül melyikbe szeretnénk majd járatni Zozit. Ennek az iskolának a sulivárójára (előkészítőjébe) jár Zozi szerda délutánonként. A leendő elsős tanító nénik tartják, amit nagyon jó dolognak tartok, mert így kölcsönösen megismerik egymást. Mi is kicsit jobban rálátunk arra hogy melyik tagozatra alkalmasabb a csemete. Egyenlőre úgy gondolom/gondoljuk, hogy mivel Zozi nagyon jól számol, a logikája is szuper, szeretnénk a matek tagozat felé terelgetni. Az pedig csak bónusz, hogy épp ez a tanító néni a legkedvesebb, a legszimpatikusabb Zozinak is és nekünk is. Olyan jó lenne, ha ez így maradna és nem csak így akarjuk látni, hanem így is lenne :-)

Ja és amit nem írtam ezzel kapcsolatban, hogy múlt szerdán még az iskola uszodájába is bevitték a kicsiket. Hát nagyon tartottam ettől a foglalkozástól, mert Zozi nem épp vizibolha... de mint kiderült teljesen alaptalan volt a félelmem, belement a medencébe... sőt a víz nyakig!!!! ért. Vonatoztak benne :-) Hát tudják ők, hogy kell belecsalni a félénkebbeket is, ez ismét jó pont :-)

Holnap után informatika "órájuk" lesz, utána pedig angol :-) A lényeg persze az egészben az, hogy imád odamenni Zozi, számolja a napokat, hogy mikor lesz ismét iskola... :-) 

Még írni akarok a kirándulásról, de a képek még a fényképezőn vannak, így azt ha lesz rá idő, akkor szerdán... Holnap vizsgázom, de majd csak csütörtökön dolgozom csak :-)  

Szóval ismét: ... folyt.köv...

Akkor hát...

...mi is volt?

Kezdem a rosszabbakkal... aztán már csak a jobb jöhet :-)

Betegségek...

Október közepén Anyu rosszul lett. Szoktak neki olyan szédülős keringési zavarai lenni, de ezek pár nap alatt el is múlnak. Na most nem így volt, 23-án ki kellett hívni az ügyeletes orvost, mert már felkelni sem tudott... Nálunk sajnos az ügyeleti dolgokat frissen végzett orvosok látják el, ami nem is lenne baj, mert hátha a frissebb tudásuk jól jön, de sajnos semmi tapasztalatuk nincs még. Anyunak az egyik gyógyszeradagját megemelték, de épp olyat, amit ugyan meg lehet, de csak max 2 napig... Anyu persze "jókislány" módjára szedte több mint egy hétig így, persze jobban nem lett, és amikor elment a dokibácsijához az rögtön kórházba utalta... Kapott infúziós kezelést, jobban is lett, így ma végre haza is engedik. Hát soha jobbkor nem jöhetett volna a szabi nekem... mert a fiúk hazahordását az oviból nem egyszerű megoldani... 

Még betegségek... természetesen a fiúk szedtek össze megint valami vírust, ami brutál magas lázzal, Marcinál hányással, hasmenéssel is járt. Itt az egyetlen jó dolog az volt, hogy másfél nap volt csak az "átfutási idő"... és ahogy jött, egyik percről a másikra, úgy el is múlt. Zozi szerencsére "csak" lázas volt, Ő egy kicsit talán könnyebben is vette  az egészet. 

Óvoda...

Most ezt is a rosszabb élmények közé sorolom... Marci ugyanis harmadik hete minden reggel olyan eszméletlen sírással megy oviba, hogy az valami borzasztó... Nem tudom igazán mi váltja ezt ki... csak tippelni tudok arra, hogy az egyik óvónénit nagyon szereti és épp nem ő volt akkor reggeles... Viszont a másikkal is nagyon jól elvan, bár ő valóban szigorúbb, nem annyira babusgatós... Ami még szóba jöhet: épp akkor kezdett Marci sírni reggelenként amikor egy új kisfiú jött a csoportba aki szó szerint szerint egész nap sírt, úgy hogy nem is engedte magát vigasztalni. Na ettől Marci is kedvet kap és együtt folytatják... Óvónénik szerint ez a sírás Marcinál nem tart sokáig, Mónika néni ölelgeti egy kicsit aztán mire az ablakhoz érek addigra valóban nem hallom már... 

Az viszont nagyon jó, hogy Marci az összes verset éneket tudja, mondja, énekli is, otthon pláne :-) Fest a többiekkel, játszik, ismeri név szerint még a másik csoportok óvó nénijeit és a dajka néniket. Ha valahol máshol találkozunk velük akkor messziről kiabál nekik és köszön :-) (ennek nagyon örülök, hogy nem kell szólni egyik gyerekemnek sem, nagyon szépen illedelmesen köszönnek) 

Szóval ezek voltak a "nehézségek" tudom soha nagyobb gondom ne legyen :-) 

Folyt. köv.

Na jobb, ha belehúzok...

...khm...
októberben egyetlen bejegyzés sem született...
-nincs időőőőő....
-rossz a "kisgép" ezen pedig nem szeretek írni...

DE még pár nap és ha minden igaz szabin leszek néhány napot... (add uram, hogy így legyen valóban)
Ha tényleg így lesz akkor írok egy maratonit, vagy több kisebbet, mert téma az van bőven:
-Zozi suliváró programjai
-Zozi kétkerekűzik
-ovis dolgok főleg Marcival
-kirándulás
-sajnos betegség is

Kitartás... jövök majd. De tényleg :-) ...és köszönöm azoknak akik hűen kattintgatnak mégis...

Nevessünk is- Zoziszáj 18.

Elzsibbadva: -Anya, zúg a lábam...

Kérdés:
-Anya, ha majd felnőtt leszek én is kiabálhatok Nannával (Zsuzsival) ?
-khm...

Autóban utazunk. Épp csend van véletlenül. Egyszer csak Zozi megszólal:
-Csak úgy gondolkodom és bámulok ki a fejemből....

Apaaa! Már tudom mi az a fájdalomküszöb!
(tágranyílt szemekkel lesek rá én is)
-No?
-Amikor belerúgunk a küszöbbe és fáj. :-DD

...és egy Marciszáj...
Sokat sétáltunk.
M: -Elfáradtam Anaaa!
A: -Vegyelek fel te fáradt nyűgös kisbabám?
M: -Nem vadok kisbaba, én Rédei Marci vagyok!!!