...a levél...

...amitől olyan jól sírva lehet fakadni ott az iskolaudvaron...

Zozi hozta, vele küldték el. 

Amit rejt:

"Örömmel értesítjük Önöket,  hogy gyermekük Rédei Marcell a 2017/2018. Tanévben a magyar-angol két tanítási nyelvű képzést nyújtó 1.c osztályban kezdi meg tanulmányait."

Juppijuppijuppiééééé!

Jajjj lemaradt...

... Lefelejtődött az Anyák napi ünnepséges posztból az ajándék...  Pedig direkt lefényképeztem...
Enyje...anyaaa!

(a vers a kép hátulján az a záróvers)
Tettem még egy Marcis képet bónuszként.  Mert annyira jellemző :-) amíg megkapta minden gyerek az odaadandó ajándékot,  addig Marci olvasgatta a verset :-)

Szombati program: a Református templom látogatása

Zozi iskolája hirdette meg ezt a programot.  A mi templomunk címmel rendezték meg a gyerekeknek és kíváncsi szüleiknek.  Kapva kaptunk az alkalmon, mert fel is lehetett menni a toronyba. Még a szószékre is fel lehetett menni :-)

Zozival kettesben mentünk, egy kis "csakvele" programként.  Nem bántuk meg.

De először egy kis történelem:

"A nagykőrösi református templom Nagykőrös szívében található. Tornya 75 méter magas, ezzel Pest megye legmagasabb épülete. Tere már mintegy egy évezrede templomos hely. A monumentális templomépület mostani külső és belső képét kilenc folytatólagos átépítés alakította ki. A templom legrégebbi részének maradványait a jelenlegi középhajó rejti. A főbejárat, a fölötte lévő nagy nyugati ablak, az előcsarnok és a valamikori sokszögben záródó szentély a 14-15. század táján épített kőtemplom 1516-os nagy, páratlan értékű és jelentőségű gótikus átalakítását sejteti.

A reformáció már a 16.század közepén megjelent Kőrös mezővárosban. A református gyülekezet megalapítása 1545 tájára, Szegedi Kis István  reformátor ceglédi  működésének idejére tehető. Ez a dátum szerepel a pecsétnyomóban. Az itt lévő akkori templomot a két felekezet a kezdeti évtizedekben közösen használta, majd a protestánsok 1560 táján külön oratóriumot építettek maguknak, közvetlenül az öreg templom északi falához mintegy oldalhajóként. Ez a templom legrégebbi látható részlete, amely az 1967-es felújítás óta az épület 16.századi szépségét és kinézetét hűen mutatja be.

A békes együttélésnek a feljegyzések szerint egy sajnálatos összekülönbözés vetett véget, ami után Nagykőrös homogén református város lett, és az is maradt egészen a római katolikus  felekezet 18.század második felében történő újraalapításáig. A 17.század kisebb építkezései és javításai után a város megszaporodott lakossága miatt 1784-1788 között új hajót, a jelenlegi déli falat építettek a templomhoz. 1855-ben, az orgona építésekor megmagasították az épületet.

1876-1877-ben építették meg a toronyfeljárókat és az oldalsó bejárókat, valamint ekkor alakították ki a jelenlegi templombelsőt, karzatokat; az orgonát a torony alóli nyugati karzatról az északi karzatra helyezték át. A sokáig városi tűzvédelmi feladatokat is ellátó torony 1907-es megmagasításával és kialakításával nyerte el a nagykőrösi református templom mostani alakját, a város összképét igen meghatározó jellegzetes formáját Sándy Gyula  és Foerk Ernő  tervei alapján.

Az első toronyórát 1693-ban hozatták Bécsből,  a 18.század első felétől folyamatosan harangokat is öntettek. A toronyban jelenleg három harang lakik, melyek közül az 1787-ben készült a legöregebb. Ez a város legnagyobb harangja a maga kb. 1300 kg tömegével. A templom másik két harangja 1924-ben készült. Kb. 400 és 240 kg-osak." forrás Wikipédia.

Ezt nagyon szépen megfogalmazta az egyik előadó.  Hozott olyan tervrajzokat ami bemutatja, hogy változott a templom kinézete az elmúlt 500 évben.  Félelmetes volt, ahogy az emberek kézről kézre adták. 
Ezután kinyitották a titkok ajtaját,  vagyis a torony feljáróját. Zozi megszámolta, 142 lépcsőn lépegettünk feljebb és egyre feljebb.  Voltak laposabb és térdig érő lépcsők, létrák. Kalandos volt az biztos.  Útközben megnéztük az óraszerkezetet, ami hatalmas volt.  És gyönyörű.  Aztán pár létrányival feljebb voltak a harangok. Pont amikor oda felértünk akkor lett 3 óra és észvesztő hangosan kongott mellettünk. De a látvány,  az élmény páratlan volt.  Hiszen ki látott 2-3 lépésnyiről kongó harangot? Mi már igen :-)
Még 2 emeletnyi létrázás után az alsó erkélyre értünk. Hát csodaszép volt. De ami a következő emeleten volt...  Lélegzetelállító látvány.  Csodálatos. 

Miután lekönyörögtük magunkat... Mert elég nehéz volt elszakadni a látványtól...  Az orgonánál várt a következő állomás.  Dr Dávid István orgonaművész és főiskolai tanár úr mesélte el a történetét,  mutatta meg a működését. Kicsit énekeltünk is, meg csodáltuk a tudását. Sajnos ez a rész nem tartott sokáig,  mert a főiskolán épp vizsgák voltak és sietett vissza az előadó, de arra még szakított időt, hogy Zozinak kicsit megszólaltasson néhány hangot. Ugyanis neki annyira tetszett,  hogy igen érdeklődő és jó kérdéseket tett fel.  Eddigre persze már mindenki elindult... Mi még pár percet maradhattunk :-) Sőt kapott Zozi egy könyvecskét is az orgona felújításáról.

Na ezekkel az élményekkel feltöltődve indultunk haza.

Utolsó Anyák napi ünnepség az óvodában

...ez is eljött... Az utolsó ez,  az utolsó az... Már ez a pár hét így telik majd el.
Kicsit előbbre hozta az óvoda az ünnepséget, mert készülni kell a ballagásra is...
Nagyon szépek voltak az ovisok. Sokat énekeltek,  táncoltak,  sok verset mondtak. Külön meglepetés volt,  hogy Marci -és csak Marci senki más a csoportból- egyedül mondott verset. 
Nagyon büszke vagyok rá.  Szépen mondta.  Bár ott nem sikerült felvenni a záróverset, azt itthon pótoltuk.
Készültek ajándékok is, önálló munkával és segítséggel. Ezek most beköltöztek a vitrinbe, majd később a kincsesdobozba kerülnek :-)
Nagyon sok mindent nem tudok mondani magáról az ünnepségről... mert olyan párás szemmel néztem... Hol vannak már azok a kis csetlő-botló minik..., azok a kis selypes félénk apróságok..., azok a megmosolyogtató bakik... Hát már fényévnyi távolságra.  Itt már komoly nagyfiúk és hölgyek voltak.  De imádtam minden pillanatot. 
...na most, hogy ismét jót bőgtem... Jöhetnek a képek.



Zozi hangverseny... Weiner hét

Minden rémálmom valóra vált...
Mindig féltem attól,  hogy a gyerekeknek valami programja ütközik. Hát most ezt telibe trafáltuk. Péntek délután volt pont egyszerre Marcinál az Anyák napi ünnepség és Zozi hangversenye,  amit a Weiner hét keretében tartott a Zeneiskola...
Hát az előbbi mégis előnyt élvezett, Marcinál voltam. 
Zozit pedig Apa kísérte. Természetesen fel is vette, így én is láttam :-) Hát mit mondjak... :-) szerintem hibátlan...  :-) 

Történelmi pillanat :-D

Marci 6 éves,  8 hónapos, 1 hetes és 2 napos korában reggel 8 óra 50 perckor elkezdte a fogváltást :-) azaz vééégre kipottyant az első foga. Már ott kukucskál az utódja, így nem sokáig lesz fogatlan.  Illetve a párja is elég mocorgós már, így felkészülhetünk rá, hogy a fogtündér most egy ideig gyakran látogat el hozzánk. 

Ideje barátkozni...

...a gondolattal, hogy Marci tényleg ballagni fog az óvodából...
Valahogy még mindig nem fér a fejembe...
Ma reggel amikor vittem az oviba,  az óvónéni egy vastag újságnak kinéző dologgal indult felém. Kapásból hárítottam... nem járatunk semmi újságot...
De nem is az volt.... Elkészült az idei Ballagási évkönyv. Ezt kaptuk meg. 

Ez szintén egy "helyi szokás"  nem tudom máshol van-e.  A város minden oktatási intézményben -bölcsödétől főiskoláig- lefényképezik a ballagó osztályokat, csoportokat és ezt jelentetik meg minden tanév vége felé. 

Szép szokás.  Nekem nagyon szimpatikus. 

Húsvéti ötös

Idén is elkészült a húsvéti ötös képünk. (a szemfülesek már láthatták :-)) Ez már hagyomány lesz úgy látszik.  Mindig ezt a képet szerkesztjük a következő évi naptár címoldalára.
Több verzió is lett, de ez az ami vállalható... :-)

Beíratás pipa

Tegnap volt ez a jeles nap. 

Milyen érzés? ... fura, boldog,  szomorkás,  büszke,  elégedett, rémült ez így egyben. 

Hogy is történt?  Szépen szokás szerint "szétszórtam" a gyerekeket oviba, suliba,  mentem dolgozni.  A fontos határidős jelentéseket leadtam, majd átsétáltam abban a csodálatos időben a suliba. Az út minden pillanatát gyűlöltem,  mert baromi hideg volt és pont az arcomba hordta a szél a havat.
A beiratkozás az egyik tanteremben volt.  A három leendő elsős tanító néni, plusz az igazgatóhelyettes tanító néni volt ott.  Előre szóltak,  hogy a gyerekeket nem fontos vinni. Várni kellett kicsit, és ezidő alatt megnyugodott a lelkiismeretem, igen, jól tettem,  hogy nem hoztam Marcit magammal.  Az ott várakozó gyerekeket és szüleiket "kissé" megviselte a sorbanállás. Volt olyan aki komplett családdal jött. 2 gyerek,  apa, anya és nagyi. Hátjólvannabiztoselsőgyerek...

Na a lényeg,  hogy a papírokat rutinosan összekészítettem előre és ripsz-ropsz ment a dolog gyorsan.  Angol kéttannyelvű osztály maradt a befutó. Mivel Marci katolikus,  így a vallásnak megfelelő hittanra fog járni.  Van ismét lehetőség szolfézs oktatásra, ami tulajdonképpen beépül az első két évben az órarendbe. Ezért oda is beírattam. Kértem az előre összeállított füzetcsomagot, így megkímélem magunkat egy naaagy sulit megelőző idegbajos vásárlástól. 

Kitöltöttem vagy 10 nyilatkozatot és hozzájárulást étkezésről, allergiáról illetve meg nem létéről (a sulitej miatt), arról, hogy fotókat feltehetnek az iskola honlapjára, kirándulásra vihetik-e meg még mittudomén. Persze mindet elolvastam csak most nem tudom már...

Közben kibámultam az ablakon és pislogtam mekkora pelyhekben esik a hó... 

Amikor végeztem pont kicsengettek. Átsétáltam a szomszéd teremhez és meglestem Zozit.  Ugyanis pont a szomszédjukban voltam :-)  Szerencsére nem érezte cikinek épp, hogy megjelentem (erre már nagyon figyelni kell)  lenyomott két puszit és futottam vissza dolgozni. 

Útközben még visszatuszkoltam pár könnycseppet, mert valahogy olyan szentimentális hangulatba kerültem... 
Szóval így történt...  Még egy lépéssel a suli felé... 

Jaaa, és lehet izgulni, hogy milyen levelet kapunk május 5-e után...  Hova vették fel... 

Húsvéti locsolkodós

A két fiú már napok óta készült erre a napra.  Marci az oviban tanulta a verset,  Zozinak itthon kerestem.

Tegnap Manyi Mamáéknál voltunk, mert jött haza Marcikeresztanyu is, így velük is tudtunk találkozni.  Jó nagyot játszottak,  és megállapították, hogy Atibaba már nem is baba, hanem kisgyerek :-D 

Az a megtiszteltetés ért, hogy Ati életében először locsolkodott és az első meglocsolt én voltam :-D  Fájó szívvel váltunk el,  nem tudjuk mikor sikerül találkozni legközelebb.

Reggel Zozi már 6-kor felébredt, fél 7-kor odabújt mellém mint a jégcsap olyan hidegen , mert megunta, hogy a konyhában ücsörögjön. Később jött Marci is és várták,  hogy Zsuzsi felébredjen. Először Zozi locsolta meg jóóó adag szódával,  majd Marci is egy hasonló adaggal.  Tuti nem fog elhervadni :-)

Szerencsére velem elnézőbbek voltak,  én verset kaptam meg kölnit. 

Reggeli után pedig először Mamihoz,  majd Mamához ment a fiúk csapata,  nehogy elhervadjanak a hölgyek.