2018. február 26., hétfő

Vírusok és bacik tűnjetek már el!

Igen, megint...

Szombaton délután lett kis hőemelkedése Marcinak. Fájt a feje nagyon. Kapott gyógyszert amit ki is hányt.
Aztán semmi. Vasárnap némi hőemelkedés. Aztán semmi. Éjjel már lázas volt. Hétfőn reggel semmi.
Megbeszéltük, pihen egy napot. Hát több lesz az... lehet egy hét is...
Vírusos torokgyuszis lett.

Ma délután csúcsokat döntött a láza... 39,7... a legtutibb most a hűtőfürdő. Élvezi is meg jót is tesz.  Estére megint láztalan volt és nagyon éhes 🙂  lecsúszott egy tányér húsleves és némi sajt.
Nyugis éjszakát...

2018. február 19., hétfő

Vízesés a panelban...

Találó címet találtam... és az benne a pláne, hogy nincs benne túlzás.
Jaaa, és ráadásul szennyvízesés....
Ja, hogy ilyenünk volt már?  Naná. Az élet egy naaagy körforgás. (Hogy b....+ és akkor még nagyon szégyenlős kislányként fejeztem ki magam.)

Mert van aki házat vesz... Van aki lakást bővít... Mi? Ugyanmár mi csak azt a 1 négyzetméteres wc-t javítgatjuk évek óta...
Na mitől sikerült ennyire kibuknom?
Múlt hétfőn.  Pont egy hete arra értünk haza,  hogy folyik a víz a wc hátsó falán végig. 

Igen jól emlékeztek nincs egy éve, hogy hipiszupira megcsináltuk (úgy kb harmadszorra)  új hátsó fal, csempe miegymás. 

Ééés bontani kellett.  A szennyvíz levezető cső a két emelet közt megadta magát.  Amit a fejünk fölött vizet használtak fürdés, mosás, wc használat céljából azt mi megkaptuk.  Finom ugye? És ez kb 5- fél 6 körül.  Szerintetek a kb 7-8 felhívott szerelő közül hányan jöttek segíteni? Azthiszem kitaláltátok... SENKI.
Egyedül az unokaöcsém,  aki frissen végzett szakember. Gyorsan megcsinálta ideiglenesen, majd kedd reggel visszajött fixre csinálni. Most szárad a fal. Holnapután jön a kárszakértő. Remélem legalább az anyagárat fedezi amit megállapít...

Tehát falazunk, javítunk festünk 1 négyzetméteren... sokadszorra...

2018. február 15., csütörtök

Kutyaharapást szőrivel?

Így mondja a közmondás...

Na szóval a múlt péntek este  még tartott némi izgalmat.
Ugyanis amíg mi farsangoltunk a fiúkkal Zsuzsanna fodrászhoz ment. Hazafelé nem a megszokott útvonalon jött haza (mertugyemiértis)...
Az egyik ház előtt volt az utcán egy kutya. Az meg szépen jól megharapta.

Na ebből milyen információ jutott el hozzám? 
Kb fél 7-kor értünk haza a fiúkkal, láttam hívott telefonon.
-Miért kerestél?
-Ja semmi csak fertőtlenítőt kerestem.
-Azt aztán minek?
-Jaaa megharapott egy kutya. (mondta ezt úgy, mintha közölte volna hogy megevett egy szelet kenyeret)
-Milyen kutya,  hol, kié?
-Mondja az utcát hogy hol.
-Voltál dokinál?
-Ááá, csak kicsit harapott meg.
Na nekem itt cseppet elgurult a pirula. Mert veszettségben nem lehet "kicsit" meghalni...
Bakker leendő eü dolgozó...

Úgyhogy cipő, kabát indulás az ÜGYELETRE (bakker megint oda)
Vajon ki lesz? Elhajtanak? Csak nem...
Szerencsére tök normális doki volt,  bár oltóanyag épp nem volt raktáron (no comment) vett fel jegyzőkönyvet  és hétfőn kellett Zsuzsannának a háziorvoshoz mennie. Ott megrendelték az oltóanyagot és kedden megkapta az első szurikat. (amitől úgy félt, hogy bőgött egy sort miatta... aztán meg sem érezte)

2018. február 14., szerda

Ma esti Apa-Fia program

Nemrég Zozi azzal jött haza, hogy lehet vinni fogalmazás órára bélyeggyűjteményt. Hát kapásból azt mondtam, hogy nincs olyanunk. Valamikor gyerekként próbálkoztam vele, de feladtam. Ki tudja hol van az a két album...
Zozi mondta, hogy szívesen gyűjtené. Hát ma szembe jött egy kezdőcsomag 1 album és kb 1000 bélyeg... 
Viszont kiderült, hogy Apácskának valahol a garázsban tárolt cuccok közt van egy szép gyűjteménye.

Na így aztán egymásra találtak. Jó kis esti program 🙂

2018. február 13., kedd

Farsangoltak

Múlt pénteken a suliban farsangoltak a fiúk.  Most kivételesen nagyon gyorsan kitalálták mindketten, hogy milyen jelmezben szeretnének parádézni.

Zozi DarthWader, Marci Rohamosztagos akart lenni. Ez akkor lett volna szuper, ha egyszerre vonulhattak volna fel, de osztályonként volt a bevonulás. Végülis mindegy, mert egy közös kép készült azért róluk.

Jó buli volt. Mi szülők, mármint mi a 4.a osztályos szülők különösen nagy energiát fektettünk a programba, ugyanis mindig a negyedik évfolyam szervezi az alsós farsangot.  Ilyenkor mi viszünk sütiket,  üdítőket,  mi készítjük a szendvicseket, mi szedjük a belépőt, mi áruljuk a tombolát. A büfében árult összeget megkapják a negyedik osztályos gyerekek.  Ennek az az oka, hogy őket májusban erdei iskolába viszik a Mátrába 4 napra és egy kis könnyebbség így a szülőknek befizetni az egyébként igen borsos árat.

Na szóval jó buli volt. Pénteken reggel sütikkel, üdítőkkel, jelmezekkel megpakolva mentünk a suliba. A felvonuláson sajnos nem tudtam ott lenni, mert az fél 3-kor kezdődött, de a buliból láttam kicsit,  sőt a tombola sorsoláson is ott tudtam lenni. Hát mit ne mondjak... a tornateremben az összes alsós osztály,  azoknak szülők (itt még ott kell lennünk, majd a felsősön már nem) szóval tömeg és atyaég mennyi baci... Na de a gyerekek jól érezték magukat. Ez a lényeg.  A tombolasorsoláson megint nem nyertünk semmit... Zozi a vége felé nagyon megszomjazott így lelépett. De gyanítom inkább azért,  hogy ne kelljen úgy ott lenni a végén, hogy semmi ajándék nincs. Eddig minden évben sírva fakadt.  Most inkább elmenekült.  De nyeretlenség esetére volt a saját külön sorsolásom, kaptak egy-egy milkát.
Végülis azthiszem ennyi... majd a péntek estére visszatérek, mert volt később némi izgalom...

A képek egy része FB-s így gondolom nem nagy minőség. 
Ja és szolgálati közlemény előrelátó Anyuknak: a jelmezek eladók... 🙂

2018. február 4., vasárnap

Bizonyítottak...

Megkapták a fiúk a félévi bizonyítványt pénteken. Előtte csütörtökön Zoziéknál szülői értekezlet volt. De hiába győzködtük Kati nénit,  nem árulta el kinek milyen lett... pedig megígérte az összes szülő, hogy titokban marad, hajthatatlan maradt és csak mosolygott.
Így aztán pénteken reggel nagy izgalommal vártuk a sulikezdést.  Én meg a délutánt. 
De a kíváncsiságom töretlen volt annyira,  hogy délelőtt belekukkantottam az enaplóba.  Ééés igen ott volt. Gyorsan felhívtam Apácskát és megosztottam a hírt vele is. Délután pedig igyekeztem nem túl vigyorgó képpel végighallgatni az ő szájukból az örömhírt. 
Szóval le a kalappal mindkét kismókus előtt,  nagyon szépen teljesített mindkettő. 
És hogy milyen? 
Hát ilyen...
Tessék  ☺