2020. augusztus 31., hétfő

KisGólyám

A szünet utolsó hete nagy izgalomban telt. Csütörtökön volt ugyanis Zozinak a gólyanap vagyis hivatalos nevén a "Kécskei Pallérozó". Reggel fél 8-kor volt a gyülekező az új osztályoknak. Osztályonként meghatározott színű pólóba kellett megjelenni. Zoziék a sárgát kapták. Négy osztály indult egyébként, ebből 1 hetedikes, 3 kilencedikes. Busszal mentek Tiszakécskére a Tisza partra. Ott már várták őket a DÖK-ösök. Ismerkedős, jégtörő feladatokban, és csapatépítő játékokban vehettek részt. Az osztályok osztályfőnökeikkel és DÖK segítőikkel négy állomást jártak be, ahol más-más jellegű programon vettek részt: volt tábortánc-tanulás, hittan-sátor, íjászat. A legnagyobb sikere a szimbolikus jelentésű sárkányhajózásnak volt, amely ráhangolta a gólyákat a következő négy illetve hat éven át tartó „egy csónakban evezés” érzésére, szükségességére. Ebéd után pedig közös fürdőzés volt a strandon. Estig tartott a buli.  Az élmény hatalmas volt, boldogan, de nagyon kimerülten értek haza
. 















2020. augusztus 20., csütörtök

Marci napja 💕

 Kicsi Kincsem! Isten éltessen sokáig! 

Egy csoda vagy nekünk, egy áldás! Maradj ilyen mosolygós, csupaszív szeretetgombóc! 

Nagyon szeretlek!


2020. július 31., péntek

Zozi napja 💕

A mai nap a TE napod kisfiam! 

Isten éltessen nagyon sokáig! Nagyon boldog születésnapot kívánok! 


Nem tudom elégszer mondani mekkora kincs vagy nekem. Köszönöm,  hogy az anyukád lehetek!


2020. július 2., csütörtök

Paradicsom ültetvény az erkélyen...

3 tő fürtös koktélparadicsom egy cserépben.  Beértek az elsők 🙂 Alig vártuk már.


2020. június 24., szerda

Bizonyítványosztás

A vasárnapi online évzáró után bizonyítványosztás is volt. Na jó, ez nem online volt. Hétfőn 10-kor Zoziéké, délután 5-kor Marciéké. 
Vettem ki egy nap szabit, mert nem tudtam volna valamelyiken ott lenni ha dolgozom. 
Vasárnap kikészítettük a szépruhákat, mert most nem kellett ünneplős egyenruha. Hát én naivan térdnadrágot és rövid ujjú inget vettem elő, elvégre is nyár van... vagy valami hasonló... 
Aztán reggel módosítottam a cuccokat, mindenki hosszúnadrág,  hosszú ujjú ing... és még az eső is zuhogott... nem esegetett, hanem brutál módon szakadt. Pedig olyan terveim voltak, hogy készítek képeket az osztályról, a haverokról, kettesben a fiúkról, tanárnénivel meg hasonlók... Na ebből egy félig odahajolós Szilvinénis, egy pofákatvágós haveros, épp csak elkapott zuhogóesős iskolaajtós-tesós lett. Háát... fura volt... az egész búcsúzás is, mert gyakorlatilag nem volt búcsúzás... vártam, hogy majd elhangzik az osztályfőnöktől néhány kedves  személyreszabott mondat,  vagy valami jó volt veletek/ hiányoztok majd/sok sikert...  De semmi ilyen... A szüreti bálra várják vissza őket, megkapták a kimaradt osztálypénzt és kész. 
A gyerekektől kapott mindenki egy képet, az nagyon kedves gesztus volt, tényleg örök emlék. 
Hazafelé ugyanúgy zuhogott az eső, pedig mi mindig fagyizunk ilyenkor. Most is 🙂 
Délután Marci biziosztása egész más hangulat volt. Ági néni minden gyereknek ajándék emléklappal készült, gyerekenként más-más szöveggel. Egyesével adta át a bizonyítványokat, de azt is úúúgy, hogy azt hihetetlen jó volt hallgatni. Szédület ez a nő, nem tudom lehet-e ezt tanulni, de neki biztosan zsigerből jön. Még a rosszabb tanulónak is olyan szöveggel adta át a bizonyítványt, hogy az is büszke kitűnőnek érezte magát. Nem tudom hogy fér bele ennyi szeretet. Mi szülők is kaptunk köszönőlevelet. 
Ja és az eső sem esett, sőt száz ágra sütött a nap. 
Na jó nem húzom tovább, az eredmények: Zozinak két dicséret, ének és egyházi ének. 3 db négyese lett (matek, term.ism) ezt a két tárgyat ugyanaz a tanár tanítja, tudtuk, hogy nem lesz jobb, amióta tudja, hogy gimis lesz Zozi a 100 %-os dolgozat is csak négyes, ha másért nem,  mert csúnyán ír (tényleg) és nem átlátható... no comment... És a rajz, hát no... valóban nem tud rajzolni... A többi jeles.
De soha rosszabbat. 
Marci kitűnő lett.Büszke vagyok rá, sok munkája van benne. Nincs mit hozzáfűzni, nagyban köszönhető ez Ági néninek is, bár az önálló munkás feladatoknál kissé még bepánikol, de nagyon szépen dolgozik. Neki jót tett az itthoni tanulás, egyedül kellett dolgoznia. Remélem ősztől sem lesz gond, de Ági néni szerencsére nagyon figyel a lelkére. Ezért is imádom. 
Tehát azthiszem a 2019/2020-as tanévet lezárom. Nem volt könnyű, sok újdonság volt, gyakran bírkóztunk a teendőkkel. Szokatlan és nehéz volt a digitális oktatást megszokni. Nem szerettük meg, de remélem nem is lesz rá szükség. 










2020. június 21., vasárnap

Digitális oktatás -Tanévzáró a konyhában

Kurtán-furcsán ért véget a tanév. A tanévzáró közvetítése a mai napon volt. 
Kicsit meglepődtek a fiúk amikor ma reggel mondtam nekik, hogy ünneplő ruhát kell felvenni 🙂 Zozi közölte, hogy biztos nem. Marci csak az ünneplős nadrág miatt morgott. Kicsit megkönnyebbültek, hogy csak vicc volt. Viszont azért csak idekönyököltek mellém, amikor kihangosítottam a közvetítést. 
Hát fura volt,  közben néha kavarni a készülő ebéden, de hát mi nem volt fura és szokatlan az elmúlt hónapokban... 
A mozán már lecsekkoltam a bizonyítványokat, a fiúk nem akarták megnézni... 
Holnap kapják kézbe. (hogy bírják ki?)


2020. június 15., hétfő

Vég(r)e

Már az elmúlt héten sem volt akkora nagy hajtás. Mármint Marcinak. 
Zozi még kapott jócskán feladatokat. Ma reggel lett volna még két élő órája  de egyik tanár sem jelentkezett be... még egy utolsó sziasztok,  kellemes nyarat köszönésre sem. Így talán ezért sem éreztem lehangoltnak amiatt, hogy mégiscsak az utolsó együtt töltött nap... mégha csak így is. 
Tegnap maszkba öltözve elóvatoskodtunk a fodrászhoz, mert ugyan ingyenes családi fodrászatot nyitottam itthon, hát de no... csak formásabb hajat vágott a fodrászlány... mégiscsak ott a szakértelem. 
A hét elején szabin vagyok, Zoli egész héten. Úgy volt, hogy kirándulunk ma, de az időjárásfelelős ezt másképp gondolta... egész nap zuhogott az eső. Nem kicsit.  Mondtam is, ha ez hó lenne, már derékig érne... honnan jön ez a rengeteg víz...?? 
Na így aztán az okmányirodai látogatást mára tettem át. Zozinak a beíratkozáshoz kell a diákigazolványhoz fényképezkedni. Na meg úgy gondoltam, hogy júliusban úgyis lejár a személyi érvényessége, Marcié pedig augusztusban, így egy kalap alatt elintézzük... hát nem úgy van az... 
Először is kell a másik szülőtől egy beleegyező nyilatkozat két tanúval. Erre emlékeztem vittem is. 
Az első meglepi akkor ért, amikor közölte az úr a kormányablaknál, hogy Zozinak nem tud igazolványt csinálni, mert most tölti a 12-t és csak ha elmúlt a szülinapja akkor menjünk. Marciét megcsinálja. Ok. 
Mindkét fiút lefotózták, Zozinak kész lett az a diákigazolványos adatlapja vagy miacsuda.
Marci igazolványa következik. Második meglepi... kérik a születési anyakönyvi kivonatot... Nem értettem minek. Hát mert úgy tudják beazonosítani, hogy a beleegyező nyilatkozaton az apa adatai szerepelnek-e... hááát nincs... de szerencsém volt, mert egy telefonnal elintézte a hölgy. Tényleg le a kalappal,  rendes volt. Nem emlékszem, hogy az előző igazolványcserénél kellett volna. 
Végülis pikkpakk megvoltunk, kb 1 óra alatt megfordultunk. Marci igazolványa majd jön, Zozival pedig van mégegy utunk augusztus elején. Akkor már aláírhat.
Még gyorsan amíg itthon vagyok van egy utam a gyerekorvoshoz, szintén a gimihez kell egy igazolás.
Tanévzáró ünnepség vasárnap 10 órakor lesz, de nem mehetünk, csak közvetítést nézzük. Biziosztás Zoziéknak hétfőn 10-kor a suliudvaron, Marciéknak hétfőn 17-kor a termükbe, lázmérés és maszk kötelező, és csak 1 szülő mehet...
Hát ez most ilyen kurtán-furcsán ér véget...
Sajnálom Zozit... semmi búcsúbuli, semmi ünnepélyes elköszönés.
De  a lényeg, hogy itt a Vakáció... 






2020. május 29., péntek

Digitális oktatás- Hangszervizsga a gyerekszobában


Lassan vége a tanévnek. Legalábbis a zeneiskolásnak. Kicsit azért nem bánom, hogy egy készülni valóval kevesebb. 
Mert szeretnek a fiúk zenélni, de valahogy mindig ez az utolsó amit elővesznek. A szolfézsról meg ne is beszéljünk... Ha Marci szolfézstanára nem ír rám áprilisban, akkor a feledés homályába veszett volna a tantárgy. Volt ugyan egy csoportmeghívóm a Fb-on, de nem igazán fogtam fel, hogy azon a csatornán heti két alkalommal lecke érkezik... Így aztán nekiálltunk, bepótoltuk, visszaküldtük. 

Zoziék szolfézstanárának nem sikerült így összecsődíteni a csapatot... (pedig a nagyobbaknak hamarabb van közösségi csatornájuk...) őt én kerestem meg. Küld ugyan pár leckét, de nem kéri vissza... ez azért is gáz, mert Zozinak most lett volna a vizsgája... A tanárnő május elején közölte, hogy bizonytalan ideig elhalasztják... majd valamikor levizsgáznak... 

Na szóval így esett,  hogy "csak" hangszervizsgát tettek a fiúk.  Heti két alkalommal többé-kevésbé rendesen voltak órák. Azért többé-kevésbé,  mert volt amikor 20 perc alatt végzett a két gyerek... Nem volt egyszerű, Viberen keresztül online zeneórát adni-venni... De végülis amit kellett megtanultak és a tegnapi napon megtörtént a vizsga.
Alkalomhoz illően fehér inget vettek. Zozi azért bepróbálkozott,  hogy maradhat-e a szabadidő nadrág rajta 🙂 Hát kicsit reklamált ugyan, de a farmert azért felvette... az ünneplős fekete nadrágra egyiket sem tudtam rábeszélni. Hajnalos ügyeletes voltam, ilyenkor 2 körül hazaérek, így pont még meg is tudtam őket fésülni 🙂 Aztán hajrá, G bácsi bejelentkezett, köszöntötte a fiúkat, ledokumentálta a vizsgát, kamera indult ééés mehet. Szépen játszottak a fiúk. Zozinak 4 darabja is volt, eredetileg 3, de hétfőn kapott hozzá mégegyet. Angol népdalokat játszott. 
Marcinak 3 darabja volt. 
Amikor végeztek, kicsit összegezte G bácsi az évet, megköszönte a munkájukat. Még nem biztos teljesen, de ha indul tehetséggondozó tábor akkor várja őket. 
Közben lőttem néhány fotót, így az itthoni dokumentáció is  megvolt. 
Nos ezen is túl vagyunk,  lassacskán vége lesz az évnek... 

2020. május 22., péntek

Kellemest a hasznossal avagy Digitális oktatás testnevelés óra...

Zoziék tornatanárnője "okos" házifeladatokat ad. Nem mellesleg itt lakik a lépcsőházunkban, tehát nagyjából képben van, milyen "egyszerű" egy lakótelepi gyermeknek összehozni a leadandó leckéket. Mert bizonyám, nem elég a napi mozgásnaplót megírni, de bizonyítani kell, hogy elvégezte a feladatot. Ilyen volt például, hogy tartásjavító feladatokról kellett bemutató videót készíteni. Ok, a gyakorlatsort még csak-csak megcsinálta, de a lakásnak nincs akkora szabad területe, hogy ha felvesszük a telefonnal az egész gyerek láthatóan beleférjen. Így aztán a videó a ház mögötti füves placcon készült. Hasonlóan fincsi feladat volt az ugrókötelezés is. No most mi fiús család vagyunk... nincs ugrókötelünk, de mivel szerintem az egész iskola ugyanazt a feladatot kapta, az egész városban nem volt kapható egy üzletben sem. Semmi gond, kaptunk kölcsön egy lányos anyukától, akinek gyorsan meg is tudtam hálálni... a következő házi feladat,  labda kapura lövése volt. Bizonyám, van nekünk játék focikapunk 🙂 
Aztán volt még hasonló jó pár. Eddig semmi sem fogott ki rajtunk. Egyébként úgy zárójelben... minden nap leküldjük őket játszani a ház mögé, fociznak vagy tollasoznak, vagy futkároznak kicsit. Illetve szinte minden hétvégén kitekerünk az erdőbe.
A feladat a hétre a következő: kitartó futás, séta vagy kerékpározás 3 alkalommal. Amit a telefon egyik alkalmazásával illetve annak a képernyőfotójával igazolni kell... 
Hát no... én tuti nem tudok kitartóan futni. Bocsi, de a gyerek nem fog kezében a telefonnal futni, így ezt ejtettük. Egyik este leküldtem a fiúkat menjenek pár kört és naplózzák. Ebből 30 percet kell igazolni... 
Mára volt a kerékpározás betervezve, de Apa elvitte magával a kerékpár zárkulcsait, így nem jött össze. 
No sebaj, kimentünk autóval az erdőbe, és ott naplóztunk sok-sok sétát. Na nem céltalanul bolyongtunk, hanem bodzavirágot   szedtünk, két hatalmas szatyorral. Egy részét kitettem száradni a kamrába, de nagy része már ázik és fincsi szörp készül holnapután belőle.
(A harmadik mozgás is séta lesz... holnap kirándulni készülünk...)