Jó rég voltam már itt...

... rengeteg dolog összegyűlt megint.

Akkor hát... A legfontosabbal kezdem, Manókám mászik :) de mint a villám úgy ám :) édes kis birodalmi lépegető, csak úgy csattog a kis tenyere a földön :) Természetesen mindig a lábam alatt van, vagy a hátam mögött, így minden idegszálammal azt kell figyelni, hogy épp hol van és mit csinál. Természetesen felfedezte a tiltott dolgokat is, mint például a cd/dvd állvány (van belőle 3) Virágtartó (ettől nagyon félek, mert elég nagy méretű virágok vannak rajta, de azthiszem ki lesznek lakoltatva az erkélyre nyárra) Így aztán mint egy gép azt ismételgetem, -Zolikám nem szabad, -Ezt ne csináld, nem szabad. Olyankor rámnéz és persze ugyanúgy csinálja tovább.  Még egy kicsit a mászásról, tegnap reggel -már felöltöztetve- letettem a szobájában a földre, jöttem-mentem, Zsuzsi is felébredt, Zolikám hatalmas örömujjongás közepette megrohamozta a szobáját. Annyira édes volt, ahogy örült Zsuzsinak :)

Végre vettünk etetőszéket is. Jó nehéz választás volt, meg jó sokba is került, de legalább olyan, mint amit megálmodtunk. Jól elvan benne, eljátszik a tálcájára tett dolgokkal. Bár a legnagyobb szórakozás mindent ledobálni és utána rácsodálkozni, hogy került fel ismét a tálcára :)

Ha már etetőszék... etetés... próbálkozunk mindenfélével :) Három befutó van eddig, a sütőtök csirkével, ez a kedvencek kedvence, második a levesből kiszedett répa+krumpli ha van hozzákeverve egy kis tejcsi (természetesen anyáé) illetve kaptunk a Hipptől kóstolókat, ebből a vaníliás jóéjszakát tejbedara. Na ez nagyon ízlett. Ezen felbuzdulva főztem neki a fagyóból elővett tejcsiből tejbegrízt. Az is ízlett nagyon. Múlt pénteken pedig, sóskát kapott. Ez azért nagy szó, mert én már a látványtól és az illatától is rosszul voltam (bocs aki szereti).  Szóval, fogtam a kezemben a kész főzit, és mondtam Zolikámnak, hogy teljes mértékben meg fogom érteni, ha nem kéri. De kérte. Mitöbb még tátotta is a száját. No, most vagy annyira éhes volt, vagy ízlett neki. Gyorsan elújságoltam sms-ben Zolinak meg Anyunak, hogy mostmár tuti nem hasonlít semmiben sem rám a fiam, mert még a sóskát is megeszi... A válaszok pedig így hangzottak. Anyu: -Ebben a korban még te is megetted, csak miután önállóan enni kezdtél onnan kezdve nem. (hm biztató...)  Zoli: -Örülök, hogy eszik a kölök és hidd el rád is hasonlít. (különben meg csak az mondja, hogy hasonlít rám aki bókolni akar) Szóval eszeget végre a Drágám. A legfontosabb persze, hogy legyen kéznél a cici, persze ellenőrzi naponta többször is, nehogy elvesszen valahol. Számomra nagyon fontos, hogy minnél tovább szopizzon, ezért nagyon örülök neki, hogy bármilyen más étellel is kínálom meg Manókámat, utána mindig cicit kér. Azthiszem ez olyan lelki kötődéses dolog ez nálunk. Imádom szoptatni, mert olyan átéléssel teszi, hogy már látványnak is gyönyörű. Imádom, hogy olyankor annyira közel vagyunk egymáshoz, megszűnik a külvilág, szívom be az illatát, nézem a buksiján az apró izzadságcseppeket, mert ez kérem szépen nagy munka ám... :) ... és nem utolsósorban imádom, ahogy szopi után elégedetten rámnéz, vagy egy tejcseppel a szája sarkában ellazultan, mosolyogva elalszik.

Készültem pár képet feltenni, ezeket is pótolom. (tudjátok, kattra nőnek)

 Mama (Apa Anyuja) ölében csodálta a nagy vizet:

Így mentünk csavarogni amikor jóidő volt, nem is állta meg szó nélkül senki, hogy milyen szép. (én meg híztam vagy két kilót bizti)

Húsvétkor a frizurának is tökéletesnek kell lenni :)

Itt meg mi négyen szintén húsvétkor. A kép időzítővel készült, a fényképező az ágy előtt volt a vasalóasztalon :))

Gyors hírek

Na szóval...

Elveszve nem vagyunk áám... csak egy kicsit összesűrűsödtek a dolgok. Jók és rosszak vegyesen... Próbálom valamennyire sorrendben. Lehet, hogy csak tőmondatokban, mert itt ül az ölemben a Drágám és elég nehéz kicselezni, hogy én írjak és ne Ő. :))

Szerencsére Zolikám remekül van, A foltok a szájában három nap alatt eltűntek  és a náthát is átvészeltük viszonylag hamar. Egy nap volt amikor annyira tele volt az orra, hogy szopizni csak orrszívás után tudott. Sajnáltam szegénykémet, mert csak csapkodott a kis kezeivel, és sírva fakadt, hogy nem tudott szopizni és levegőt venni egyszerre.

Aztán... nem tudom fogak számában hol tartottunk, de már 4 van, kettő fent és kettő lent :) ...pokolian élesek... Ha véletlenül elalszik cicin (és általában ott alszik el)  akkor a fogaival kapaszkodik, hogy ne csússzon ki a szájából. Mit ne mondjak, nem túl kellemes, sőt...

Voltunk Apácska dolgozójában is, a nénik meg a bácsik csak kényeztették, Ő pedig hihetetlen türelemmel viselte, hogy kézről-kézre jár :)  Kapott egy kislabdát olyan kis marokba valót, remekül lehet rágcsálni :) kipróbálta milyen Apu irodájában verni a számítógépet, ülni az asztalon és az íratokat próbálni megkaparintani. Biztos finom falatok lettek volna :)

Voltunk horgászni is :) Apu elindult már hajnalban, mi pedig utána reggel. Zsuzsi hamar talált magának egy kis barátnőt, így csak akkor láttuk, ha enni akart :) Zolikám csak nézte-nézte a nagy vizet, nem tudta igazán mire vélni. A jó levegő hamar elnyomta, evett és aludt a felállított kis szélsátorban. Kora délután mi útnak indultunk, mert a szél elég erősen fújt, viszont a napocska már nem annyira sütött és nem szerettem volna ha valami megfázást újra összeszed a kis Drágám.

...és akkor ezután jöttek a  kevésbé jók... Voltunk Budán egy orvosnál, aki megvizsgálta Kedvesem gerincét, mert továbbra is fáj neki...  nagyon fáj... Az eredmény: újra műteni kell, az előző műtét csavarjai kilazultak, rosszul állnak...  A lehető leghamarabb, valamikor május elején. Muszáj végigcsinálni, mert ha nem műtik annak beláthatatlan következményei lehetnek... A vizsgálatokat már el is kezdték. Persze erre számítottunk valahol, de mégis hihetetlenül rosszul érintett. Valahol ez jó hír is meg nem is. Jó, mert úgy érzem most igazán jó kezekbe került,és ha már annyit sikerül elérni, hogy nem fáj ennyire minden nap akkor kész nyeremény... és persze rossz is, mert nagyon nem lesz könnyű. Messze lesz ...és nem tudok ott lenni Vele amikor felébred az altatásból... Nem tudok olyan gyakran és olyan sokáig ott lenni mint az előző műtét után... Azt tudom, hogy lelkileg már nehéz... ha rágondolok már sírni tudnék...

...ehhez képest már csak desszert, hogy amikor hazajöttünk az orvostól éjjel belázasodtam... valami kegyetlen magas lázam volt, akkor éjjel 39,6  és másnap is nagyon magas. Kaptam szurit, amitől lentebb ment. Más gyógyszert nem, mert a lázon, szédülésen és fejfájáson kívül semmi bajom nem volt. Két napot feküdtem, és mára már szerencsére "teljesen jól vagyok"... na jó szédelgek még eléggé, meg van egy kis hőemelkedés is... Holnapra már ígérem jól leszek. Remélem a bacikat nem osztogattam senkinek, nem ilyen ajándékot akarok adni húsvétra... Sajnos a tejcsi is megcsappant, miután nem ettem már harmadik napja szinte semmit... de reménykedem, hogy még visszahozható a kellő mennyiség.

Végül:

Minden kedves olvasónknak...