Mikulásos, rohanós, karácsonyvárós... és egyebek :)

Tehát: jól meg vagyok csúszva időben, de nem baj :) nálunk is járt ám a mikulás. Idén, hogy ne kelljen felzörögni a népet a bejárati ajtóba tettük a csizmát. ...és amikor már a gyerekek lefeküdtek, először én osontam oda belelopni az ajándékokat, utána pedig Apácska.  ...és micsoda jó dolog felnőttnek lenni :)) mi még este megnéztük, hogy nekünk hozott-e virgácson kívül valamit a Mikulás :) Megkaptam a kedvenc parfümömet. Zoli pedig régvágyott sofőrkesztyűt kapott és éves előfizetést az egyik horgászmagazinra. Zsuzsi természetesen korán ébredt, mint utólag bevallotta, Ő éjszaka kiment kukucskálni, de nem látott semmit a sötétben. :D Ő egy Leonardo da Vinci foglalkoztató könyvet kapott + a szokásos édességcsomagot. Zolikám amikor reggel odavittük, csak lesett, hogy most aztán mi is van, hogy kerülnek a csizmába szaloncukrok, amikor annak köztudott a pocakban van a helye. De végül úgy döntött, hogy győzhet a kíváncsiság és inkább megnézi mi is az a sok színes valami a csizmák környékén. Ő egy autót kapott ami zenél meg dudál. Ennek is sikere volt :) Egy csomó ideig még az ágyba visszabújva parádéztunk, már csak azért is, mert a folyosó köve brutál hideg... na meg úgy mégis kényelmesebb. Hancúroztunk egy kicsit, majd megittuk a reggeli ágybanivós kávét aztán a többi a megszokott ritmusban. Nem mertünk bevállalni semmiféle mikulásos ünnepséget, de idén még sok értelmét nem is láttam volna, mert sokáig a kis örökmozgó úgysem tud egy helyben megmaradni.  Hétvégén jött mindenki a családból és a csomagok csak gyűltek-gyűltek. De majd csak elfogy minden, pláne, ha besegítünk mi is :)

Anyu csütörtökön hazajött a kórházból. Így utólag már meg merte mondani a doki, hogy agyérgörcse volt, szerencsére lightosabbik kiadás, mert nem járt bénulással. Gyengécske még mindig kicsit, de már lényegesen jobban van. A feje fájdogál még elég sokat, de majd talán múlik.

Mi pedig rohanunk állandóan. Zoli dolgozik és készül a vizsgáira, én pedig több-kevesebb sikerrel próbálok kellően nyugodt hátteret nyújtani ehhez.

Zsuzsival semmi extra nincs, mostanában -csak el ne kiabáljam- tanul rendesen. Ha minden osztályzata be van íratva (és ezt melegen ajánlom neki) akkor szép féléves bizonyítványra számítunk. Nagyon várja a karácsonyt, készülnek az apró meglepik is, mert szigorúan tilos bemenni a szobájába, ha nincs itthon. ...én azért beszöktem, de kizárólag olyan jelleggel, hogy feldíszítsem az ablakát. Mondjuk ennek nagyon örült is.

Zolikámnak semmi új mutatványa nincs, de gondolom hamarosan valami újdonsággal rukkol elő.

Tehát tulajdonképpen nem történik semmi, mégis eltelnek a napok nagyon gyorsan.

Ez meg itt egy elbújós :)

Van egy videó is :)) Táncol is, dumál is, labdázik is... Annyira édes rajta, csak épp nem tudom feltölteni... GRRRRRRR  (Ti hogy csináljátok??)

16 hónaposan

Valami csuda érdekeset akartam írni, esküszöm pár perce még az eszemben volt...

Manókám itt alszik mögöttem, legalább szemmel, (füllel, mert hátul nincs szemem) tudom tartani :) Egyszerűen mostanában képtelenség géphez ülni Tőle, mert azonnal belekotnyeleskedik. Nagyon jól eljátszik egyedül is a szobájában, illetve bárhol, de ha meglátja, hogy bekapcsolom a szgépet pillanatok alatt ott terem és már üti is a billentyűket. Pár napja -hete- is csak néhány billentyű lenyomásával elforgatta a monitor képét 90 fokkal... Nem is tudtuk, hogy lehet ilyet csinálni. Tette ezt úgy, hogy Apácskája ott állt mellette, és mire megfogta a kezét, hogy nem szabad, már kész volt a mű. Először a nevetéstől alig tudtunk megszólalni, aztán tanakodni kezdtünk, hogy mit kellene csinálni, mert elég fárasztó dolog lenne a fejünket oldalra biccentve tartani órákig... Végül telefonos segítséggel megoldódott a probléma.

Napról napra meglep a kis Drágám valami olyan dologgal, amire azt hiszem, hogy még nem tudja. Az már rég nem újdonság, hogy mindent megért amit mondok neki, vagy kérek Tőle. Viszont már bonyolultabb dolgokat is összefüggésbe hoz. Pl: nagy kedvenc mostanában az óra. Mindegy milyen, csak óra legyen. Van neki egy olyan egyszerű kis "reklámórája" természetesen működik, szoktuk hallgatni, hogy ketyeg. Egyik reggel játszott vele, ide-oda tette, végül egy ajándéktasakban aludni vitte a szobájába az ágy alá :) Késő délután épp a kezemben volt, meglátta a faliórát. Fel szoktam emelni, imádja nézegetni. De most dolgom is volt, nem tudtunk elmélyülten órázni , így kérdeztem Tőle, hogy a te órád hol van? Mutat a szobája felé, és mutatja a kis kezét az arcához téve, hogy tente. Bement, kihozta. tényleg ott volt, emlékezett rá, hogy reggel hol hagyta. Ha valamit keresek és nem találok van amikor Ő tudja, hogy hol van. ...és ez olyan jóóó...

Beszéd szintjén főleg a halandzsa megy még, de néhány szót teljesen tudatosan a helyén használ. Mostanában természetesen a tak-tak a nyerő, de gyakori az oppá (hoppá), Apa, Mama, ciiikiii (csikiz), hamm, vava (vauvau), cici. Biztosan van még néhány ami most nem jut az eszembe. De egész nap beszélgetünk. A mondókákat imádja, ami nagyon tetszik, hogy gyakran kezdeményezi, hogy melyiket szeretné "mondani" teljesen felismerhetően mondja a saját kis nyelvén. Ott vannak a hangsúlyok, ott van a ritmus ahol kell lennie. Ami mutogatós, azt mutatja is. A főbb kedvencek a Csip csip csóka, Hinta palinta, Töröm töröm a mákot, Tapsi tapsi Mamának, és az Így ketyeg az óra. Van egy altató is ami nagy kedvenccé vált egy ideje, Radnóti Éjszaka című verse a Kaláka előadásában.

Történtek nem túl jó dolgok is. Anyu már két hete beteg lett, először valami vírust sikerült begyüjtenie, de egy hete már csak arra panaszkodott, hogy nagyon fáj a feje, szédül. Annyira, hogy vasárnap még az ügyeletre is be kellett vinni. De onnan hazaküldték, hogy nem találnak semmit, pihenjen. ( akkor már két napja csak pihent, mert felkelni is alig tudott a szédüléstől) Hétfőn délelőtt vittem át az ebédet, annyira rosszul volt, hogy kihívtam a háziorvost aki azonnal beutalta a kórházba. Nem sokkal 1 óra után értünk oda, de mivel Zolika is velem volt, nem engedte, hogy megvárjuk. Így mi hazajöttünk. Zoli szerencsére hamarabb el tudott jönni, így amikor hazaért gyorsan kocsiba ültem és mentem hozzá. Még mindig a sürgősségi betegellátó folyosóján ült és várta, hogy legyen ágy... Ez fél 6-kor volt... 7-re sikerült elhelyezni.