BUÉK-os

Minden kedves rendszeres olvasómnak, mindenkinek aki néha megtisztelt látogatásával, mindenkinek aki csak idetévedt boldog, egészségben, szeretetben, sikerekben gazdag, új esztendőt kívánok. 

(na persze várok mindenkit jövőre is )

Tikk-takkolva jár az óra, pergeti a perceket

Mutatója nesztelenül, éjfél felé lépeget.

Útra készen áll az óév, vállra vette batyuját,

Szolgálatát hamarosan újesztendő veszi át!

Újévi jókívánság

Lelked erős legyen, 

tested egészséges, 

súlyos bankó tömje teli 

degeszre erszényed. 

Jókedved szárnyaljon, 

arcod mosolyogjon, 

szíved húrja zengjen, 

és ajkad daloljon. 

Az év minden napja 

boldogságról szóljon!

Apát ünnepeljük

Nagyon boldog szülinapot kívánunk!!

A sorsnak én csak hálát adhatok,

Mert hozzám sodort a végtelen.

Eddig csak éltem valahol, amott...

S ma más szemmel látom az életem.

Te mutattál egy ajtót, egy utat.

Mely mindig ott volt, de nem láttam.

Magamból építettem falat;

S általad újra hiszek a csodákban.

Nincs válasz, ne kérdezd, miért.

Én csak köszönetet adhatok.

E pár sorral, gondolattal,

Mert más ösvényt is láthatok.

Születésed napján, e szent napon

Egy csöpp kis kívánságom neked: 

Míg célod van, s vágyad szárnyal,

A csodák kísérjék életed!

Nektek, Mindenkinek...

Békés, boldog, szeretetteljes ünnepeket kívánok családom nevében!

„Szent ünnep van, gyújtsd a lángot,

Dúdolj boldog dallamot, kívánj szívből szép világot,

Kívánj békés holnapot,

lásd a mosolyokon át a gyönyörű csodát,

A szívek fénylő angyalát, égen földön várnak ránk.”

(NOX)

A napokban...

...is történtek ám dolgok :)  

Valamikor... majdnem 2 hete ígértem Zozi karácsonyos verseit, dalait... Hát ember tervez... Másnapra kicsit kidőltem valami szuper vírus söpört át gyorsan rajtam. Aztán Zozi náthásodott be kicsit. Nem is tudtam rendesen felvenni, mert vagy Zozinak nem volt kedve, vagy valami más történt mindig... de végül, tegnap megszületett a mű.  Kicsit "dáthás" még a drágám, viszont nagyon lelkesen közreműködött :)  Volt amit többször fel kellett venni, mert néhányszor Marci is közbeszólt, vagy csak úgy beleugrott a képbe.

Na az előzőeket addig írtam, amíg töltődött fel az összevágott videó a youtubera... Sajnos mégsem kapjátok meg... ugyanis valami szörnyű lett a hangminőség. Olyan brekegős az egész. Így ha lesz csepp időm akkor dolgozom még rajta...

Készülünk az ünnepekre mi is. Idén először, -hogy kissé ünnepi hangulatba kerüljek én is...- mézeskalácsot sütöttem. Amikor Zozi meghallotta mire készülünk akkor elhatározta, hogy majd ő szurkálja ki a figurákat. ... aztán valahogy elfogyott a lelkesedés, inkább megyek legozni felkiáltással a második süti után lelépett... :) Nesze neked közös készülődés... :D 

Szerencsére Marci nem csak a műtét közben volt hős, hanem itthon is :) nem fájnak a sebei (merthogy kettő is van belőlük) sőt, úgy kell visszafogni a rohangálástól... Azért biztos ami biztos, amikor elmentünk megvenni a fenyőfát akkor babakocsival mentünk, mert nem akartam, hogy akkora távot gyalogoljon. Nem tiltakozott,  de csak Apa tolhatta a kocsit :)  Elég nehezen sikerült kiválasztani a megfelelő fenyőt, mert elég kicsi a hely ahová tenni tudjuk, így én nem szerettem volna nagyon nagyot. Nem is lett az, csak kb 2 méteres :D  Viszont gyönyörű, formás. Alig várom, hogy díszítsük. Idén is közös lesz a fadíszítés, így szoktuk. De hogy a csoda is megmaradjon, a jelszavunk: -Ha szépre díszítjük a fát és a Jézuskának tetszik akkor hoz alá ajándékot :) 

Tegnap pedig a szobájukban tettem-vettem, az ablakra mázolt őszi képet is időszerű volt végre lemosni és valami ünnepibbet varázsolni. (Bár amikor már majdnem odafagyott a kezem az ecsethez akkor megfordult a fejemben, hogy mi a fészkes fenének csinálom amikor úgyis világvége lesz ma :D De megnyugodtam, mert elmaradt ez a program.)

Ma délutánra egy kis kézműveskedést terveztem, készítünk együtt karácsonyi képeslapokat :) remélem ehhez több lesz a kedv, mint a mézeskalácshoz :) 

Nevessünk is- Zoziszáj 15.

Gondolom az ovi hatására -mindent megkérdez: Anya kifújhatom az orrom? Anya mehetek a mosdóba?
Egy ilyen mosdós alkalommal kérdezem tőle:
- Hát most voltál akkor nem pisiltél?
- De igen. Csak ma én ilyen pisilős gyerek vagyok.
(szerencsére nincs felfázva, csak a sok-sok tea amit megiszik)


...és két kis okoskodós, amitől ledöbbentem... Pláne a szóhasználaton, honnan ismeri ezeket a fogalmakat??? (csúcs, szög)

- Anya, ha a négyzetet a csúcsa felől nézzük akkor az rombusz ugye?

- A körnek nincsenek szögei?!!

Túl a műtéten

Nem szeretnék róla túl sokat írni, mert jó lenne már agyban is túl lenni rajta. 

Minden rendben ment... az altatás, a műtét, az ébredés, a hazaérkezés szóval minden. 

Na jó emlékké azért nem nyilvánítom, mert torokszorító volt a félig elkábított kismanó amikor bevitték a műtőbe, és az oxigénmaszk, a monitorozás amikor kihozták...

Marcit ezennel hőssé nyilvánítom :) Számomra mindenképpen az volt és lesz, de olyan példásan és fegyelmezetten tűrte az egészet, hogy az szavakkal szinte nem is kimondható. 

Még hétfőn vár ránk a doktorbácsi egy varratszedésre, aztán csak pár kontroll vizsgálat lesz még. 

Na meg nekem kell majd a gyerekorvosunkhoz menni... Zoli kérdezte, hogy minek, az első válaszom az volt, hogy ráborítani az asztalt :) de megígérem, hogy jó kislány leszek és csak Zozi igazolását kérem el tőle :D

...és köszönöm a szurkolásokat, nagyon sokat jelentettek. Köszönöm a műtét utáni érdeklődést Márti,  nem tudtam gép közelbe kerülni, hogy válaszolhassak. 

Amikor semmi sem történik...

...vagyis dehogyisnem, csak nem jutok géphez :)

Itthon vagyunk a fiúkkal, mármint az aprajával. Jövő hétfőn lesz Marci műtétje és nem kockáztatom meg, hogy Zozi valami bacit hazahozzon az oviból. Nem nagyon mozdulunk mi sem ki, aki pedig hazajön annak az első útja a fürdőszobába vezet egy fertőtlenítős kézmosásra.
Na ebből azt akartam kihozni, hogy nem unatkozom. Ma kb hatszor szerettem volna nekikezdeni írni, de csak nem jutottam oda. Most ebéd utáni szieszta van, illetve Zozi már itt dumál mellettem... de lekenyereztem, hogy játsszon kicsit csendben a telefonomon :) (fúúúj)

Tehát nálunk is volt ám a mikulás. Méghozzá este fürdés közben érkezett, amíg Apa lefoglalta a fiúkat a kádban addig én a bejárati ajtó elé kirakott csizmákat megtöltöttem. Még előtte délután bohóckodtunk egy mikulás sapkát találva, mindenki próbálgatta a fejére (6-9 hónap van beleírva tehát reménytelen volt) viszont jó képek készültek:

Marci aki nem is igazán csokiimádó azóta folyamatosan csokimikulásokat bontogat. Jó esetben meg is eszi, nem túl jó esetben pedig az ágyán találom apró morzsákban... Amikor meg is eszi, általában így néz ki :D

Hozzánk is megérkezett a hóesés..., nem szeretem..., nem hiányzott..., szerencsére csak 2 cm, így nem csábítja  a kicsiket sem még. Az egyik délután a szürkeségben két felhő közül kikukucskált a napocska, másnap reggel pedig már hófehér volt minden. Nem vitatom, gyönyörű, talán az egyik legszebb, legmegnyugtatóbb látvány. Ilyennek láttam a konyha ablakából:

Végül még egy sorozat, ami nagyon friss, tegnap délutáni. Készült a vacsora (tejszínes-gombás csirkemell rizzsel) Marcinak újabban kedvenc szokása hogy odahúzza a széket és nézi mit csinálok. Nem szokott hozzányúlni, így nem izgatott a dolog. Most amíg a hűtőből kivettem az ottfelejtett tejszínt magához ragadta a fakanalat :)  Bár lélegzet-visszafojtva néztem, de annyira biztonságosan állt és nem vett észre csak a végén, hogy meg is örökítettem :) Szerencsére aránylag jók is lettek a képek (persze a világítás nem tökéletes) 

Valami ilyesmit képzelek el, ami lejátszódhatott közben Marciban: 

1-2. - senki nem lát? Biztosan nem?

3- kicsit megkeverem...

4- megkóstolom hiányzik-e belőle még egy kis fűszer...

5-6. -óóó le ne kapja, kevergetem kicsit...

7- mintha lenne itt valaki

8- lebuktam.... ááááá nem én voltam :D 

Ha minden úgy megy ahogy elgondoltam, ma Zozi szépen elmondja nekem a téli verseket én pedig felveszem őket és elkészülök a téli összeállítással is :) Majd jövök ...