Szabadságon

Igenigenigen,  sikerült!! Bár nagyon rezgett a léc, de itthon vagyok három egész napot :-)

Beterveztem mára ablakpucolást és hasonló finom dolgokat, de kicsit átíródott a program. Kicsit izgalmasabb lett...

Marci tegnap előtt estére kipöttyösödött... Olyan nagyon érdekesen, hogy nem is tudtam mire vélni. Pont egy hónapja kapta meg a bárányhimlő elleni védőoltást, így elméletileg annak már valamennyire védettséget kellene adni...de a pöttyök eléggé hasonlóak voltak, bár nem folyadékkal teltek, hanem olyan egyszínű piros göbök... A megjelenési helyük sem jellemző, mert neki a tarkóján jelent meg úgy kb 10-12, majd másnap délre (tegnap) a bal vállgödre felé még ugyanennyi.... Na itt volt az a pont, hogy munka után beballagtunk az ügyeletre és megnézte egy doktorbácsi. Hümmögött, nézegette, ....és azt mondta, hogy nem meri rámondani sem azt, hogy himlő, sem azt, hogy nem az :-) Na okosabb nem lettem... Így ma reggel az első dolgom nem a függönyleszedés lett, hanem a doktornénihez mentünk el. Na ő viszont látott már sok-sok himlős gyereket és azt mondta, hogy ez tuti nem himlő, de azért figyeljem :-) Még jó, hogy nem vagyok (mindig) az a parázós fajta, csak mosolygok az egészen. Végülis Marci nem lázas, hangulata étvágya jó, így egyenlőre belenyugodtunk a pöttyökbe. Persze ha tovább terjednének akkor biztosan nem lennék ennyire nyugodt...

Szóval ablakpucolás ma elmaradt... (de sajnos nem öntisztító, így biztosan megvár...) helyette kimostam minden ruhát és sütöttem sajtoskifliket.

...és letöltöttem a fényképezőgépről a februári és márciusi képeket... Hát töredéke, mint ami akkor volt amikor még itthon voltam... (és itt-ott belelógnak a száradó ruhák...) De lettek nagyon aranyosak is  :-)

Például Zsuzsi tortás képe :-) Khm...még februárról...

Vagy amikor kaptak a kicsik egy-egy burgerkinges koronát és Marci első reggeli mozdulata az volt, hogy a fejére tette, átsétált hozzánk, eldőlt és aludt tovább :-)

De jók lettek azok is amikor csak úgy kattintgattam és jó kis sorozat lett Zozi-arcos képeiből:

Illetve Marci-arcok is vannak (őt most nagyon nehéz fényképezni, mert nem tud nyugton ülni egy pillanatra sem, ezért sok a homályos kép):

De imádom a szemeiket is :-) Főleg, hogy olyan csillogóak, olyan mosolygósak és olyan ártatlanok.

Marcié:

 Zozié:

...és a mai Zozi segítős. A saját készítésű kiflijeit "festegeti" tojással. Nyugi, az ecset a kezében nem az amivel az ablakot szoktam festeni :-D  Volt egy régi kenőtollam, de a költözésnél elveszett, azóta pedig lusta voltam

 mindig elfelejtek venni másikat, így egy valamikor vadi új vastag ecsetet fogtam be erre a célra. 

...és vége a márciusnak, pedig még csak most kezdődött el... 

Elmúlt hetekben történt...

Jó lenne, ha végre visszaállna a blog az eredeti állapotába... vagyis jó lenne, ha csupán a gyerekekről kellene írni benne... De amikor annyi minden történik, és a pillanatnyi "nagy" dolgok kiszorítanak szinte minden mást... Pedig tudom és érzem is, hogy náluk semmi sem fontosabb...

Tehát akkor lássuk is csak, milyen csuda-dolgok történtek nálunk "gyerekfronton":

A legfiatalabbal kezdve: Azért legfiatalabbként és nem legkisebbként említem, mert Marci igencsak utolérte Zozit. Bár ez nem is a magasságra, hanem súlyban hagyta le... Mostanában olyan eszméletlenül nehéznek érzem amikor felveszem és csak úgy elhagyja magát, így az egyik este fürdés előtt a mérlegre tettem őket. Hát bizony, Marci 15.400 gr, Zozi pedig 14.900 :-)  Ennek ellenére Marci nem dagi, hanem olyan kis stabil, jól megfogható, tökéletes kisfiús formájú. Zozit pedig sokszor félek még úgy rendesen magamhoz szorítani is, nehogy összetörjem a kis madárcsontját... 

Írtam egy ezelőtti bejegyzésben, hogy Marcival milyen nagy lépést tettünk a szobatisztaság felé :-)  Bizony-bizony, fürdés előtt, vagy amikor tiszta pelenkát kap olyankor bepróbálkozom nála, hogy lenne-e kedve a wc-be pisilni. Általában van, és mindig sikerrel, sőt van amikor a nagy dolog is oda sikerül. Akkora örömujjongásban tör ilyenkor ki Marci, hogy mindenki értesül a sikerről. Sőt Mami már néhányszor bepróbálkozott a bilivel is, ott is van siker, ilyenkor sms-ben értesülök  róla és ha van rá lehetőség akkor telefonon keresztül megy a dicséret :-) De úgy általában mindenben sokat ügyesedett. ...és olyan kis bújós lett... reggelente ha korán ébred odabújik mellém ez annyira nem volt rá jellemző. Sokszor kézen fog, bevezet a szobába és le kell ülnöm az ágyára, olyankor hoz egy könyvet és odaül az ölembe és olvassunk, vagy csak lapozgassuk. Már nem haragszik rám olyan nagyon, mint amikor eleinte munka után mentem érte.... rossz volt érezni a haragját, azzal büntetett, hogy nem engedte magát megölelni... Most már talán érti , hogy megyek érte mindig... 

Marci is megkapta a bárányhimlő elleni oltást, vagyis az első adagját, ugyanis járvány van az oviban és nem szeretném ha megbetegedne... Apa és Mami vitték kettesben, de talán jobb is, hogy nem voltam ott, így egy hang és egy könnycsepp nélkül tűrte Marci a megpróbáltatásokat. Kis ügyes manóm!

Zozikám vérbeli ovisként ontja napi szintem a meglepetés-rajzokat. Általában emberke van rajtuk, szívecskék, virágok és Apa Zozi felíratok :-) anya csak azért nincs, mert azt nem tudja még leírni... (valaki megtaníthatná rá...)  Hihetetlen dolgokat művel, sokszor csak állok ledöbbenve, mert még mindig felfoghatatlan számomra, hogy ebbe a csöpp emberkébe hová fér ennyi tudás... Tökéletesen betűz szavakat... Van neki egy gyerek laptopja abban van egy betűzős játék. Most nála ez a kedvenc, így szinte észrevétlenül megtanulta a betűket. Nem csak olvasni, hanem leírni is le tudja őket. Szándékosan nem tanítom az írott betűkre, így nyomtatott nagybetűket ír. Rövidebb dolgokat össze is olvas... Nagy barátai a számok is, a szemben levő kisbolt közönségét szokta azzal lenyűgözni, hogy felsorolja mi mennyibe kerül :-)  (pl citrom 550.- mandarin 450.- gyümölcslé 185.-) Na ilyenkor nem akarják elhinni, hogy még csak 4 és fél éves. Mostanában nagyon rákattant a társasjátékokra, unokatesónál játszottunk a LottiKarottival, ami nagyon megtetszett neki. (meg is kértük a nyuszit, hogy húsvétra hozzon egy ilyet neki és már biztosra meg is ígérte) 

Na ezen felbuzdulva előkerestem Zsuzsi régi társasjátékait és ezekkel nagyokat vihogva játszunk esténként (ha van rá még idő)

Nos, most nagyjából ennyi ami eszembe jut...

Időhiányban...

Állandó versenyfutás lett az élet nálunk... Így sajnos eléggé hanyagoltam a blogot, pedig annyi, de annyi minden történik...
Megvolt az ovis farsang, voltak szülinapok, névnapok, oltás Marcinak, sőt, Marcival egy óriási lépést már tettünk a szobatisztaság felé vezető úton. Jön az ovis beiratkozás, Zozival ovis munkadélután, nyílt nap...  Zárójelben "csak" ennyi amiről írni szeretnék/szerettem volna.

Esténként amikor altatom a kicsiket bele-belekukkantok a blogokba a telefonon, így nagyjából képben vagyok, de kommentelni sem mindig sikerül...

Ha a JóIstenke és a főnököm is úgy akarják akkor talán hó végén pár napot szabin leszek.

...szóval, majd jövök...