Hát itt vagyunk... :)

Először is köszönet mindenkinek a jókívánságokért!
Tegnap végre hazaengedtek bennünket. Részletesebb beszámolóval majd jövök, csak most még minden nagyon új és szokatlan. De azért kaptok néhány képet :) ezek Marci születése közben illetve közvetlenül utána készültek :)

Megérkezett Marci :-))

Kedves Mindenki,

Pannaa boldog párjaként tudósítalak Benneteket, hogy tegnap 10 óra 48 perckor megérkezett Marcikánk, 53 cm hosszal és 3850 gramm súllyal. A baba és anyukája jól vannak, puszilnak mindenkit!

Képet majd rakok fel, a maradék két csemete mellett nem egyszerű az élet :-)

Hát eljött ez a nap is

Készülődünk, nemsokára indulunk...

Szurkoljatok légyszi légyszi...

Majd jelentkezem.

Tegnap este... :)

Az úúúgy volt...., hogy kaptam kedd délben egy emailt az Origo film klubbtól, hogy nyertem két mozijegyet.

 Na jó, ezt megelőzte az, hogy pályáztam is rá, de csepp reményt sem fűztem hozzá, hogy pont én... Hát mit mondjak, nem épp egy lightos filmre mentünk, a Ragadozók premier előtti vetítésére. Nem vagyok egy Predator rajongó, de Zoli nagyon szereti. ...és mivel ez az egész buli Pesten a Cinema City Arénában volt, érdekesen alakult a nap.
Nagy szervezkedés előzte meg, mert ide nem lehetett Zozit vinni. Na a nagy kérdés, hogy mit csináljak, mert még soha nem aludt máshol... mi lesz, ha felébred éjszaka és keres majd? Mi lesz, ha el sem alszik mert nincs a nyugtató álmot hozó cici?  Anyuval megbeszéltük, hogy bármi van sms, amikor jövünk haza akkor pedig egy jel ha ébren vannak.
Így aztán...
Délelőtt ugye dokibácsi+vizsgálatok... (minden rendben volt természetesen)
Hazarohanás, Zozit elaltattam délben Anyunál,  fél 3-kor pedig indultam Pestre. Zolit összeszedtem a munkahelyén, átmentünk az Arénába, sétálgattunk, teletömtük a pocakunkat és beültünk megnézni a filmet. Na jóó, közben háromszor is hazatelefonáltam, hogy rendben van-e minden. A filmet természetesen végigizgultam telefonnal a kezemben :) ééés fél 9-kor jött az sms, hogy Zozi alszik, nem keresett, nem sírt. Sőt amikor hazaértünk akkor is teljes sötétségben voltak, így nem kellett hazahozni. Azt nem tudom, hogy éjjel mi volt, mindjárt öltözöm és megyek érte.
Szóval megállapítom, hogy tök jó fej a fiam :) Egy jó darabig, most úgysem megyünk sehova gyerek nélkül.

Ma...

Ma már azt mondjuk, hogy holnapután...
Jaa, és...
Bónusz pirospont annak aki kitalálja, hogy milyen "eszementségre" adtuk a fejünket ma estére :)  Holnap megmondom...

Még mindig 2:1 ...

Marcit még a pocakomban őrzöm... Jó ez így. Neki is és nekem is. Gondolom nincs ellenére, hogy már jó ideje fejjel lefelé lóg, mert még csak apró jelét sem adta, hogy szeretne kibújni. Dokibácsink szerint még nem is fog. Így aztán megbeszéltük, hogy 20-án reggel "randizunk" a szülőszobán. Szerencsére nem kell előtte való nap befeküdni, hanem szigorúan éjfélig ehetek-ihatok és utána már semmi. Reggel bevonulok, előkészítenek és jöhet a nagy találkozás. Már nagyon várom/várjuk. Előtte még, szerdán egy utolsó vizsgálat (ctg, vérnyomás, vizelet és áramlás-vizsgálat) vár rám.

Közben itthon olyan pánikhangulatom van, hogy jaj még ezt sem csináltam meg, jaj még azt is jó lett volna... Pedig már tényleg majdnem minden kész van, csak olyan apró dolgok jutnak eszembe, hogy úgy hagyjam itthon a népemet, hogy lehetőleg ne hiányozzon nekik semmi. Persze nem fognak éhezni, a ruhák is glédában a szekrényben (kivételesen nem a vasalnivalós lavorban...) Igyekszem naprakésznek lenni, hogy ha menni kellene mégiscsak hamarabb akkor se dőljön össze a világ. Bár megsúgom, az én pakkom még mindig nincs összerakva... csak úgy nagyjából egy-két dolog ami a kezembe akadt azt elővettem, azok egy kupacban vannak :)

Birkózom a lelkemben dúló érzésekkel is... az elválással, a minimum négy napig tartó családhiánnyal (bár tudom, hogy jönnek majd, de az nem olyan) nem lesznek reggeli összebújások Zozival, kávé az ágyban című reggeli beszélgetések Apácskával, tinititkok suttogása Zsuzsival... De lesz helyette más, egy új, egy apró, szokatlan de mégis ismerős kis szuszogó csomag, egy kíváncsi kis szempár, amiben elmerülhetek, és aki négy napig csak az enyém... :)

Üdvözöllek Kisherceg :)

Van egy nagyon kedves ismerősöm, Szilvinek hívják. Bár azt hiszem már nevezhetem barátnőmnek is. Miután Zozi megszületett, a gyermekorvosnál többször összefutottunk tanácsadási napokon. Neki kislánya van, Csenge. Kiderült, hogy Csenge egy nappal idősebb Zozinál, sőt mi ketten is pont egyidősek vagyunk. Mindig jól elbeszélgettünk, később már úgy szerveztük az esedékes oltásokat, hogy tudjunk egyszerre menni. Előfordult, hogy hívtuk egymást telefonon, ha valamiben nem voltunk biztosak. Aztán egyszer elárulta, hogy nagyon szeretnének még egy kisbabát. Vigyorogva mondtam, hogy mi is ezt tervezzük. Kicsivel karácsony után felhívott és örömmel újságolta, hogy sikerült, babát vár. Én szó szerint belevihogtam a telefonba, hogy mi is :) Kiderült, hogy papírforma szerint újra egy nap különbség lesz a gyermekeink között... :) Szinte napra pontosan követtük egymást a terhesség tüneteivel, és egy nap éreztük meg a mocorgásukat is... :) Hihetetlen ez a sok-sok egybeesés.

Ma délelőtt fél 10 körül pedig megszületett a kisfia. 3450 gr és 51 cm.

Isten hozott Kisherceg!

Na most azt hiszem bele kellene húznom :D (bár semmi sem utal rá, hogy ebből ma vagy holnap baba lesz, így egy nap helyett egy hét lesz a korkülönbség)

Nanna

Nagyon boldog névnapot kívánunk Kislányom!

Buli az élet... avagy név és szülinap a finisben

Zozi szülinapja és Zsuzsi névnapja között alig két hét van, így az idén összevontuk. Múlt hét szombatján Apuék jöttek, vasárnap Anyuék + Öcsém a barátnőjével és kisfiával. Most pedig szombaton a két bátyám családostul, vasárnap pedig Zoli családja. (Csak úgy apróbetűsen és zárójelben,  cseppet sem bánom, hogy letudtuk... Nem baj, jövőre már Marciét is hozzácsapjuk :D )  A tortakészítés is jól megtréfált... egyébként sem büszkélkedhetem egy hatalmas cukrásztudománnyal, de amit kinéztem és elkészítettem receptet az inkább hasonlított egy tál csokoládéitalhoz, mint krémhez... A végeredmény egy gyorsan összedobott hagyományos főzött krémes torta lett, de sajnos  a díszítésre már nem volt elegendő idő... Szerencsére a most hétvégi bulira Zozi kereszt anyuja készítette a tortát :) Teljesen véletlen, hogy szintén autó formájút, nem beszéltünk össze, de sokkal szebb és kidolgozottabb lett a másiknál. Tehát, buliképek:

Pénteken voltam dokibácsinál is, kezd izgalmas lenni a dolog. Következő találkozásunknál -most pénteken- már a beszélgetés témája a szülés időpontjának véglegesítése lesz. Marci hihetetlen gyorsasággal nő és gyarapszik... és mindjárt eljön az idő és itt babusgathatjuk...  Olyan gyorsan eltelt...