Kislányomnak!!

Nem tudok mit mondani, mert nincsenek szavak, csak gondolatok. Így egyszerűen: Jó, hogy vagy nekünk! Legyél nagyon boldog!

Szeretlek!!

Babakukk és egyebek...

Csakazértis az egyebekkel kezdem :))

Túl van a banda -illetve a pasik- a megfázásos betegségen. Mi nők -innen is látszik ki az erősebb- ezt is megúsztuk :) Az viszont igaz, hogy brutális napok és éjszakák voltak. Zolikám csak úgy kapott levegőt sokszor, hogy ültem az ágyban és fogtam a kezemben... csak szortyogott, horkolt szegény így is. Zolit is elkapta elég rendesen, Őt Neocitránnal próbáltam kúrálni. (már amikor hagyta) De mára már szerencsére túl vannak rajta mindketten. Zolikám újra békét köt talán a porszívóval, lelkesen tologatja amikor szétszedem és csak a cső marad meg a fej :) Magát a poszívót tegyem el, nyitja a szekrény ajtaját és húzza oda...

Azt nem írtam szándékosan, -mert nem tudtam, lesz-e jövője a dolognak- hogy Zsuzsi karatézni kezdett úgy kb. 1 hónapja. Nagyon lelkesen jár egyenlőre, bár túlzottan nincsenek még hajtva. Gondolom a feketeleves majd pár hét múlva jön. Heti három alkalommal van edzés, egy-egy óra. A mozgás nagyon kell neki, és annak is örülök, hogy az étvágyával sincs azóta megint baj. Aki ismeri kicsi korától, az tudja, hogy Ő szuper jó evő volt, de a suli menzáján leszokott az evésről. Nna most ez megszünni látszik, mindegy mit adok, csak sok legyen... :)

Na és akkor a tegnapi babakukk:

Kicsit (nagyon) csalódottan jöttünk el. Az történt ugyanis, hogy a dokibácsinkat elhívták szüléshez. (ilyen a mi formánk, hogy az a gyerek miért nem tudott még 10 percet bennmaradni...) Egy másik, nem túl szimpatikus orvos készítette így az ultrahangot. Az egy dolog, hogy kb. 3 perc alatt lezavarta az egészet, de igazán sokat nem is mutogatott... Na mindegy, láttuk, hogy mozog, sőt, Zoli szerint szopizta az ujját :) Készpénznek veszi, hogy kislány lesz. Készült egy kép is. Kis soványka még, de majd meghízik. A méretei pedig: CRL 64mm, BPD 22 mm, NT 1,6 mm Orrcsont és végtagok láthatóak, szívműködés jó. Ennyi. Végülis a lényeget, hogy minden rendben azt megtudtuk. Majd a következő uh-nál hátha nagyobb lesz a szerencsénk. Ami viszont pozitívum volt, hogy találkoztunk Csillagbabával :) Nagyon jó volt látni és beszélgetni kicsit. Köszönöm Csillagom, hogy jöttél Te is!! Ma pedig újra  megcsapoltak, ma vették le a down-szűréshez a vért. Azt mondták kb. 3 hét mire kész lesz... az jó sok...

Na úgy látom mára ennyi... felébredt a délelőtti alvásából a kis diktátorom.

...és akkor a kép a legkissebbről. Már nem olyan paca formájú azért :) Kattra megnő. (mármint a kép, nem a gyerek :)

18 hós vizsgálatok...

Nnna, jól megjártuk csütörtökön a 18 hós tanácsadást... Már reggel a fiamra kellett volna hallgatnom, amikor indulás előtt fél órával csukogatni kezdte volna a szemét, hogy Ő bizony aludna egy kicsit. Hagytam is volna az egészet a fenébe, és eltolom egy héttel későbbre, ha nem lett volna megbeszélve a kis barátnője Csenge Anyujával, hogy őket is elviszem... Így aztán mégis nekiindultunk. Az még csak hagyján, hogy millióan voltak és a vetkőzőben borzasztó meleg volt. Na jó, ez valamennyire indokolt a csupasz aprónép miatt, de most különösen rosszul esett, mert az állóképességem valahogy a nulla felé közelít mostanság :(  Fél 11-re mentünk, délben már be is jutottunk... Dokibácsi szépen megvizsgálta, majd belebökte mindkét szurit a kis Drágám combijába. Persze volt nagy sírás, bár nem igazán a fájdalom, hanem a vizsgálóasztalhoz szorítás miatt. Lényeg, hogy mire kiértünk és felöltöztettem Zozit már csak a könnyes kis szempillái árukodtak a bent történt borzalmakról. Fáradt is volt már nagyon, hiszen jócskán benne voltunk az ebéd és alvásidőben. Mire hazaértünk, addigra el is aludt. Aki eléggé vizuális az el tudja képzelni a következőket: Kiszállok, kulcsokat az autó tetejére teszem, hogy kéznél legyenek, kocsiból a gyereket kihalászom természetesen csúszik mindenfelé, alig lehet fogni a vastag télikabátban. Szerencsére az egyik lakó a lépcsőház ajtóban beszélget, így nem kell az orrom hegyével a zár kódját beütögetni... lépcsőn fel... a bejárati ajtó előtt újabb zsonglőrködés, hogy be tudjak jutni... csizma lerúg... gyerek ágybatesz... végre én is lekabátolok és elkezdem Zoziról lehámozni lassan, óvatosan a nem éppen kevés ruhát. Naná, hogy szinte mindenen tépőzár van, aminek a nyitására mindig moccan. De most szerencsére (?) annyira alszik, hogy nem ébred fel... Nagy sóhaj, sikerült!!! Alszik vagy másfél órát. Az ébredés sajnos nem volt túl jó, mert nagyon belázasodott. Adtam lázcsillapítót, ami szépen le is vitte, de pár óra elteltével újra az egekig szökött. Ezt játszottuk estig illetve még egész éjjel. Zéró alvás... Jó sokára lett reggel, ami nem azt hozta, amit vártunk. Bár Zolikámnak csak hőemelkedése volt, de folyt az orra és köhögni is elkezdett. Jó szokás szerint valami kórságot megint összeszedett a tanácsadáson, ahova ugye elméletileg egészséges gyerekeket visznek... Az 1 éves státuszvizsgálatkor ugyanígy jártunk... Péntek lévén a doki csak délután rendelt így addig csak lázatcsillapítani mertem, illetve tengervizes orrsprét nyomkodtam Zozi orrába. Szerencsére a tüdeje, torka, füle rendben, nem is kapott orrcseppet és lázkúpot. Szombaton estére még belázasodott, de vasárnap már szerencsére egyátalán nem. A legijesztőbb az volt, hogy nem evett szinte semmit. Csütörtökön déluán egyátalán, pénteken reggel pár falat, estefelé egy joghurt. Szombaton reggel szintén pár falat, aztán semmi... Vasárnap reegel úgy kelt fel, hogy hamm-hamm, de ez a lelkesedés csak 3 falat erejéig tartott, délben egy kis húslevest sikerült bekanalazni, estig viszont semmi mást. Jó, tudom, nekünk sincs jó étvágyunk betegen, de ez nagyon kevésnek tünt. Mondjuk sokszor szopizott, de szerintem ami tejcsi van az már nem mennyiség... sajnos... Mára már kicsit jobb a kedve is, reggel evett elég szépen, de a tízórai helyett inkább elaludt. A porszívót ha már meglátja elmenekül, az orrcseppekről nem is beszélve. Már attól félek, hogy megutál, mert akár hányszor hozzányúltam az utóbbi napokban valami rossz történt. Hol egy orrcsepp, hol egy kúp, vagy porszívó... de mindig elmondom neki, hogy csak jót akarok és utána sokkal jobb lesz... bízom benne, hogy megérti... Annyira nem tudja mire vélni az egészet, mert még nem volt csak egyszer beteg. Jajj, az ember -ha tudná- átvenné inkább az összes kínját, csak neki ne lenne baja. ...és tudom ez csak egy egyszerű nátha, de nem vagyunk mi ehhez szokva, mert Zsuzsi sem beteges szerencsére.

Különben meg minden más rendben van, én is voltam terhesgondozáson, megkaptam a beutalókat. Holnap már mehetek is vérvételre. Rögtön háromszor is szúrnak... Lesz egy éhgyomros, aztán reggeli (tej és zsemle) majd egy óra múlva újabb szúrás. De közben egy másik laborban is vesznek vért a vércsoporthoz... Jó nem? Ha sikerül megcsináltatom az ekg-t is és egyenlőre kész. Nagyon várom már a jövő keddi ultrahangot, hogy a múltkori "kis paca" (bocsi kicsim)  mekkorára nőtt :)