Október végén... November elején...

Még mindig október....
Az őszi szünet tulajdonképpen arra volt elég,  hogy végigrohanjuk. Persze jó értelemben.
Az időrendet már nem tudom, így csak a történések.
Okt. közepén volt a cégnél egy pályázat,  Hangszer símogató címmel egy családi rendezvényt szerveztek Bársony Bálint és zenekara és Korzenszky Klára részvételével a Benczúr palotában. Nagyon zártkörű volt, már magát a kihirdetését is szerintem kevesen olvasták. Szerencsére én igen. Kb az 5. percben küldtem a válasz emailt, hogy szeretnénk részt venni. Meglepő volt, de sikerült bekerülni a 40 meghívott közé.

Nagyon klassz volt a műsor, még mi felnőttek is élveztük. Volt mindenféle együtt zenélés, dobolás, éneklés. A végén kaptak a fiúk ajándékot is. Zozi természetesen kipróbálta Bársony Bálint gitárját 😍 Marci pedig dobolt és zongorázott 😊 

Ezután volt némi kézműves foglalkozás. A Postamúzeum munkatársai hoztak lúdtollakat, nádtollakat és tintát, azzal írtunk levelet, címeztünk borítékot amit a végén viasszal zártunk le.

Meg lehetett volna nézni a múzeumot is, de annyira eltelt az idő, hogy inkább hazaindultunk... Zozi persze azóta duzzog, hogy ő a csőpostát ki szerette volna próbálni... így nincs kizárva, hogy valamikor a közeljövőben el kell mennünk...  

Egy másik napra pedig egy kedves ismerős család hívott meg a birtokukra. Voltunk már ott valamikor évekkel ezelőtt, de a fiúk csak nyomokban emlékeznek rá.
Az eltelt évek alatt teljesen áttértek az "önellátásra"  állatokat nevelnek, kertészkednek. Amikor odaértünk már rotyogott a bográcsban a tyúkpörkölt. Igazi saját nevelésű kapirgálós tyúkból. Hmmm mennyivel finomabb!
Gyönyörű idő volt,  így a fiúk mindent kipróbáltak. Hatalmas terület,  vittük az ijjakat, tudtak célbalőni, focizni, de a legnagyobb élményt soha nem találnátok ki... Talicskában tologatták egymást.  Na ezt semmi nem tudta felülmúlni.

Voltunk még Agárdon is, a fürdőben. Szokás szerint rongyosra áztatták magukat. Egyszerűen nem lehetett kiparancsolni őket a vízből.

Persze volt töklámpásunk is, kitettük az erkékyre, fellógatva. Jól nézett ki, mókás volt ahogy himbálózott világítva.

Hát azthiszem az októberrel kész vagyok... 

A november első hete ugyebár katasztrófálisan hosszú volt.
Mi nagyok dolgoztunk... a kicsik meg... na kész kabaré... vagyis horror... vagyis tragikomédia... nem tudom eldönteni... a röhögés és az agyvérzés határait súroltam...
Ugyanis ez a gyerekeknek az iskolában tanítás nélküli munkanap volt. Tiszta sor, nincs suli, mennek Mamihoz. Ahan ahogy én azt elképzeltem... Először Marcinak jött egy üzenet,  szombaton reggel 8:45-től Múzeumban lesznek. Találkozó a múzeum előtt,  program kb 1 órás,  utána haza kell vinni őket.  Szuper, Zoli hajnalban indul otthonról én 7-kor... hogy a csudába juttatom el a gyereket...?
Következő üzenet Zozitól: szombaton 10-től, várhatóan másfél órás gyárlátogatás a Bonduelle-nél... A város tőlünk eső legtávolabbi pontján.  Nem, kisfiam nem engedlek el egyedül...
Szabi esélytelen... Zolinak szintén... Mamáékat nem szerettem volna ugrasztani, mert ez a két gyerekkel egy rohangálós délelőttöt felölelt volna, mert ugyebár még az útvonal sem egyfelé van. Nem nagy város  de ilyen esetben nem kicsi...
Végül mindkét fiút egy-egy osztálytárs szülei vitték-hozták. Anyu pedig forgatókönyvet kapott melyiket mikor és milyen autóba kell ültetni.
Azért csak gratulálni tudok, hogy ezt így kitalálták...

A szünet végével belecsaptunk a lecsóba. Zozi jelentkezett egy szavalóversenyre november végén lesz.
22-én pedig Hangverseny lesz, ahol gitározni fog. 

Közben benne van egy levelezőversenyben, ahová még szeptemberben neveztem be... (akkor még könnyebbnek gondoltam a sulit) A Pál utcai fiúkat dolgozzák fel három fordulóban.  Az elsőt most kellett beküldeni. Hát nem könnyű. 9 oldalas feladatlap volt, plussz egy rajz a grundról és egy gondolatábra. A második fordulót ma küldték épp. Az sem lesz könnyebb.  

Hát nagyjából ennyi...

Októberi kirándulás

Na jól beharangoztam az előző poszt végén, hogy folyt.köv...

Október első napjaiban a vénasszonyok nyara bennünket is arra buzdított, hogy kicsit csavarogjunk, mielőtt beáll a szürke őszi idő. Hát mint így utólag tapasztaljuk ez még most sem történt meg...

A fiúk nagyon szerették a Mi kis falunk sorozatot. Én meg beleszerettem a falut körülvevő tájba. Hát nézzük meg milyen is Pajkaszeg. Tulajdonképpen Pilisszentlélek a becsületes neve. De mint kiderült valóságban is gyönyörű.  

Aránylag korán indultunk, így mi még egy csendes, szundikáló faluba értünk. Azt csak sejtem,  hogy a helyiek nem túl boldogok a népszerűség miatt. Bár valóban kedvesen fogadtak, de biztosan zavaró lehet,  hogy folyamatosan bámuló ismeretlen emberek jönnek mennek, mutogatnak, fényképeznek.
Persze természetesen mi is megkerestük Teca kocsmáját, ittunk egy finom kávét,  de addigra érkezett egy csomó vendég, így továbbálltunk. A falutól nem messze van egy romkolostor, nagyon jó kis hely, ha arra jár valaki kihagyhatatlan.

" Egyetlen magyar alapítású szerzetesrendünk, a pálosok első kolostorai a Pilisben és környékén épültek, a Pilisszentlélek feletti hegyoldalban, a XIII. sz. második felében alapították a kolostort, IV. (Kun) László király támogatásával. A ma látható alapfalak és a templomhajó déli falának 5-6 m magasan álló maradványa azonban a XIV.-XV. század fordulójára kiépült templom és kolostoregyüttes részleletei. A szerzetesek a mohácsi vész után hagyták el a kolostort, mely azóta pusztul. Az 1980-as évek második felében végezték el a romok konzerválását."

Pajkaszegnek – a filmben – nincs temploma, de a forgatásnak helyszínt adó falu is csak az 1760-as évektől tudhat magáénak egy kis, torony nélküli kápolnát, aminek helyére az 1800-as évek közepén épült templom, ami később, 1938-ban bővült ki két oldalhajóval. 

A templom előtt egy szép székely-kapu áll, melyet erdélyi fafaragók készítettek 1984 Pünkösdjére.

Szóval jó nagy sétát tettünk, jól is esett testünknek-lelkünknek.
De a napnak nem volt még vége. Esztergom felé vettük az irányt. Egyrészt, mert valami ebéd félét kellett már keresni, na meg mert közel volt.
A Bazilikát is jól körbejártuk. Igaz, hogy csak kívülről. Szokás szerint valami rendezvénybe csöppentünk. A Duna parton volt egy kirakodóvásár-borfesztivál szerű valami. Azt is megnéztük.
Aztán lassan hazafelé vettük az irányt.  Vagyis nem teljesen. Még Visegrád és a Dunakanyar gyönyörűsége várt. Bár a Fellegvárat kihagytuk,  mert ránksötétedett lassan, de néhány képet készítettünk a mesés kilátással.
Na meg búcsúzóul felsétáltunk a Vízibástyához.  Hát, már kb úgy éreztem, hogy ha mégegy emelkedőt vagy lépcsőt látok sírni kezdek... mi ugye teljesen "lapos" helyen lakunk. A legmagasabb kiemelkedés a sóderrakás... Biztosan ezért is varázsol el a dimbes-dobos táj ennyire...  Na tehát a mi lábunk nem erre van tervezve,  jól kipurcantunk nap végére. De csak mi nagyok. Elképzelésem sincs, hogy a fiúk milyen elemmel működnek, de  ők még a bástyához a nem gyenge emelkedőt is futva, szaladgálva tették meg. Azért hazafelé már énekeltünk, szorzótáblát mondtunk,  hogy ne aludjanak el 😊
Szerencsere este sem kellett ringatni őket. Na jó minket sem...

Most így...

...egy hónappal az előző bejegyzés után... mit is mondhatnék...
Hát azt nem,  hogy nem történt semmi...
Egyszerűen csak tologattam, halasztgattam az írást... olyan semmi kedvem hangulatot hozott az ősz.

A suliról:
- Marci teszi a dolgát. Tanulni a suliban tanul, itthon nem jellemző.  Eddig még sikeresen vette az akadályokat.  Matekból szorzótáblát kezdték épp. Nem okozott gondot. Jó feje van. Ma simán kiszámolta, hogy ha megevett egy fél pohár joghurtot és egy háromnegyed pohárral akkor az pontosan egy pohár és egy negyed... Nem,  a törteket nem tanulják... csak úgy levezette magának... ügyes...
Olvasásból verset kell tanulni péntekre, az Itt van az ősz, itt van újra  címűt. Szombaton sikerült végig megtanulnia, hogy ne hét közben kelljen.  Ma fel is mondta... ketten tudták végig az osztályból. Büszke vagyok rá! 
Angol szintén megy, bár még csak szóban felelnek. Környezetet szereti.
Szóval le a kalappal. Maradjon is így.

- Zozi. Hát brutálisan belecsaptak a lecsóba így ötödikben. Tanulni kell itthon is.  Nem keveset. Általában vacsifőzés közben tanulunk...
A töritanár minden második órán írat egy röpit... és nem egyszerűeket. Nem szeretem az efféle kikérdezést. Szigorúan pontoz... így már sikerült négyest is beszerezni.
Természetism. tanárnéni érdekesen jó fej... minden órára vinni kell valami érdekességet amiről tanulnak. Hol egy szőlőindát, diólevelet, vöröshagymát, káposztát... ma pl csírázó burgonyát.... egy hete borogattam vizes zsepivel egy árva krumplicskát... de volt rajta 4-5 kicsi csíra... Haha... következő órán gilisztát tanulják... naná, hogy viszünk...
De legalább élvezik az órákat. Szigorú egyébként,  minden órán van szóbeli felelés.
Informatika tanárbá, ugyanaz aki eddig volt. Szintén röpdoga írató. Nem szeretjük... szó szerint kell tudni...
Többiről sokat nem tudok, angol szavak mennek, magyarból a Pál utcai fiúk a kötelező...
Na ennek örömére beneveztem Zozit egy olvasóversenyre, levelezős... ugyanez a téma. Szerintem menni fog, az olvasás soha nem okozott gondot. Most inkább ott a vita, hogy tankönyv helyett is olvas... hol Ropit, hol más régi kedvencet...
Nagyfiúsodik brutálisan... nyílik a szája rendesen. Vissza-visszapentyog... Nem tetszik valami akkor nagyon védi a maga igazát. De ez így van jól. 

Most októbertől már minden szakkör beindult. Zozi talált egy szabad órát kedden délután, könyvtáras olvasókörbe jár. Na ott jó helyen van. 

Zeneiskola is teljesen jól illeszkedik, nincs okom panaszra. Marci is szereti. Bár a gitár a főtárgya, de citerázik ő is. Meglepően ügyes. G bácsi szerint nincs annyira összeszedett, mint anno Zozi volt, de jó vele dolgozni.  Itthon lelkesen bemutatja a tudományát, így a gyakorlás is le van tudva.
Zozinál egyre több a gitár, fogalmam sincs, honnan tudja, de tudja. Ritkán veszi itthon elő... nagyon kevés az idő rá... sajnos...

Holnap Marcinak szüretibál... (késői szüretelés biztos)
Az osztályban tartják,  süti, üdítő,  buli.
Zoziéknak két hete volt, az egész felső tagozat együtt.  Tánccal készültek. Breakeltek... beszöktem  hogy lássam. Jók voltak. Ja, és este 8-ig tartott a buli... hát szoknom kell ezt még... 😃

Szóval keményen indult az év, de majdcsak belejövünk.
Folyt. köv.

A BUSZ

Igen csupa nagybetűvel. Elkészült a BUSZ.
Marci amikor meglátta egy lego-üzletben rögtön szerelembe esett vele. Egyébként is imádja őket. 
Születésnapjára megkapta. Nagyon sok elemből áll, nagyon részletesen kidolgozott. Így több napon keresztül készült. 
Mostmár csak egy polcnyi biztonságos hely kellene neki.

Az első hét után...

Végülis jól eltelt. Sok volt a lótás-futás ezért gyorsan.

Hétfőn csak táskát és a tisztasági csomagot vitték a fiúk. Akkor kapták a könyveket, így hazafelé jól felpakolva mentünk.
Rövid nap volt, ami nem is baj, mert fél kettőkor összeszedtem a fiúkat és usgyi a zeneiskolába elkapni G bácsit, hogy hangszer órát egyeztessünk.  Kettőre ígérte, hogy jön. Hát mi jóval előtte ott voltunk ami nem is baj, mert így legalább úgy vannak az óráik ahogy szerettem volna.
Zozi szolfézséhez igazodtunk, ami hétfőn és csütörtökön 4 és 3/4 5 közt van. Így Zozi ebéd után kicsit tanul a tanulószobán és elballag a zeneiskolába. Fél 4-től van hangszeren lekocog szolfézsre. Én pedig 4-re megyek Marciért, fél 5-től zenél. Zozi végez feljön  Marci 5-kor végez. Fél 6-ra otthon vagyunk.  És ezt mindkét napra így sikerült beírni!
Van a héten 3 szabad délutánunk. Egyenlőre amíg nem találnak ki valami szakkört.
A hétfői délutánt estét füzetek, könyvek csomagolásával töltöttem, illetve tornacucc, úszáscucc, rajzdoboz Marcinak.

Kedden ezt a sok vackot be kellett fuvarozni a suliba. Persze amikor indultunk ömlött az eső. Az autótól 3-szor fordultam Marcinál... ráadásul nem lehetetz felvinni az osztályba, csak a földszinti folyosóra. Így különösen örültem  hogy csütörtökön reggel Marcinak csak a tornacuccát kellett keresni. Meglett, nem veszik el semmi. A földszinti folyosón várta felakasztva, hogy felvigyük.

Szerdán felugrottunk Anyuhoz suli után.  Tavaly is a szerdai nap volt a Mamis nap.  Úgy tűnik most is maradhat. Ilyenkor mindig várja őket valami Mami féle finomság.

Csütörtökön már zenesuli is volt. Jól működik majd a dolog. Zozinak kell beleszokni abba, hogy amikor csak lehet, kapjon elő valami leckét, hogy itthon estére kevesebb maradjon.
Blama volt egyébként... Marciért amikor mentem a suliba egy csurom vizesre izzadt gyereket találtam, akit a homokozó pora is belepett... gyorsan megmosta kezét arcát, de a haja  bakker szó szerint saras volt. Jó kis izzadt szagot árasztott. Amennyire lehetett letörölgettem nedves törlőkendővel, de nem volt az igazi. Hát... így mentünk zeneiskolába... azthiszem lesz egy váltóruhánk a kocsiban...

Pénteken,  vagyis ma reggel... szabin voltam ma  mert időpontom volt dokihoz. Így később keltek a fiúk.  Tudom én, hogy ha 10 perccel később kelnek akkor mire indulunk kb fél óra lesz belőle...
Persze semmivel nem haladtak, az indulás előtti percben Zozi még a fogát mosta... de még fésüljem, vaxoljam a haját. A bejárati ajtót zártam volna amikor kinyögte, hogy nem vett zoknit... 😳
Elképzelni tudom csak  mit gondoltak a szembe jövők rólunk, amíg a kocsihoz értünk. Két rohanó kölyök,  egy bicegő nő. (naná, hogy a bokám kibicsaklott a lépcsőházban) Zozi a kezében egy pár zoknit szorongat. (a kocsiban vette fel)
Na de semmi gáz  odaértünk időben.  Bár necces volt, mert 7 körül bedugul a körforgalom és nincs b terves út.
Szabadságomnak hála, ebéd után összekaptam őket. Most meg a ruhás szekrényeiket próbálom selejtezni...

Ja, és itt az első napos képek. Zozit nem kísérhettem a terembe, (már ciki) így róla csak a ház előtti indulós van...