Zozi 5 éves lett

Igen ám... milyen nagy fiú már... az én ici-pici szuszogó csomagom...

Mielőtt ideültem a géphez millió gondolat cikázott a fejemben amit le szerettem volna írni Róla... Aztán most huss, elillantak... 

Tehát: 

-méreteket kivételesen pontosan tudok, mert múlt héten voltunk a védőnéninél... Kereken 16 kg és 103 cm. Nem túl nagy, viszont szép arányos. Szerintem nagyon vékonyka. Bár az ő étvágyához képest ezek az eredmények túl jók is... igazából fogalmam sincs honnan veszi az erejét, annyira keveset eszik... Kedvence reggelire újabban a májasos kenyér kakaóval vagy tejeskávéval, ebédre még mindig a "fácánleves" a nyerő, újabban a sült csirkecomb sok-sok bőrével (...) krumplipüré, vacsorára pedig jöhet spagetti, pizza, melegszendvics. Ez így nagyon jó kis étrend lenne, ha minden nap ez lehetne :-)

-mozgás: futóbiciklijét lassan kiszorítja egy igazi kétkerekű, amin még ugyan van segédkerék. Ez egy megelőlegezett szülinapi ajándék. Szinte minden este le kell menni "tekerni" kicsit, de nem bánom, mert hátha erősödik cseppet. 

-rajzol-rajzol-rajzol. Egyre ügyesebben. Minap egy kutyával lepett meg, amit bátyám kislányával Anitával közösen alkottak. 

-Továbbra is a legjobb barátai a számok... Csak ámulok és bámulok, hogy milyen ügyesen adja össze, vonja ki őket 10-es számkörben biztosan, felette még kicsi segítséggel. Az 5-6 éveseknek szóló foglalkoztató füzetek nem jelentenek akadályt, bármilyen témakörben hozhatom haza, imádja és falja...

Viszont színezni nem szeret, mostanában a vonalkövető feladatokat utoljára hagyja, mert ahhoz nincs annyi türelme még. Persze ráér :-) 

Szereti a puzzlekat, a labirintusos játékokat. Mostanában elég sokat társasoznak Zsuzsival, kezdi érteni a Malom lényegét, bár ez még akkora sikerélményt nem hozott neki.

-Mesék, továbbra is bármennyi, bármilyen. Bár ez utóbbi nem teljesen igaz, mert ha "buta mese" (értsd erőszakos, verekedős) van a tévében akkor átkapcsol másra vagy kijön a szobából. Persze az esti mesélés nem maradhat el. Igazi kedvence nincs.

-Mostanában sokat harcolnak Marcival... legnagyobb bánatomra van amikor össze is verekednek. Néha nem lépek közbe, próbálják megoldani a konfliktust közösen, de ha valamelyik odacsap akkor közbelépek... Mindketten tudják, hogy ez nekem nagyon nagy bánatot okoz, van ilyenkor ígérgetés és bocsánatkérés, (ugye anya holnap már elfelejted). Mindkettőnek bocsánatot kell kérni/meg kell bocsátani és átölelni a másikat. Nem nagyon tudom még kezelni ezeket a hatalmi harcokat...

De mindezek ellenére nagyon jó testvérek. Zozi élvezettel tanítgatja Marcit beszélni :-) na meg minden másra... (naná, hogy rosszalkodni is :-D )

Zsuzsival kevesebb a konfliktus, mert ő a nagy és sokszor inkább enged...

-Ugyanúgy imád hozzám bújni mint eddig, ebben semmi nem változott. Nagyon kell neki a simogatás, a dicséret, a megerősítés. Hihetetlen mértékű és mennyiségű szeretet van benne, ezt ki is nyilvánítja. nagyon szeret ajándékozni is. Általában rajzokat, de van amikor saját kis kincseit csomagolja be és adja nekem :-) ez számomra nagyon megható. Lesi, várja hogy valakinek szülinapja/névnapja vagy bármi ünnepe legyen, készül rá, számolgatja a napokat és nem felejti el :-)

-Tudományok: hát sokszor meglep mennyi mindent tud :-)  hogy vörös a Mars, melyik szám páros, melyik szó milyen betűvel kezdődik, meg még sok hasonló dolog, amit nem is gondolnánk hogy tudja... honnan? rejtély... nem tudom valamit hall vagy lát megjegyzi. Szivacsagyú... minden tudományt magába szív. Remélem ez később is így marad :-)

Rosszat is írjak? Nem tudok... persze elfogult vagyok. Ő is mint minden gyerek hisztizik olykor, akaratos is tud lenni, pimasz meg vissza is beszél. Van amikor nagyon kihoz a sodromból. De ezek mind, mind eltörpülnek amellett, hogy igenis aranyos, okos, gyönyörű kisfiú. 

...ÉS A MIÉNK... 

IMÁDLAK KICSI CSILLAG!!! 

NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!

Nevessünk is...-Marci is elkezdi...

Mekiben ülünk, a kicsik gyerekmenüt, mi nagyok salátát eszünk. Zoli Marci szája felé tart egy salátalevelet, Marci gyanakvással méregeti...
Apa: -Marci tessék finom saláta!! Egyél!! -De Marci a fejét rázza.
Apa nem adja fel: - Marci!! Tessék FŰ!
Marci: -FŰŰŰ??? NEEEM!!!

Persze itt inkább a látvány és a hangsúly volt a poén, de nagyon sokáig nevettünk.

Bohóc fiúk

Próbálkoztam fényképezni a fiúkat, hogy közelgő szülinapjukra felkészüljek. A szokásos szülinapos fotókhoz akartam egy-egy szépre sikerült portrét készíteni, hát elég kevés sikerrel. Mert izegtek-mozogtak, pofákat vágtak vagy beledumáltak, unták és mérgeskedtek, vigyorogtak idétlenül és még sorolhatnám. 

Szóval ilyenek voltak :-D

Közben beleugráltak egymás elé, nevettették egymást, majd összevitáztak, így erről is lőttem néhányat :-) Döntse el mindenki melyik tetszik neki, nekem az utolsó a legigazibb :-)

Pecások

Na és, hogy miért is vagyok én ma szinte egész este a gép előtt??? Hát mert elmentek a pasik pecázni... vagyis hát a nagyobbak. A két Zoltán éjszakai horgászatra ment :-) Bizony ám...

Zozi már régóta rágja a fülemet, hogy micsoda igazságtalanság, hogy ő nem mehet horgászni Apával éjszakára, pedig szeretné látni a holdat, meg a csillagokat és szeretne sátorban aludni. Na ezt egyik este így elmeséltem a családfőnek és Ő nagy könnyelműen  igent mondott elsőszülöttje kérésére. Most az idő is aránylag kellemes, remélhetőleg a szúnyogok is túl vannak a vacsorán mert ma felkerekedtek, és sátorozni indultak a vízpartra. Hát a tapasztalatokat majd egyszer megírom.

Első hírek szerint épp elkerülte őket egy vihar, fúj a szél, sátor felállítva, matrac felfújva,  Zozi rosszalkodik, Apa még bírja :-) 

Hopp éppen érkezett egy kép: 

Még egy, Zozi és a hatkilós ponty :-)

Júniusunk...

Őrület... mennyi mindennel le vagyok maradva megint...

Majdnem egy hónap távlatából kicsit nehéz mindenre emlékezni, de igyekszem nem kihagyni a fontos dolgokat...(legalább...)

Tehát: khm... kitört a vakáció... igen, még június közepén... Zozi az utolsó napon egy alkotással köszönte meg az óvónénik szeretetét, egész évi munkáját. Bevallom az ötletet egy másik kedves Óvónénitől vettük kölcsön, cseppet felturbóztuk a virágokat ugyanis préselt virágból ragasztottuk :-)  A lényeg a lényeg, tetszett az óvónéniknek szerintem. 

Persze az Apák napja még ez után jött, de arról már írtam.

A következő két hét nagyon egyhangúan telt... reggel Zsuzsi és a kicsik velem együtt indultak. Ők a Mamihoz, én pedig dolgozni. Munka után összekapartam a népemet és szinte csak a vacsora-fekvés esti rutinja maradt... :-(

Közben izgalom is akadt...nem a jobbik fajtából...  Zoli autóját összetörte egy figyelmetlen sofőr... épp a navigációt bűvölte a "kedves úr"  Pár pillanaton múlt, hogy Apácska nem ült benn az autóban... A kár jó nagy, gyakorlatilag az autó bal oldala teljesen tropára ment... majd fizet a biztosító... egyszer... addig használhatatlan... 

Június utolsó napjaiban elérkezett a szülinapom :-) Azt már megmutattam, hogy mi várt itthon: Zsuzsitól egy szál virág, Zozitól pedig egy alkotás :-) Zoli később ért haza, egy tortával és virággal :-) A fő meglepetést másnapra tartogatta: kikapcsolódás kettesben. Imádom a gyerekeimet, de néha annyira jó nélkülük jönni-menni, olyan dolgokat kipróbálni amit velük nem lehet. Ez egy ilyen nap volt. Papa és Mama vállalták a gyerekeket, mi pedig útnak indultunk. Egy olyan helyre ahol olyan dolgot próbálhattam ki, amit már régóta szerettem volna, de nem volt rá sem lehetőség, sem idő, sem-sem-sem... Szóval itt voltunk . Glock 17-tel lőttem. :-) Zoli még kipróbált egy még nagyobbat, de arra én már nem vállalkoztam... Milyen volt? Olyan húúúbasszus hatalmas élmény, egyszerre félelmetes, tekintélyt parancsoló, maximális összpontosítást elváró, diadalmas érzés. Egy cseppet felhúzta a szemöldökét a lőtér vezetője amikor arról érdeklődött, hogy milyen a lövész előéletünk. Zolinál oké, mert neki van... de én eddig maximum játékpisztolyt fogtam a kezemben :-) 

Ennek ellenére eltaláltam a lőlapot :-) (ezen én lepődtem meg a legjobban) sőt, a végén már annyira belejöttem, hogy ahova céloztam nagyjából oda is sikerült lőni :-D 

A nagy izgalmak után megebédeltünk és megkerestük az óriáskereket a belvárosban. Igen-igen-igen, felültünk!!! Fantasztikus volt. Erről nem is tudok többet mesélni, mert ezt érezni kell... csodálatos, olyan, mintha az egész világ az enyém lett volna. Jó kis szülinap volt :-) A gyerekek nagyon jól elvoltak, élvezték a nagyszülői kényeztetést, alig akartak hazajönni... 

Rajzos...

Valamikor réges-rég.... KópéCsirkék anyukája Bea mutatott Mátérajzokat. Írtam neki, hogy Zozi nagyon hasonlóan rajzol, épp kezdi használni a színeket legnagyobb örömömre. Majd egyszer megmutatom én is...
Most végre, hogy géphez jutottam, pótolom az elmaradásom (legalább egy részét) :-D
Íme:  Sajnos egy részük igen gyűrött, mert apróra összehajtva a nadrág zsebében érkeztek haza, de nekem nagy kincs így is.