Miért van az...

.... hogy ha egy kisgyermek már a helyét valamilyen módon változtatni tudja akkor már minden eszközt kezelni tud a maga módján?? Zolikám profi módon kapcsolgatja ki-be a házimozit, a digi dekóderét, a számítógépet (tuti olyankor, mikor valami fontos dologban vagyunk nyakig benne)  Rémisztő sebességgel rántja ki-le a telefont, a kamerát, a fényképezőt a zsinorjánál fogva amikor töltőn van. Tegnap reggel egy ujjal és kb. két mozdulattal  szedte le az egyik hangfal borítását. Persze tudja, hogy nem szabad, ezt minden alkalommal el is mondjuk neki amikor sejteni véljük a következő kiszemelt áldozatot. Amikor elhangzik a bűvös -Zolikámnemszabad,nebántsd veszélyes- megáll egy pillanat törtrészéig, hátranéz és elkezdi rázni a fejét, szinte mondja, hogy tudom, nem szabad. Mi meg fuldoklunk a visszafojtott nevetéstől, mert annyira édes ilyenkor.  Nagyon résen kell vele lenni, mert már nem jelent gátló tényezőt egy küszöb, vagy odadobott takaró sem, mindenen átmászi. Mit átmászik? Átgázol!! :)))) Profi módon áll fel, mostmár semmi félelemérzés nincs benne akkor sem ha le kell ülni. Bár még olykor koppan a buksi (fog is még tudom egy párszor) A játékos polcot naponta le tudom törölgetni lepakolás nélkül, azt megteszi helyettem :) visszapakolás még sajnos nem megy :) Az apróbb játékoknak van 2-3 kisebb doboz. Na azok addig vannak benne kb. amíg be nem ér Manókám a szobába. :))  Hihetetlen sokat ügyesedett és erősödött. Múlt csütörtökön voltunk a hivatalos méréseket megejteni, 9800gr és 71 cm. Pár dekát hízott csak az elmúlt hónapban. mondjuk ez nem lep meg, mert szinte 0-24-ig mozgásban van. Viszont nem is nőtt semmit.  Fogak száma 5 és fél. ...és nagyon harap. Rászokott, hogy mint egy kisoroszlán (horoszkópilag az is) nekiindul, közben persze megy a hangutánzás is :) Még szelíd oroszlánkölyöknek hangzik, de alakul :) Szóval közelít tátott szájjal és oroszlán(ka) ordítással és harap. Nagyot. El sem enged. Miután nem lehet tudni, hogy ez most éppen a szeretetnyilvánítás ölelős-nyálas puszija lesz-e vagy harapás, meg kell várni a fájdalmas végeredményt. Múltkor sikerült neki az orromon azt a pontot eltalálni, ahol az orrcsont végetér, a porc kezdődik.. Szégyen-nemszégyen csorgott a könnyem. ...és hiába mondom el százszor-ezerszer, hogy ez nagyon fáj... vissza mégsem haraphatok... így jött nagy kínnal, hogy ráfújok az arcára, ugyanis azt nagyon nem szereti. Persze mondom neki, hogy nem szabad harapni... Esetleg valakinek bevált ötlete?? Mindenre vevő vagyok, mielőtt még apró darabokban fogom a következő bejegyzést megírni :)