Haladjunk tovább...

Péntek este volt Zsuzsanna szalagtűző bálja.
Igazándiból nem szeretnék írni róla. (Túl sok feszültséggel járt)

Szépek voltak, szépen táncoltak. Vége. Elmúlt.
Bár miután egy sportcsarnokban volt a távoli képek nem túl jó minőségűek...  de van szalagtűzős,  Apa-lánya tánc, tesós kép. Ráadásul a fiú akivel táncolt már átöltözött mire megtaláltuk.  De azért az utókornak megörökítettük.

Időrendben...

Most az következik,  hogy...

Múlt csütörtökön megtartotta hagyományos Jeunesses – „Ifjú Zenebarátok” hangversenyét a Zeneiskola.
Zozi most nem zenélt, hanem énekelt.
Fura volt nekem, mert eddig még soha nem szerepelt kórusban. Hát jó. Ezt is ki kellett próbálni. Mondjuk van egy olyan sejtésem, hogy amolyan pótcselekvés volt ez, mert az idén ő nem léphetett fel. Márpedig hangverseny Zozi nélkül... olyan nem létezhet 😊
Jó hosszú hangverseny volt. 25 zeneszám illetve kórusmű. De én szeretem. Jó hallgatni.
Előrelátóan Marcit "leadtam" Anyunál, mert ő viszont nem szereti ennyire. Bár inkább azzal van a baja, hogy nem izeghet-mozoghat.

Zozi mondta...

Nézem Zozi tarkóját, van egy ismeretlen pötty.  Világítom kislámpával, hogy mi lehet az.
- Lesz itt egy új anyajegyed. -mondom.
- Jaj de jó. Azért lesz, mert nagyon szeretjük egymást. -válaszolja.
❤

A mai nap jeles nap

Pont ma 10 éve, hogy Zozival kétcsíkosat teszteltem 😊
Vagyis ma 10 éve,  hogy Apácskával -akit akkor még nem így hívtak  😊-  összekapaszkodva, rettentő boldogan itattuk az egereket.
Vagyis ma 10 éve, hogy végérvényesen örökrd megváltozott az életem.

Köszönöm Istenem!

Fantasztikus kisfiúk édesanyja lehetek.
(Ja és bár a 10. blogszülinapig van másfél hónap, de a történet pont 10 éve kezdődött 😊 )

Ma volt...

...a karácsonyi fényképezkedés az iskolában.  Ezért szép ruhában kellett menni.  Reggel amikor készülődtek tényleg csak csodáltam őket. Milyen nagyok már... kész férfisereg vesz körül.
Még most hallottam felsírni őket a szülőszobán..., holnap már mutáló hangú kamaszok... holnapután pedig már felnőttek. Kis szerencsével még a gyerekeiket is dajkálhatom...

Na szóval ezekkel a gondolatokkal túlfűtötten indultunk ma suliba...
Előtte még lőttem két képet. 

Na, ilyenünk is van már 😊

Ma amikor hazaértünk Marci egy apróra hajtogatott papírt adott a kezembe. Kicsit szégyenlősen mosolyogva, de roppant elégedetten. Azt gondoltam, hogy a szokásos rajz, ami szinte mindennapos ajándék.  Aztán modta, hogy A DÓRITÓL kapta. Igen, ilyen csupanagybetűs volt a hangsúly. 
Hát az első szerelmi vallomást rejtette a levélke. Ugyanis nem csupán egy papírdarab, hanem egy levél. (-érted anya?)

Hát már nemhogy nincs kisbabám, mert megnőtt mindkettő... , hanem ilyen kis csajszikák legyeskednek körülöttük...
Na jó, imádom. Jó érzés.  (Mostmég, mert nem olyan komoly meny-jelölt) 

Sajnos vége...

...az őszi szünetnek...

Pedig micsoda csodás napok voltak!

Először is aludtunk. Sokat, sokáig. Azaz aránylag sokáig. Ha a fiúk fel is ébredtek csendben jól elvoltak. Kb 8 körül másztunk ki a finom meleg ágyból.

Volt mindenféle nap.

- Gyakorlós. Ami abban nyilvánult meg, hogy megcsinálták a fiúk a levelezős verseny feladatait. Kicsit olvastak mindketten, Zozi átnézte az informatikát amiből témazáró következik a napokban.

- Zenesulis. Egy délelőtt ott volt Zozi. Mostanában elmaradt egy-két óra, így pótolták. 

- Haverkodós.  Na ebből kettő is jutott. Egyszer nálunk, egyszer Zozi barátjánál. Ott is van kisebb tesó, aki Marcival egyidős. Ugyan kislány, de nem az a csillámpónis típus.  Meg is lepődtem amikor nálunk voltak, mert tartottam tőle,  hogy fogok egy ismeretlen kislányt szórakoztatni.  Hát megoldották.

- Csavargós. Voltuk Halottak napján a temetőkben, gyakorlatilag az egész napot ezzel töltöttük.

- Sportos. Ígértem a fiúknak,  hogy bicajozunk egy nagyot ha jó idő lesz. S bár kicsit fújt a szél,  de kitekertünk a közeli parkerdőbe. Ott persze épp csak kitaposott ösvényeken szerettek volna a fiúk erdőt felfedezni. Na de az idő jó volt, és miért ne? Jól elfáradtunk mire hazaértünk. 

- Főzős-sütős. Készült minden amit kitaláltak. Kakaós csiga, sült tök, sőt még lángos is. Jaaajjj, holnaptól éhezünk megint... 😊

- Egy kicsit dolgoztam itthonról, mert muszáj volt...
- Végre időt szakítottam rá és elmentem rákszűrésre... (nem dícsért meg a dokibácsi... pont 5 éve voltam utoljára)
-Na meg itthon tettünk vettünk.
Két napot Apa is itthon volt velünk, olyankor teljes létszámmal üzemeltünk.

...és személy szerint nagyon fájdalmasak lesznek a következő napok. Olyan nagyon jó volt itthon...

MaiMarci... avagy megáll az eszem...

- Tudom mennyi pénzből lehet telefont venni. Két húszezresből, egy kétezresből, egy ezresből. Az 43000 forint.

Hm...
Jjja...
Khm...

Ahan így már értem miért unalmas,  hogy mások még azt tanulják mennyi 2+3
(De bakker honnan tudja?????)