Csak úgy...

...puszilgatni való porcikák... :)




...és a kedvenc alvósok...

Hahó itt vagyok :)

Tudom, tudom, tudom... eltelt egy hónap majdnem. Most írhatnék mindenféle mentséget, hogy miért nem írtam, ami részben igaz is lenne...  időm az biztos, hogy nagyon kevés van amit a gép előtt ülve tölthetek büntetlenül (erről majd részletesen) de prózai egyszerűséggel nem volt kedvem írni. Neem, nincs semmi bajom, nem vagyok sem depis, mégcsak rosszkedvű sem, csak éppen hiába ültem le azzal a céllal, hogy most aztán... nem jöttek a szavak. Gondolatok persze voltak, csak teljes blokkolás, nem akaródzott kikerekedni belőle semmi értelmes. Illetve egyszer kb 10 mondat után Zozi kikapcsolta a gépet. Naná, hogy nem volt elmentve semmi :) És akkor el is érkeztem a részletezéshez: Zolikám annyira féltékeny a számítógépre, hogy akárhányszor elmegy mellette, rácsap vagy ha be van kapcsolva pillanatok alatt kikapcsolja. Az igaz ugyan, hogy általában reggeltől estig be van kapcsolva, de igyekszem szinte csak azt az időt előtte tölteni, amíg az apróságom alszik. Ha ébren van akkor maximálisan az övé vagyok ám :) Apropó alvás: mostanában katasztófális, borzasztó, nem találok rá szavakat, hogy mennyit kínlódunk. Hátha ezt is elkiabálom és ma éjszakától úgy alszik, mint a tej. A fordítottja legalábbis bejött. Amint dícsértem mindenkinek, hogy milyen ügyesen alszik, na vagy két éjszakát még igaz volt, aztán minden borult. Sejtem, hogy a pokoli éjszakáknak a fogtündér az oka, mert egyszerre kibújt bal oldalon az alsó és felső rágó.  Tehát a jelenlegi fogak száma 8 egész és 2 áttörve. Szóval küzdés volt rendesen. Általában minden órában kétszer (!) volt riadó. Nem volt órákig sirdogálás, csak olyan álmában nyafogás, néha kis sírás ami persze rögtön elmúlt egy kis ringatásra :) Volt olyan, hogy sírt, kivettem az ágyából erre olyan kérdőn nézett rám, hogy most mi a fenét akarok én, minek vettem ki. Ha magam mellett altattam éjszaka az sem volt jó, mert nem tudott úgy forogni, fészkelődni ahogy a saját ágyában. Így maradt a séta. Majdnem minden hajnalban átvittem viszont magunk közé amikor Apácska dolgozni ment. Illetve ez így nem igaz, mert kicsit korábban, hogy visszaaludjon amikorra ébreszt a telefon. Számomra nagyon fontos, hogy megcsináljam a kávét, összekészítsem Apa ebédjét, elindítsam, integessünk egymásnak. Ezek olyan kis rituálék, amikről nem tudok lemondani. Lehet kényelmesebb lenne, ha ágyban maradnék, lehet, hogy vissza is tudnék szundítani kicsit, de a lelkemnek így jó.

Hát járás ügyben nem sok fejlődés volt az egy hónap alatt. Már kezdem azt hinni, hogy Zozi egész életében négykézláb mászva fog közlekedni... A bizonyos első lépést ugyanis másnapra teljesen elfelejtette. Biztos ezt is elkiabáltam... Szerintem tudna menni, ha akarna, de kis lusta. Tökéletesen megáll, leguggol, ha valamit fel akar venni, sétál, ha fogom a kezét, tolja a bébitaxit. Egyszer ment úgy 3-4 lépésnyit aztán azóta sem. ...és pakol...pakol...pakol... ezerrel... Mindent és mindenhol. Nem győzöm utána összeszedegetni. Volt olyan ámokfutása az egyik nap, hogy nem tudtam olyan gyorsan visszatenni a dolgokat a helyükre, mint ahogy Ő kirámolta :)  Remélem megunja hamarosan. Az az igazság, hogy nem akarok mindenhová gyerekzárat tenni, mert egyrészt kb. egy hét múlva azt is kinyitná, másrészt pedig valahogy csak meg kell tanulnia, hogy mi az amit szabad és mi az amit nem. Vannak a konyhában olyan szekrények, ahonnan kiveheti a műanyag edényeket, de a többihez nem nyúlhat. Általában megelégszik vele, persze ha nem látom, akkor kiszedegeti a többit is :) Megvannak a rendszeresen kipakolandó szekrényei : a konyhában az összetekert szemeteszsákokat szokta szétgurítani, a szobájában a saját ruháit dobálja szét úgy naponta 5-ször, a fürdőben a mosdó alatti fiókból a fülpisziket a kádba szórja, a fésűket pedig csak úgy szanaszét. A mi szobánkban a dvd-k naponta átrendeződnek, a fehérneműs fiókom (csak az enyém) szétdobálódik, illetve minden olyan készülék amin nyomógomb van ki-bekapcsolódik. Zsuzsi szobája napközben csukva van, így legalább ott nem rámol. Ja és ha véletlenül beszabadul a mosdóba, akkor a wcpapir gurigán természetesen egy centi papir sem marad. Tehát nem eseménytelenek a napok nálunk. De mindezt nem panaszként írtam, mert közben jókat mulatok az egészen. Nem is lehetne haragudni, hiszen olyan diadalittasan tud nézni, hogy szinte mondja, nézd milyen ügyes voltam :)

Zsuzsi se maradjon ki a sorból. Bár most vele nem tudok annyira dicsekedni. Talán kezd kicsit kamaszodni, talán kezd kicsit önállósodni, már nem olyan fontos a felnőttek véleménye. Próbálom a helyes irányba terelgetni, próbálom a lázadásait, hülyeségeit nem gyanakvással fogadni, de be kell vallani, elég nehezen boldogulunk. A tanulás valami borzasztó veszekedések árán megy. Hasonlót olvastam Vicgernél. Reggel 6-kor ébresztem ahhoz, hogy (megreggelizve, mosakodva, rendberakva) 7-kor el tudjon indulni, illetve úgy kell kilökdösni szinte az ajtón, hogy menj már elkésel. Régebben erre elég volt fél óra. Ettől a tanévtől már nem is eszik bent a menzán, mert bár roppant kényelmes volt, hogy csak estére kell főzni, de kis gyagyák egymást uszítják, hogy de kövér vagy, de nagy a segged... Zsuzsi persze nem ette meg bent az ebédet. (pedig annyira kis formás, nincs rajta egy csepp felesleg sem, sőt...) Így szépen hazajár és itthon ebédel. (jól megszívtam mert így kétszer is főzhetek)  Ebéd után jöhet(ne) a tanulás. Na kb. fél 3-kor nekikezd és sokszor estig nem csinálna semmit, ha hagynám. Csak ülne a könyv fölött és álmodozna... Így persze ha kész van legalább az írásbelivel, a többit együtt nyúzzuk.

Apa továbbra is csak este fél 7-kor ér haza, szinte csak vacsizunk fürdünk és fekszünk. Most két héten keresztül szinte állandóan szakmai vizsgákra készült, illetve kiküldetésben volt, nem sokat láttam. Amikor az egyetemre jár vannak napok, hogy este 8-ig vannak és olyankor fél 9 is van, hogy hazaér... :( Na nem mondom, hogy könnyen viselem az egész napos egyedüllétet. De tudtuk, hogy nem lesz könnyű, és ez csak tényleg néhány nap. Most talán a hétvégék is nyugisak lesznek, igyekszünk tartalmasan egymással tölteni. Amit nagyon sajnálok, hogy nem jutottunk el a Fátyol-vízeséshez -vagy valami hasonló szép helyre- kirándulni. De hátha kegyes lesz hozzánk az időjárás és ad még egy melegebb hétvégét, ha pedig nem akkor majd tavasszal... talán...

Képek is készültek, de még lusta voltam a gépre menteni őket, így a képes beszámoló elnapolva.

Még egy örömhír :) A héten megszületett az egyik kolléganőm kisfia. Őt vették fel helyettem amikor Zozival itthon maradtam :) (a mi munkahelyünk igazi gyerekpotyogtatós hely, két év alatt 3 baba született és itt hárman vagyunk dolgozók) Tehát Koppányt Istenke éltesse sokáig. Kicsit ugyan hamarabb érkezett, de majd megnő idekinn :)

hihi másfél napig írtam :) de legalább a végére értem ma :)

Az elmúlt héten...

Történések voltak, vannak lesznek is, de alig tudom csokorba gyüjteni. Illetve azthiszem, most jó nagy csokor lesz belőle, mert rendesen összeszaporodott... Nekikezdek, aztán majdcsak befejezem valamikor :)

Egy hete szombaton kirándulni mentünk. Veresegyházán voltunk megnézni  és megetetni a macikat :) Miután Apukám méhészkedik, így vittünk nekik igazi finom krémes napraforgómézet. Fantasztikusak voltak, ahogy az odakészített fakanálról nyalogatták, cuppogták le a finom falatokat :) Azthittem Zozi majd fél tőlük, mert igen hatalmasak, de egyátalán! Sőt Ő is fogta a fakanál végét hatalmasakat kacagott rajtuk :) Végig vau-vauzott... Neki most a kutyusok a kedvencei, így minden állat vau-vau. Pedig már néha tudja, hogy a cica-miuuuuuu, a lovacska (na ezt nem tudom leírni ) a nyelvével csattog. Ennyi az állathangtudomány egyenlőre. Miután végigjártuk a macikat, farkasokat, őzeket, megpihentünk kicsit, majd sorra vettük a jókora játszóteret, hintákat, csúszdákat, mászókákat.  

Kedden bekukkantottam Csillagbabához egy pár percre :) Nagyon jó volt Csillagom, örülök, hogy láttalak! Mondjuk nem is tudtam utána mi vár rám... A szájsebészetre kellett mennem, mert van két ciszta az ínyemben és azt kell kivarázsolni onnan. Már az is nagyon zokon esett, hogy az előre megbeszélt fél 10-es időpont helyett csak 11 óra után kerültem be a rendelőbe, akkor megkaptam a jó adagnyi érzéstelenítőt, és negyed 1-ig a folyosón zsibbadtam. Hát persze, hogy újabb szuri lett a vége... De ez még csak a kezdet volt, mert arra végképp nem számítottam, hogy vésővel és kalapáccsal verik szét a számat... meg mindenféle válogatott kínzásokat eszközölnek. A végeredmény: szegényebb lettem egy cisztával ( a másikat majd máskor tudják kivenni így lesz mégegy futam) gazdagabb viszont két öltéssel, amit kedden vesznek ki... Eddig nem féltem egyátalán, de most, hogy tudom mi vár rám nem annyira örülök a második találkozásnak...

A szombat nagy meglepetéseket hozott. Zozi megtette élete első lépését. Csak egyetlen egyet, de majdcsak ráérez hogyan kell ezt gyakorolni. Egyre többször látom, hogy hosszabb ideig kapaszkodás nélkül áll, leguggol ha valamit fel szeretne a földről venni. Ha sétálunk már sokszor elég, ha csak az egyik kezem fogja. Ketten voltunk csak, mert Zsuzsi iskolai rendezvényen volt, Apa meg cégesen. Minden nap lemegyünk sétálgatni, levegőzni, ha máshova nem is, de itt a lakótelepen körözünk vagy itt a házunk mögötti füves területen keresünk érdekes ccci virágot, füvet, kavicsokat, megnézzük milyen brrrrrrr motorok, autók közlekednek. Találkozunk a kedvenc vau-vau kutyusunkat sétáltató nagylánnyal, Zozi puszit dobál az idős néniknek :) akik persze olvadoznak :) illetve begyüjtjük a bókokat amikor a tologatható-kormányozható bicajjal hasítja a levegőt természetesen berregve mint aki motorozik :) Tehát a most szombat délutáni portyázás alkalmával hosszasan sétálgattunk a fűben, azthittem majd botladozik benne, de egyátalán nem érdekelte, hogy épp fűcsomóra lép vagy gödörbe. Csomószor elengedtem a kezét és úgy álldogált nézelődött :) próbáltam hívogatni, de csak beledölt a kezembe. Jó kis torna ilyenkor elkapni és feldobni a levegőbe, de Ő imád repülni én meg imádom ahogy kacag olyankor :) Aztán amikor felmentünk tovább folytatódott a bohóckodás, annyi különbséggel, hogy egyet lépett előre és úgy dőlt csak utána :)  Sajnos megörökíteni nem sikerült, mert a fényképezőgép nem volt itthon.

... mégpedig azért nem volt itthon, mert Apácska céges horgászversenyen volt. (ilyenkor ámulok-bámulok milyen jó dolgokat szerveznek nekik) Nagyon készült rá. De nem hiábaelhozta az első díjat:) Egész nap jöttek mentek az sms-ek, hogy épp hol tart, mi nagyon szurkoltunk neki itthonról.

Vasárnap lazulós nap volt, Papi szülinapja. Olyan jó volt, hogy nem kellett főzni, csak leülni és enni. Jól végig ettük a menüt, jót beszélgettünk, terelgettük a gyerekeket (bátyám fia-lánya, öcsém újonnan fogadott fia, én kettőm) Zolika mindig ott akart lenni ahol a "nagyok" mindenben benne volt, de szerencsére nem rázták le, hanem mindenki élvezte, hogy ott mászkál utánuk. Estefelé pedig besétáltunk a főtérre, ahol ismét rendezvény volt, ennek a záróakkordja Varga Feri-Balássy Betti műsora. Jó volt nagyon, csak kissé rövidre sikeredett a műsor. Legalábbis én elhallgattam volna őket még egy ideig. Zolika is élvezte, mint minden zenés dolgot. Táncol mindenhogy, ülve, állva, kézben fogva amikor zenét hall :) Zsuzsiról nem is beszélve, barátnőjével erősítették a színpad előtt ugrálók táborát.

Ma délben...

...átölelte a nyakamat két kis puha párnás kezecske és az arcomra kaptam egy forró, nyálas de igazi cuppanós puszikát :) Tőle az elsőt!

Minden bánatomat elfeledtem :))

Hírek röviden...

Nagyon el vagyok maradva a blogok olvasásával is, de még jobban a sajátunk írásával. Pedig történtek dolgok rendesen.

Megpróbálom összeszedni...

Zolikám szerencsére nagyon gyorsan meggyógyult, így még egy augusztus végi Balatonozás is belefért a naagy-naaagy szabadságba.  De csak sorban :) 

Tehát először is, volt egy Augusztus 20-a. Ezen az ünnepen van városunkban -azt mondják az országban egyedülálló módon- az előző év szülötteinek a Polgárrá fogadása. Mivel nekünk az idei volt az esedékes, így meghívottak voltunk mi is :) Maga az ünnepség a város főterén volt 20-án délelőtt. A program: zenés műsor, fogadalomtétel, Polgármesterünk köszöntő beszéde és ajándékok átadása. Az ajándékcsomagban a támogatók reklámajándékai mellett egy plüssállat,  vásárlási utalvány, és egy személyre szóló képkeret volt, belegravírozva a baba neve és születési dátuma, és a város címere. Számomra igazán megható, mert így tényleg személyre szabott ajándékokat kapnak a babácskák. Az ajándékosztás után külön köszöntötték az ikreket is. Ezután kisorsoltak 18 babát, Ők külön vásárlási utalványt kaptak. Eddig is úgy gondoltam, de mostmár aztán végképp hiszem, hogy Zolikám a szerencse fia, mert a kb. 500 baba közül tizenhatodiknak az Ő neve hangzott el. :)))) 

Az augusztus hátralévő napjai pedig azzal telt, hogy Zsuzsi sulikezdéséhez megvegyük, becsomagoljuk, előkészítsük a könyveket és egyéb dolgokat.

Kétszer egy napot a Balatonnál is eltöltöttünk, ami természetesen csodálatos volt, Zolika már annyira lelkes volt amikor meglátta a vizet, hogy alig lehetett visszatartani. Nagy barátságot kötött a parti homokkal :) a feje búbjától a lába kisujjáig saras volt mindenhol :)  Meg is kóstolta, de az arcát nézve nem nagyon ízlett neki :) Mi meg -gonosz szülők- a nevetéstől alig tudtuk letörölni, lemosni róla.

Sajnos az augusztus végével eljött annak az időnek a vége is amit mindannyian annyira szerettünk, hogy együtt vagyunk egy rakáson... Apa is visszament dolgozni (így is már az utolsó 3 hét a szabijából lett ellopva) Ennek persze egyrészről örülök, mert azt jelenti, hogy már annyira jól van, hogy dolgozni tud... csak épp megint nagyon keveset vagyunk együtt... Még ami nagy hír, hogy Apácskát felvették az Egyetemre, így jövő héttől Ő is iskolás lesz. (persze munka mellett) én nagyon, de nagyon büszke vagyok rá!!

Zsuzsinak is megkezdődött az iskola. Egyenlőre nagyon nagy a lendület és a lelkesedés, remélem kitart egy kis ideig még. (úgy 10 hónapra kellene kitartson) Az első héten még nem sokat tanultak, de gondolom mától belecsapnak a sűrűjébe.

Egyébként semmi más újdonságról nem tudok beszámolni, mert amit Eddig tudott Zozi azt tökéletesre fejlesztette. Közlekedni -hogy Öcsém szavaival éljek- összkerékmeghajtással közlekedik. :) vagyis még mindig nem indult el. Ha valami van a kezében akkor szépen megáll, leül, de ha csalogatom 1-2 babalépésnyire, akkor is mászva jön oda. Újabb nagy elfoglaltság a konyhaszekrényből a kirámolás... egyenlőre csak a műanyag edények tetszettek meg neki, illetve az alsó polcra hajtogatott törlőruhákat kell naponta hajtogatni... Az összes gépet profi módon kapcsolgatja, mindent átprogramoz, nagy kedvenc maradt a számítógép munka közbeni kikapcsolása. Mindenben bennevan, folyamatosan a nyomában vagyok. De még így is történnek dolgok, amik nem túl helyesek. Gondolom a balatoni homokozás emlékére szedi ki marokszámra a virágcserépből a földet...  :) de persze haragudni nem lehet rá, mert nagyon édes amikor olyan igazi bűnbánó arccal néz, ha megkérdezem, hogy mit csináltál... :) ...tehát innen az elmaradás a blogdolgokkal.  Rengeteg fénykép is készült, Ígérem igyekszem hamar beszerkeszteni...

Kis betegem...

Csütörtökön voltunk az 1 éves státuszvizsgálaton.  A mi doktorbácsink szabadságon van, de egy tündéri doktornéni helyettesítette. Nagyon alaposan megvizsgálta Zolikát, mindent rendben talált. A súlya: 9400 gr és 73,5 cm hosszú. tehát az elmúlt két hónapban nem sokat (100 gr-ot) gyarapodott. Bár ezt nem is csodálom, mert állandó mozgásban van.Nagyon-nagyon ott kell lenni mellette, mert pillanatok alatt képes hajmeresztő dolgokat produkálni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lakást nem nagyon szeretném átrendezni, inkább ha lehet így kellene megtanulnia, hogy mi az amit szabad és mi az ami számára tiltott dolog. Az ilyen "apróságok", hogy a dvd-ket minimum naponta kétszer lepakolja, mi pedig vissza, már meg sem lep. A szekrények, fiókok nyitogatása és csukogatása is remek móka számára. Persze félek, hogy az ujjacskáját odacsukja, de valahogy majdcsak ezt is megtanulja... A legkedvesebb a fehérneműs fiókom :) csak úgy röpködnek a bugyik, harisnyák melltartók a szobában :) na de a fiók nem marad üres, kerül a helyükre dvd :DD  Csak tudnám ha ezek ennyire jó dolgok, akkor mit keres a saját szobájában az a töménytelen mennyiségű játék??
picurAnyu kérésére: Az alvás: jó ideje próbálkozunk az alábbiakkal: amióta megszületett Zolika, az esti rituálé mindig ugyanaz. Időben változhat, de sorrendben nem. A záróakkord mindig a szopizás az ágyunkban. Eddig ugye velünk aludt, de egy ideje annyira sokat mocorgott, hogy úgy gondoltam lehet, hogy zavarjuk. Így szépen amikor elalszik, átviszem a szobájába a saját ágyába. Ha felébred, kap cicit (ekkor már nem hozom ki) és szépen vissza a helyére. Persze voltak/vannak/lesznek jobb és rosszabb éjszakák, ha már nem bírom a fárdtságtól, akkor visszaviszem hozzánk. A lényeg az, hogy soha, de soha nem hagyom sírni. Aztán az egyik nap felébredtem hajnalban, hogy hopp világosodik és hol a gyerek? Aludt szépen nyugodtan. ...és ez így megy mostmár jópár napja. Persze tudom nem lesz ez mindig így, de azthiszem kezd végre ráérezni, hogy aludni igenis jó dolog :)  Persze én még ugyanúgy ébredek, meglesem, hogy alszik, ...és nagyon, de nagyon hiányzik a szuszogása, de tudom ennek így kell lennie...
Kicsit visszakanyarodva a dokis témára : :( tegnap délben melegebbnek éreztem a kis testét Zolikámnak. Megmértem gyorsan a lázát, volt egy kis láza. Nem túl magas, de mégis csak láz. Nem is evett úgy ahogy szokott, a kedvenc hami sem kellett. Kapott lázcsillapítót, ez le is vitte teljesen a lázát. Aztán amikor felébredt a délutáni alvásból, megint hirtelen meleg lett... na gyorsan doki. Szerencsére semmi nagy baj nincs, vírusos torokgyulladása van. Valószínű, hogy a csütörtöki tanácsadáson szedte össze... gyógyszert nem kapott, a lázát kell csillapítani. Így persze velem aludt az éjjel. Nem volt semmi, aludt nyugodta, gondolom az esti kúp is altatta kicsit. viszont reggel/hajnalban már hőemelkedéssel ébredt. Adtam Panadol baby-t, most láztalan, és alszik... Az azért biztató, hogy szívesen és sokat szopizik, ez talán gyorsan meggyógyítja ...jó lenne, ha gyorsan rendbe jönne... Istenem egy kicsi láz, és teljesen oda vagyok miatta... Kis Drágámat egész nap a kezemben fognám és le sem tenném legszívesebben... (Ő meg persze nem érti minek is fogdossa valaki mindig a buksiját)

Vegyesvágott

Kivételesen nem a télire eltett savanyúság :) (haha de vicces volt)

Millió a lemaradásom, de próbálom időrendbe leírni a történéseket...

Tehát a július 1-i tervekhez képest 3 (!) hetet késett a felújítás kezdete. Ott kezdődött, hogy a megrendelt csempék, járólapok szállítása 2 hetet csúszott. természetesen a mesterek nem vártak ránk, hanem belekezdtek más munkába. Így az egyik csütörtökön szétverték a fürdőt, de csak a következő hétfőn tudott jönni a burkoló, másnap a vizes, így sokáig tartott az egész. Addig fürödni is Anyuhoz jártunk. ...és pont akkor volt a legmelegebb... Nagyon-nagyon sok ideget le kellett nyelni, mert senki nem úgy akart dolgozni, ahogy azt mi szerettük volna. Ezek roppant apró dolgok voltak (pl. miért akarjuk diagonálban lerakni a járólapot, miért nem jó térhálóban, mert úgy egyszerűbb? aztán, miért akarunk külön kádtöltőcsapot, miért nem jó, ha a mosdó csapja fordítható oda? ) Már a végén csak annyit mondtunk, hogy azért mert mi így szeretnénk... Na mindegy, sokba került, sokáig tartott, szép lett, tényleg gyönyörű, de mi látjuk azért azokat a hibákat, amiket ki lehetett volna küszöbölni. (Nem feltűnőek, de mi tudjuk, hogy hol vannak) DE VÉGE. Pont Zolikám szülinapján reggel végzett a burkoló, így azt mondtam aznap estére nem érdekel, hogy hogyan, de lesz szülinapi tortázás. Nehogymár a Fiam első szülinapja ne legyen megünnepelve!! Igaz, hogy a konyhai bútorok még Zsuzsi szobájában voltak, és csak délután végeztünk a festéssel, de estére legalább az étkezőasztalt a helyére rakva ünnepeltünk. Anyuék jöttek el. Jó nagy a család, így nem is lehetett volna egyszerre hívni mindenkit, mert az egész lakásban sem fértünk volna el. Na meg ugye Aput és Anyut sajnos nem lehet egyszerre meghívni :( Tudnak viselkedni, tuti nem lenne gond, de nem érezné jól magát egyikük sem. (pedig már 35 éve elváltak)

Na visszakanyarodva a bulizáshoz: Miután konyhám darabokban, így a tortát rendeltük. Mindenképp csokitortát akartam, mert azt remekül szét lehet kenni. Szerettem volna olyan fényképet, amikor Zolikám könyékig csokikrémes. De miután az én fiam egy egyéniség, ez nem jött össze... első ismerkedése a tortával annyi volt, hogy a gyertya lángját megpróbálta elkapni. Naná, hogy megégette... nem tudtuk rávenni utána, hogy akár a torta közelébe is menjen.

A legjobban sikerült kép tehát:

Utána játszás végkimerülésig az új játékokkal. Annyi mindent kapott, hogy felsorolni is nehéz.

Másnaptól pakolás és festés, és pakolás és takarítás, és pakolás és pakolás, és pakolás........ Közben eltelt egy hét...

Szombaton folytatódott a bulizás. Na itt már rafináltak voltunk, mert Zsuzsi köszöntését is lerendeztük :) A vendégek: Józsiék, Manyi Mama, Apuék. Azt hittem, majd elfelejtődik a gyertyás-tortás rossz emlék, de nem. Nem tudtuk rávenni Zolikát, hogy hozzáérjen a krémhez. Ez is csokis torta volt, de ez macifejes. Manyi Mama hozta. Volt aznap is millió ajándék, De nehogy vasárnap unatkozzunk, jött a két bátyám családostul, így voltunk ismét jó sokan. Valahogy most úgy érzem, hogy nem szeretnék bulit tartani a közeljövőben.

Hétfőn "romeltakarítottunk".  Ma pedig:

Ismét ünneplünk :) Zsuzsimat :) Ennek örömére végre sikerült becserkészni a gyermekfodrászt, és ma reggel 8-kor Zsuzai "megkopaszodott" na nem teljesen, hanem csak olyan rendes csajos haja lett a korábbi fenekét verdeső hajzuhatag helyett.  Ez is már hetek óta téma volt, mert Ő le szerette volna rövidre vágatni, de én csak hosszú hajjal tudom elképzelni. Szó volt a kleopátrástól kezdve a felnyírtig mindenről, de kompromisszumos megoldás született, ami szerintem nagyon szuper lett :)

Ilyen a csajos Zsuzsi :)

...és még nincs vége a napnak... Apa ma horgászik :) Hoz talán haza halat is aztmondta :))

Frissítés 13:10 :  (Tudtam, hogy kimaradnak dolgok)

Zolikám szülinapi ajándékai amiket mi kaptunk: 

1:   (jaj, csak el ne kiabáljam!) Kb 1 hete az éjszakákat a szobájában tölti. 1 max. 2 ébredéssel :))))))))

2:  megvan a hetedik fog, illetve a nyolcadikat is látni vélem :))

A mai nap, jó nap az ünneplésre

Drága Kislányom! Legyen nagyon boldog a mai napod (is) ! Nagyon szeretlek!

 Zsuzsi a nevét, valószínűleg a kórházban kapta amikor megszületett.  Aztán amikor az én kislányom lett, azt szerettem volna, ha nem egy napon ünnepli a név- és szülinapját. Ezért mi ilyenkor augusztusban köszöntjük.

Drága kicsi Kincsem, édes Kisfiam...

...el sem hiszed, mekkora boldogság vagy Te nekünk! Ma 1 éve, hogy megszülettél, így lett teljessé a mi életünk is. Rengeteg az öröm amit adsz nap, mint nap. Elég ha csak elmosolyodsz azzal a varázslatos mosolyoddal és már mindenkit az ujjaid köré csavartál. Bár ha engem hívsz akkor még csak ritkán vagyok any, ha fekszünk az ágyban akkor hamarabb támadsz meg ci-ci-ci-ci kiáltással, de azt, hogy Apa olyan sóhajtással mondod, hogy abba a szív beleremeg. Édesek a szeretet-megnyilvánulásaid: belémkapaszkodva bújsz a nyakamhoz és olyankor aj-aj-aj. Ilyenkor még néha harapás a vége, de szerencsée egyre ritkábban. Szinte hihetetlen, hogy a mozgásban mennyit fejlődtél. Abból a tehetetlen kis gombócból egy örökmozgó nagy gombóc lett. :) Bár még önállóan nem indultál útnak, de szerintem hajszál választ el ettől. Nincs még rá szükséged, mert olyan tempóban mászol, hogy így is nehéz utolérni :) istenem mi lesz, ha rájössz, hogy két lábon még gyorsabb lehetsz? :) 

Ma éjszaka sokszor megnéztelek, megsímogattam kicsi buksidat. Számomra még mindig hihetetlen hogy vagy nekem. Az, hogy mekkora csoda volt élni akarásod és mekkora csoda volt érkezésed, azt rajtam kívül senki nem értheti. Ugyanígy, amit érzek, azt sem lehet szavakba önteni, mert ezt a szavak ezt az érzést nem tudják úgy visszaadni ahogy kellene. Tehát csak így egyszerűen: Nagyon szeretlek Drága Kisfiam!

Nagyon-nagyon boldog első születésnapot kívánok Neked Drága Kincsecském!

  Az első fénykép Rólad, ilyen voltál a születésed utáni pillanatokban.

 ...és ilyen vagy mostanában. Apa csokiját titokban megkóstolva... :)

...szinte hihetetlen hogy telik az idő...

Csak úgy röpülnek a napok egymás után ...

Zolikám 11 hónapos lesz a napokban. Hihetetlen! ...na meg az is, amiket művel... Kezdem ott, hogy mostmár bárhol feláll, nincs akadály. Nem kell ám szinte semmi kapaszkodó, csak annyi, hogy megtámaszkodhasson. Egyet-kettőt lépeget (persze kapaszkodva), de inkább most még a gyorsabb mászást részesíti előnyben. Viszont mászva rohan! Ez vicces így leírva, de pillanatok alatt odaér bárhova :)   "Szerencsére"  mama megtanította hogy kell átmászni a magasabb küszöbökön, így az eddig csábító, de elérhetetlen imádott erkély is megközelíthetővé vált számára. Gyakorlatilag nincs semmi ott ami miatt félteni kellene, Nem szorul be, nem tud kiesni, nem esik rá semmi, De nem szeretem, és nem engedem hogy egyedül kint legyen.  Mostanában különben is jobb, ha folyamatosan a szemem előtt ténykedik, mert ha már csendben van akkor az tuti rosszat jelent. Egyik reggel olyan szépen eljátszott az ágyában, gondoltam nyugodtan megiszom a kávémat, ott aztán tényleg semmit nem csinálhat. ...de... kiszedte az összes popsitörlőt a dobozából... az ágy minden pontján volt...  Tegnap reggel pedig majdnem magára borította Zsuzsi szobájában levő cd tartó tornyot... Óriási szerencse, hogy amikor dőlni kezdett, Zsuzsi felkapta Zolikát. Tehát a napok semmit nem vátoztak még mindig a legtöbbet elhangzó mondat: -Zolika nem szabad-   "Dumál" egész nap szinte, tökéletesen mondja, hogy APA, a többi: baba, babuuu, tete, imádja, ha tüsszent valaki, és mondjuk, hogy hapci, egészségedre. Ő is mondja: "eg"  Ha elesik  és mondom, hogy hoppá, akkor válaszol: "ottá"  Imádni való, ahogy nyílik számára a világ. Mindent megnéz, mindenre rácsodálkozik. Már nem barátkozik mindenkivel, aki nem szimpatikus számára annak látványosan hátatfordít :) Szeret tapsolni, néha már integet, de inkább csak utólag. Szereti  az építőkockát, látja, hogy mi felépítjük, ő elborítja, de mostmár kettőt egymásra is rak.

Az elmúlt két hétben szinte megállás nélkül boltból-boltba rohangáltunk. Úgy volt, hogy 1.-én jön a vizes és a burkoló, nekikezdenek a fürdőszobát szétverni majd újra építeni, de nem érkezett meg a csempe... így csúszik, -remélhetőleg- csak 1 hetet. Legalább addig rend van... Ha pedig kész a fürdő, jöhet a folyosó és a konyha járólapozása és festése. A folyosón levő beépített szekrények viszont készen vannak. csodaszép lett. :) Jól megküzdöttünk vele, de megérte. Jól jött, hogy Zsuzsi mamázott egy pár napot, mert a szobájában szemmagasságig ért a lom... hihetetlen mit elnyel az a pár szekrény.  Bár így is morgott cseppet, hogy már megint az Ő birodalmát használjuk raktárnak :) de vígasztalásképp patika-rendet raktam neki. (ez mára már természetesen a múlté)