Időrendben...

Most az következik,  hogy...

Múlt csütörtökön megtartotta hagyományos Jeunesses – „Ifjú Zenebarátok” hangversenyét a Zeneiskola.
Zozi most nem zenélt, hanem énekelt.
Fura volt nekem, mert eddig még soha nem szerepelt kórusban. Hát jó. Ezt is ki kellett próbálni. Mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy amolyan pótcselekvés volt ez, mert az idén ő nem léphetett fel. Márpedig hangverseny Zozi nélkül... olyan nem létezhet 😊
Jó hosszú hangverseny volt. 25 zeneszám illetve kórusmű. De én szeretem. Jó hallgatni.
Előrelátóan Marcit "leadtam" Anyunál, mert ő viszont nem szereti ennyire. Bár inkább azzal van a baja, hogy nem izeghet-mozoghat.

Zozi mondta...

Nézem Zozi tarkóját, van egy ismeretlen pötty.  Világítom kislámpával, hogy mi lehet az.
- Lesz itt egy új anyajegyed. -mondom.
- Jaj de jó. Azért lesz, mert nagyon szeretjük egymást. -válaszolja.
❤

A mai nap jeles nap

Pont ma 10 éve, hogy Zozival kétcsíkosat teszteltem 😊
Vagyis ma 10 éve,  hogy Apácskával -akit akkor még nem így hívtak  😊-  összekapaszkodva, rettentő boldogan itattuk az egereket.
Vagyis ma 10 éve, hogy végérvényesen örökrd megváltozott az életem.

Köszönöm Istenem!

Fantasztikus kisfiúk édesanyja lehetek.
(Ja és bár a 10. blogszülinapig van másfél hónap, de a történet pont 10 éve kezdődött 😊 )

Ma volt...

...a karácsonyi fényképezkedés az iskolában.  Ezért szép ruhában kellett menni.  Reggel amikor készülődtek tényleg csak csodáltam őket. Milyen nagyok már... kész férfisereg vesz körül.
Még most hallottam felsírni őket a szülőszobán..., holnap már mutáló hangú kamaszok... holnapután pedig már felnőttek. Kis szerencsével még a gyerekeiket is dajkálhatom...

Na szóval ezekkel a gondolatokkal túlfűtötten indultunk ma suliba...
Előtte még lőttem két képet. 

Na, ilyenünk is van már 😊

Ma amikor hazaértünk Marci egy apróra hajtogatott papírt adott a kezembe. Kicsit szégyenlősen mosolyogva, de roppant elégedetten. Azt gondoltam, hogy a szokásos rajz, ami szinte mindennapos ajándék.  Aztán modta, hogy A DÓRITÓL kapta. Igen, ilyen csupanagybetűs volt a hangsúly. 
Hát az első szerelmi vallomást rejtette a levélke. Ugyanis nem csupán egy papírdarab, hanem egy levél. (-érted anya?)

Hát már nemhogy nincs kisbabám, mert megnőtt mindkettő... , hanem ilyen kis csajszikák legyeskednek körülöttük...
Na jó, imádom. Jó érzés.  (Mostmég, mert nem olyan komoly meny-jelölt) 

Sajnos vége...

...az őszi szünetnek...

Pedig micsoda csodás napok voltak!

Először is aludtunk. Sokat, sokáig. Azaz aránylag sokáig. Ha a fiúk fel is ébredtek csendben jól elvoltak. Kb 8 körül másztunk ki a finom meleg ágyból.

Volt mindenféle nap.

- Gyakorlós. Ami abban nyilvánult meg, hogy megcsinálták a fiúk a levelezős verseny feladatait. Kicsit olvastak mindketten, Zozi átnézte az informatikát amiből témazáró következik a napokban.

- Zenesulis. Egy délelőtt ott volt Zozi. Mostanában elmaradt egy-két óra, így pótolták. 

- Haverkodós.  Na ebből kettő is jutott. Egyszer nálunk, egyszer Zozi barátjánál. Ott is van kisebb tesó, aki Marcival egyidős. Ugyan kislány, de nem az a csillámpónis típus.  Meg is lepődtem amikor nálunk voltak, mert tartottam tőle,  hogy fogok egy ismeretlen kislányt szórakoztatni.  Hát megoldották.

- Csavargós. Voltuk Halottak napján a temetőkben, gyakorlatilag az egész napot ezzel töltöttük.

- Sportos. Ígértem a fiúknak,  hogy bicajozunk egy nagyot ha jó idő lesz. S bár kicsit fújt a szél,  de kitekertünk a közeli parkerdőbe. Ott persze épp csak kitaposott ösvényeken szerettek volna a fiúk erdőt felfedezni. Na de az idő jó volt, és miért ne? Jól elfáradtunk mire hazaértünk. 

- Főzős-sütős. Készült minden amit kitaláltak. Kakaós csiga, sült tök, sőt még lángos is. Jaaajjj, holnaptól éhezünk megint... 😊

- Egy kicsit dolgoztam itthonról, mert muszáj volt...
- Végre időt szakítottam rá és elmentem rákszűrésre... (nem dícsért meg a dokibácsi... pont 5 éve voltam utoljára)
-Na meg itthon tettünk vettünk.
Két napot Apa is itthon volt velünk, olyankor teljes létszámmal üzemeltünk.

...és személy szerint nagyon fájdalmasak lesznek a következő napok. Olyan nagyon jó volt itthon...

MaiMarci... avagy megáll az eszem...

- Tudom mennyi pénzből lehet telefont venni. Két húszezresből, egy kétezresből, egy ezresből. Az 43000 forint.

Hm...
Jjja...
Khm...

Ahan így már értem miért unalmas,  hogy mások még azt tanulják mennyi 2+3
(De bakker honnan tudja?????)

Egyik legjobb érzés...

...szinte felülmúlhatatlan:

- szabadságon vagyok a héten...
- ezért még 8:30-kor ágyban kávézom és olvasgatok...
- Zozi itt gitározik mellettem...
- Süt a nap.
Jóóó...!

Marci a (be)avatott

...azaz az Iskolapolgárrá avatott.

Igen, megtörtént ez is. Mostmár végképp iskolás. Igazi saját nyakkendővel és énekeskönyvvel rendelkezik.  Ugyanis ezeket ilyenkor kapják a gyerekek. 

Pénteken fél 10-kor volt a gyülekező a templomban. Bevonultak a diákok, volt egy rövid Istentisztelet,  beszéltaz Igazgató úr,  volt vers, meg énekkar. Aztán osztályonként felsorakoztak az elsősök és az ötödikesek a nyakukba kötötték a nyakkendőt. Elvonulás közben mindenki kezet fogott az Igazgató úrral aki átadta a névre szóló énekeskönyvet, majd a Nagytiszteletű úrral akitől kaptak egy képeslapot.
Sajnálom, hogy nem jutott hamarabb eszembe... megkérni a tanárnőt, hogy Zozi köthesse Marci nyakkendőjét. Szép lett volna. De késő bánat... majd a gimiben 😊

Ezután visszavonultunk az elsősök termébe. Ott adtak egy rövid műsort angolul és magyarul. Ezt pedig a buli követte. Rendeltünk nekik tortát. Az osztálykép díszítette. Na meg mindenki bevállalt valamilyen sütit vagy üdítőt.
Kicsit buliztunk majd jöttünk haza, ugyanis Zoziék osztálya bábszínházba ment és volt egy szabad jegy, hívták Marcit magukkal. Ezért hazarohantunk átöltözni, majd vissza.
Nagyon jól érezték magukat. Nekem meg volt három szabad órám 😁

Na jó...

...bejelentkezek.

Megvagyunk, jól vagyunk. Kicsit.... nagyon... szóval teljesen bedarálnak a hétköznapok. Futunk, rohanunk.  Az tuti, hogy soha nem érjük utol magunkat.

Fiúk jól vannak. Túl az idei első betegségen. Kicsit hamar jött, de nem csodálkoztam, mert minden tanévben meg kell ismerkedni az új bacikkal. 
Ez most gennyes mandulagyulladás volt, nagyon magas lázzal,  fejfájással, hányással. Csúnya dolog lehetett, mert a gyógyszer ellenes doktornénink rögtön antibiotikumot adott. De gyakorlatilag ahogy az első adag megmaradt bennük onnantól kezdve rohamosan gyógyulni kezdtek. 
Persze ennek is már majd egy hónapja...

Mintahogy annak is, hogy tartott az iskola  szeptember végén egy családi napot. Na pont akkor volt Marci rosszul,  csak Zozival mentem. Ez egy szombati nap volt, így egyben le is tudtunk egy szombati munkanapot.
Jó buli volt. Olyan majális fíling. Főztek az osztályok, volt egy csomó program, verseny. Lehetett gyűjteni úgynevezett Arany tallérokat amiket a gyerekek beválthattak ugrálóvárazásra, lövészetre,  zsákbamacskára, lufihajtogatásra stb.
Volt "Arany-futás" a templomot kellett háromszor körbefutni. Ez kb 3×600 m. Hááát egyrészt nosztalgiával gondoltam közben a diákkori Városligeti esti futásokra.... másrészt le a kalappal Bea előtt (igen Kópécsirkék Anyuja Rólad van szó csupa nagybetűvel)  gyakorlatilag a tüdőmet kiköptem, de elégedettséggel töltött el,  hogy nem én lettem az utolsó de főleg, hogy végigcsináltam. Arra mindenesetre nagyon jó volt, hogy utána mentem vért adni, és tök jó volt a vérnyomásom. Legalábis elérte a minimum szintet 😊 
Na mindezekért kaptam egy marék zsetont. A program végén már alig tudtuk elkölteni. Na tényleg jó buli volt.
Ja és a legszuperebb az volt, hogy voltak rendőrök is motorral autóval. Zozi töltött ki egy tesztet amivel elhozta az aranyérmet. Ügyibogyóm.

Na és a hétköznapok:
Telnek. Borzasztó gyorsan. Zozi teszi a dolgát. Tanul. Szépen belerázódott. Elmondása szerint szereti is. Ami változott, hogy sokkal de sokkal több a házi feladat... gyakran marad itthonra vers vagy másolni való. 
Zeneiskolába is szívesen megy. Nagyon önálló. Nagyon keveset kell utána nézni maradt-e ki lecke, mert eddig szépen kötelességtudóan csinálja. Csak így tovább. 

Marci szerint haláál unalmas az iskola. Idézem: -Ezek még azt tanulják mennyi 2+3... ezt már ezer éve tudom.  Meg anya nem tudják elolvasni,  hogy m+a az ma. Ó hát mikor fognak ezek olvasni!? (A hangsúlyt képzeljétek hozzá)

Szeret különben járni. Az év eleji szorongás szerencsére elmúlt. Szépen bemegy az osztályba, vannak barátai is. 
Az olvasást és a matekot nagyon szereti, de az írást nagyon nem... nincs türelme szépen írni, pedig tudna, mert épp ma hozott haza egy kiváló felíratos piros nyomdát. Ez a legek legje.
Nagy kópé. Az előírt írás munkafüzetet már kétszer a polcon eldugva találtam meg,  mert nem volt kedve befejezni a kimaradt sorokat.  Persze megbeszéltük, hogy ilyet nem szabad csinálni...
Majd beszúrok egy képet, hogy jelzi Marci a házi feladatot. Jót mulattam rajta 😊  naná, hogy matek munkafüzetben találtam.

Na szóval megvagyunk. Éés holnap kitör az őszi szünet.  Vééégre... de előtte Marci nagy napja következik. 
Holnap Iskola-polgárrá avatják 😊

Na jó volt itt... majd jövök 😊