Már nem is mentegetőzöm...
Hetek óta pótolni szerettem volna azt a sok élményt ami igazán ide való, de csak tologattam, görgettem magam előtt...
Már biztosan nem tudom úgy leírni, mintha akkor friss érzésekkel írtam volna, de mindenképpen megörökítésre érdemes.
Hetek óta pótolni szerettem volna azt a sok élményt ami igazán ide való, de csak tologattam, görgettem magam előtt...
Már biztosan nem tudom úgy leírni, mintha akkor friss érzésekkel írtam volna, de mindenképpen megörökítésre érdemes.
Tehát a novemberünk gyakorlatilag a decemberre való felkészülés volt. Mert a december -majd látjátok- igencsak sűrű és nehéz programokkal volt tele.
November 22-én tartották a zeneiskolában a Jeunesses Ifjú zenebarátok koncertjét. Ez minden évben van, idén Zozi gitározott. Nagyon ügyesen hiba nélkül játszott, de valamiért nagyon izgult.
November 28. Térségi szavalóverseny.
Petőfi: Arany Lacinak verssel indította az iskola Zozit. Érdekes, hogy ezt a verset mindenki ismeri, talán tudja is, de szerintem nagyon nehéz jól előadni. Pláne egy kisgyereknek. Végülis szépen mondta, sokat készültünk rá, és az osztályfőnök (magyar tanár) is sokat segített. A 3. helyezést hozta el Zozi. Büszke vagyok rá, szerintem ez nagyon jó teljesítmény. Márciusban újra ezzel a verssel indul egy másik versenyen, úgyhogy néha el kell mondani el ne felejtse.
Petőfi: Arany Lacinak verssel indította az iskola Zozit. Érdekes, hogy ezt a verset mindenki ismeri, talán tudja is, de szerintem nagyon nehéz jól előadni. Pláne egy kisgyereknek. Végülis szépen mondta, sokat készültünk rá, és az osztályfőnök (magyar tanár) is sokat segített. A 3. helyezést hozta el Zozi. Büszke vagyok rá, szerintem ez nagyon jó teljesítmény. Márciusban újra ezzel a verssel indul egy másik versenyen, úgyhogy néha el kell mondani el ne felejtse.
December 3-án a templomban Marciék osztálya tartotta az első adventi gyertyagyújtást. Két mesét adtak elő. Ügyesek voltak. Sajnos nem ülhettünk túl közel, így nem túl jó képet sikerült lőni.
Ugyanezen a napon Papi (a nevelőapám) kórházba került. Elesett és sajnos combnyak-törése lett. Négy napot várt a műtétre... de szerencsére jól sikerült, mankózik még, de lassan javulgat. 80 éves, úgyhogy nem megy ez könnyen...
December 6. Jött a Mikulás. Természetesen otthonra is. Mamákhoz is. Az iskolában is járt. Sőt a zeneiskolában is ott volt. Minő szerencse épp volt órájuk a fiúknak. Némi ajándékért elő kellett adniuk egy mikulásdalt. Zozi még azelőtt ezt gyorsan lezavarta mielőtt mi Marcival odaértünk, így azt nem hallottam. Marci citerán játszott. Szépen, tisztán. Ügyes volt.
December 8-án a "céges" Mikulás jött. Ott is kaptak csomagot. A nyugdíjas kollégák sütikkel, sült tökkel, kedveskedtek, de volt szendvics, tea, és a felnőtteknek forralt bor is.
A következő hét valami horror, hogy milyen zsúfolt volt.
December 10-én színpadi nagypróba volt a városi Művelődési központban. (mindjárt kiderül miért) Délután 3-ra ment Zozi, és fél 7 elmúlt mire végeztek...
December 11-én tartotta a város a Cipősdoboz hangversenyt. Ez számított a főpróbának. Bár teljes előadást leadtak, aminek végén kiosztották az összegyűjtött cipősdobozokat a nagycsaládosoknak.
Éééés December 12-én a városi Adventi hangversenyen szerepelhetett Zozi a zeneiskolával. A kórusban is benne volt és a citera-együttesben is.
Ó, nagyon élvezte. Végig mosolygott. Gyönyörűségesen énekeltek és nagyon szépen játszottak. Le a kalappal. Csoda megható volt, hogy az én kincsem is ott áll a színpadon. A következő napokban pedig hízott a májam... jó páran gratuláltak.
Ó, nagyon élvezte. Végig mosolygott. Gyönyörűségesen énekeltek és nagyon szépen játszottak. Le a kalappal. Csoda megható volt, hogy az én kincsem is ott áll a színpadon. A következő napokban pedig hízott a májam... jó páran gratuláltak.
December 14-én Marciék előadták a karácsonyi műsorukat a szülőknek. Jelmezes előadás volt. Marcinak az egyikben egész hosszú szerepe volt. Csodálkoztam is, mert E.néni nem szokott csak 1-2 soros szerepeket adni neki. Pedig ennél ezerszer többre képes. Nagyon ügyesek voltak.
December 15-én ugyanezzel a műsorral mentek Marciék egy másik iskolába vendégségbe. Na meg vittek a saját készítésű mézeskalácsukból is, amit a napköziben készítettek egyik délután. Minden gyerek gyúrt, nyújtott, szaggatott, de csak D.néni kezelhette a sütőt.
Természetesen sikerük volt mind a műsorral, mind a sütivel is.
Természetesen sikerük volt mind a műsorral, mind a sütivel is.
Meglepő, de 17, 18, 19-én nem volt semmi különös. Azthiszem legalábbis. Az tuti, hogy 19-e volt az utolsó tanítási nap.
Némi vásárlást ejtettünk meg 20-21-én.
December 22-én kirándultunk egyet. Egészen Győrig mentünk. Zoli kollégáját látogattuk meg. Úgy 2-3 évente megszoktuk nézni őket. Hihetetlen kedves család. Jó apropó volt a karácsonyi vásár. Nagyon készültünk, mert mondták, hogy gyönyörű. Én már csak azért is, mert volt óriáskerék. Sajnos az időjárás nem volt a barátunk, szakadt az eső végig, egész nap... de nem tántorított el semmi, nagyon élveztük a napot.
G és T teljesen odavoltak a fiúkért. Nekik már kirepültek a gyerekeik, és unoka még nincs. Szó szerint babusgatták őket egész nap. A fiúk pedig demo üzemmódba kapcsoltak és mint két cukorfalat úgy viselkedtek.
G és T teljesen odavoltak a fiúkért. Nekik már kirepültek a gyerekeik, és unoka még nincs. Szó szerint babusgatták őket egész nap. A fiúk pedig demo üzemmódba kapcsoltak és mint két cukorfalat úgy viselkedtek.
Aztán eljött a karácsony. Idén sikerült akkora fát venni, hogy az aljából is és a tetejéből is vágni kellett, hogy beférjen. Dehát olyan szépet sikerült választani...
Jött a Jézuska sok-sok ajándékkal. Szenteste Mamiéknál és itthon.
Első napon jöttek Zoli testvéréék, Anyukája, MarciKeresztanyu.
Jó kis nap volt. A gyerekek nagyon élvezték, játszottak egész nap. Így négyesben ritkán vannak.
Második nap Apuéknál voltunk. Ott is csomó ajándék volt a fa alatt, meg ott is a nagyszülők szeretete, unokatesók, nagybácsik bohóckodása.
Jött a Jézuska sok-sok ajándékkal. Szenteste Mamiéknál és itthon.
Első napon jöttek Zoli testvéréék, Anyukája, MarciKeresztanyu.
Jó kis nap volt. A gyerekek nagyon élvezték, játszottak egész nap. Így négyesben ritkán vannak.
Második nap Apuéknál voltunk. Ott is csomó ajándék volt a fa alatt, meg ott is a nagyszülők szeretete, unokatesók, nagybácsik bohóckodása.
December 29-én végre volt annyira hideg, hogy kimerészkedjünk a jégpályára. Vagyis ez pasiprogram, mert én csak palánkon kívülről vigyorgok.
De ők jól elvannak, esnek-kelnek.
De a végére egész jól belejönnek.
De ők jól elvannak, esnek-kelnek.
De a végére egész jól belejönnek.
És az év utolsó napja... December 31.
Itthon voltunk. Sütit sütöttek a fiúk, sajtos masnit. Én pedig hidegtálat varázsoltam.
10 körül lementünk az Aldi parkolóba, vittük a tüzijátékot és jót mulattunk.
Ez is évek óta tartó szokás, hogy a régi munkatársakkal ott összejövünk, viszünk kölyökpezsgőt a kicsiknek, rendeset a nagyoknak és koccintunk. Beszélgetünk megfagyásig és mindenki megy haza.
Éjfélkor koccintottunk az új évre, bámultuk az ablakból a tüzijátékokat. Aztán jó éjt, viszlát 2018, Isten hozott 2019.
Itthon voltunk. Sütit sütöttek a fiúk, sajtos masnit. Én pedig hidegtálat varázsoltam.
10 körül lementünk az Aldi parkolóba, vittük a tüzijátékot és jót mulattunk.
Ez is évek óta tartó szokás, hogy a régi munkatársakkal ott összejövünk, viszünk kölyökpezsgőt a kicsiknek, rendeset a nagyoknak és koccintunk. Beszélgetünk megfagyásig és mindenki megy haza.
Éjfélkor koccintottunk az új évre, bámultuk az ablakból a tüzijátékokat. Aztán jó éjt, viszlát 2018, Isten hozott 2019.
Boldog új évet kívánok mindenkinek!
A képeket próbálom sorban feltenni... hát majd összefésülitek a történetekkel.
