Hírek röviden...

Nagyon el vagyok maradva a blogok olvasásával is, de még jobban a sajátunk írásával. Pedig történtek dolgok rendesen.

Megpróbálom összeszedni...

Zolikám szerencsére nagyon gyorsan meggyógyult, így még egy augusztus végi Balatonozás is belefért a naagy-naaagy szabadságba.  De csak sorban :) 

Tehát először is, volt egy Augusztus 20-a. Ezen az ünnepen van városunkban -azt mondják az országban egyedülálló módon- az előző év szülötteinek a Polgárrá fogadása. Mivel nekünk az idei volt az esedékes, így meghívottak voltunk mi is :) Maga az ünnepség a város főterén volt 20-án délelőtt. A program: zenés műsor, fogadalomtétel, Polgármesterünk köszöntő beszéde és ajándékok átadása. Az ajándékcsomagban a támogatók reklámajándékai mellett egy plüssállat,  vásárlási utalvány, és egy személyre szóló képkeret volt, belegravírozva a baba neve és születési dátuma, és a város címere. Számomra igazán megható, mert így tényleg személyre szabott ajándékokat kapnak a babácskák. Az ajándékosztás után külön köszöntötték az ikreket is. Ezután kisorsoltak 18 babát, Ők külön vásárlási utalványt kaptak. Eddig is úgy gondoltam, de mostmár aztán végképp hiszem, hogy Zolikám a szerencse fia, mert a kb. 500 baba közül tizenhatodiknak az Ő neve hangzott el. :)))) 

Az augusztus hátralévő napjai pedig azzal telt, hogy Zsuzsi sulikezdéséhez megvegyük, becsomagoljuk, előkészítsük a könyveket és egyéb dolgokat.

Kétszer egy napot a Balatonnál is eltöltöttünk, ami természetesen csodálatos volt, Zolika már annyira lelkes volt amikor meglátta a vizet, hogy alig lehetett visszatartani. Nagy barátságot kötött a parti homokkal :) a feje búbjától a lába kisujjáig saras volt mindenhol :)  Meg is kóstolta, de az arcát nézve nem nagyon ízlett neki :) Mi meg -gonosz szülők- a nevetéstől alig tudtuk letörölni, lemosni róla.

Sajnos az augusztus végével eljött annak az időnek a vége is amit mindannyian annyira szerettünk, hogy együtt vagyunk egy rakáson... Apa is visszament dolgozni (így is már az utolsó 3 hét a szabijából lett ellopva) Ennek persze egyrészről örülök, mert azt jelenti, hogy már annyira jól van, hogy dolgozni tud... csak épp megint nagyon keveset vagyunk együtt... Még ami nagy hír, hogy Apácskát felvették az Egyetemre, így jövő héttől Ő is iskolás lesz. (persze munka mellett) én nagyon, de nagyon büszke vagyok rá!!

Zsuzsinak is megkezdődött az iskola. Egyenlőre nagyon nagy a lendület és a lelkesedés, remélem kitart egy kis ideig még. (úgy 10 hónapra kellene kitartson) Az első héten még nem sokat tanultak, de gondolom mától belecsapnak a sűrűjébe.

Egyébként semmi más újdonságról nem tudok beszámolni, mert amit Eddig tudott Zozi azt tökéletesre fejlesztette. Közlekedni -hogy Öcsém szavaival éljek- összkerékmeghajtással közlekedik. :) vagyis még mindig nem indult el. Ha valami van a kezében akkor szépen megáll, leül, de ha csalogatom 1-2 babalépésnyire, akkor is mászva jön oda. Újabb nagy elfoglaltság a konyhaszekrényből a kirámolás... egyenlőre csak a műanyag edények tetszettek meg neki, illetve az alsó polcra hajtogatott törlőruhákat kell naponta hajtogatni... Az összes gépet profi módon kapcsolgatja, mindent átprogramoz, nagy kedvenc maradt a számítógép munka közbeni kikapcsolása. Mindenben bennevan, folyamatosan a nyomában vagyok. De még így is történnek dolgok, amik nem túl helyesek. Gondolom a balatoni homokozás emlékére szedi ki marokszámra a virágcserépből a földet...  :) de persze haragudni nem lehet rá, mert nagyon édes amikor olyan igazi bűnbánó arccal néz, ha megkérdezem, hogy mit csináltál... :) ...tehát innen az elmaradás a blogdolgokkal.  Rengeteg fénykép is készült, Ígérem igyekszem hamar beszerkeszteni...