9 éves ...

Holnap lesz 9 éve...

Hogy is volt?
9 éve ilyenkor  már nem találtam a helyem. Nem fájt olyan nagyon csak olyan sehol nem jó érzés volt.  Ültem a nagy labdámon, a konyhában a széken, feküdtem az ágyon, végül a legkényelmesebbnek a leendő babaszobában elhelyezett jókora fotel bizonyult.  Olyannyira,  hogy szinte az egész éjszakát ott töltöttem mérsékelt fájásokkal.
Hajnalban aztán mintha nedvesnek éreztem volna a bugyimat. Nem voltam egyáltalán biztos benne,  csupán sejtettem, hogy szivárog a magzatvíz. 
Reggel 7-kor pedig ígyis-úgyis jelenésem volt a dokibácsinál, mert már 4 nappal túlléptük a kiírás dátumát. 
Még jócskán vigyorogva indultunk útnak, majd csekkoltunk be a kórházban.  Még az is benne volt a pakliban,  hogy haza leszek küldve. Micsoda naív gondolat  😀
Dokibá megerősítette, hogy igen a magzatvíz csordogál szép lassan.  Méhszáj alig nyitott... Fájás szinte semmi.  Nem baj,  itt ma gyerek lesz. Kaptam valami zselét amitől tágulni kellett volna.  Na persze 😊  Közben kúp (itt nincs beöntés) meg séta.  Eltelt vagy másfél óra, semmi... még a fájások sem voltak kibírhatatlanok. Közben a  szomszéd szülőszobában született egy kisfiú...   úgy kb fél óra alatt...
Dokibácsi úgy gondolta valami hatásosabb dolgot ad. Hát jött az oxi... vele együtt a fájások. Nagyon... már nem mosolyogtam.  Néha megvizsgált valaki hogy állunk, de nem haladt túl gyorsan a dolog. Nagyon bekorlátozta a mozgást az infúzió... labdán ültem egy pár órát... ráborulva az ágyra volt a legkibírhatóbb. Apácska nézte a görbéket, masszírozta a derekam, szóval tartott.  Közben az egyik fájás közben burkot repesztettek, hátha felgyorsulnak a dolgok. Na kb én itt éreztem azt, hogy már maradnék az oldalamon fekve. És kb itt veszítettem el az időérzékemet. Zoli szerint kb egy óra telt el így, hogy nem szóltam semmit csak voltam.  Nem reagáltam semmire. És még mindig nem jártunk csak 3-4 ujjnyinál... Aztán valami történt.  Jött Dokibácsi és mondta,  hogy ki kell venni mostmár ezt a babát. Sajnos valószínűleg egy pár évvel azelőtti méhszáj műtét hegesedése miatt nem fogom tudni megszülni természetes úton Zozit.
Jött egy fiúcska és áttett a kocsira. Kellemesen hűvösnek éreztem a műtőt. Pikk-pakk gerincen szúrtak. Némi hideg érzés, itt-ott rángatás, jókora hányinger és egyszer csak hangos bömbölés. 2008. július 31. csütörtök. 16 óra 47 és hatalmas kisfiú -mondta a szülésznő.  Odadugták a fejemhez egy puszira és vitték mérni, vizsgálni, fürdetni. Oda végig kísérte az újdonsült Apuka. Tényleg nagy baba volt.  3840 gramm és 56 cm.
Engem gyorsan összeraktak, férceltek, majd jött a kétórás megfigyelés. Ott kaptam meg Zozit egy kicsit. Szoptatással is próbálkoztunk, legalábbis úgy csináltuk mintha tudnánk hogy kell  ☺ Később elvitték Zozit,  mert ő fázott, én meg remegtem nagyon az érzéstelenítés miatt. Na meg rettentően fáradt voltam. 
Ennek ellenére valamikor éjfélkor tudtam csak elaludni.

Hát így született meg...
...most meg 9 éves...

Nagyon boldog születésnapot kívánok drága kisfiam!  Egy csoda vagy! A mi első csodánk!

Meglepi

Ma egész nap csavarogtunk. Kellett még egy s más a nyaralásra. Délutánra értünk haza.  Itthon is majd megfőttünk, így nem is csoda, hogy csak pihegtünk és bámultunk ki a fejünkből. A fiúk klasszul elvoltak a szobájukban. Zozi olvasta a legújabb Ropi naplója szerzeményt, Marci pedig labirintust oldott meg.
Egyszer aztán olyan nem megszokott hangokat hallottam. Marci a konyhában ténykedett. Vacsorát készített 😊  Vajas kenyeret párizsival és majonézzel.
Hát a nap legpompásabb falatjai voltak  ☺
Aztán Zozi sem akart lemaradni, így Apa sem maradt éhen 😁

Poroszlón poroszkáltunk...

Kaptunk kölcsön hétvégére egy autót. Egy csilli-villi gyönyörűséget.  Vadi új tesztautó, még csak most júniusban került be a modell az országba.  Innen jött az ötlet,  hogy csavarogni megyünk a hétvégén.  Uticél a Tisza-tó környéke,  azon belül az Ökocentrum Poroszlón.  Ha valaki még nem látta volna,  feltétlenül nézze meg.  Szuper egész napot kitöltő program.  Érdemes a "mindent-bele" fedőnevű belépőt váltani,  mert akkor gyakorlatilag bárhová be lehet menni.  Így mi hajókáztunk, 3D moziztunk is. Az időjárás gyakorlatilag pont jó volt,  amikor odaértünk meleg volt nagyon,  de épp jött egy kisebb esőt hozó felhő, ami kellemesen lehűtötte a levegőt pont akkor amikor mi a 3D-s természetfilmet néztük. Az akvárium gyönyörű,  nagyon élveztük. Szerintem órákig el tudtam volna még nézegetni.
De hogy mi is volt?  Ez...

Hááát ezek a kölykök jól leléptek...

Az elmúlt hetünk gyerekmentes volt.  Ugyanis ManyiMama (Zoli anyuja) feldobta ötletként, hogy menjenek el a gyerekek hozzá egy pár napra.  Még sosem voltak ott nélkülünk,  igaz nagyon hely sem lenne,  de most Józsiék úgyis nyaralni mennek.  Megkérdeztük azért őket is, de nem tiltakozott egyik fiú sem.  Így aztán vasárnap megtöltöttem két nagy táskát a holmijukkal. Hétfőn reggel pedig együtt indultunk,  ők mamázni, én dolgozni...
Kihasználtuk a "magányos" napokat.  Hétfő este moziba mentünk,  szerdán pedig fagyizni meg vacsorázni.
Minden este beszéltünk a fiúkkal telefonon.  Nagyon jó soruk volt.  Amikor forróság volt akkor a lakásban voltak,  estefelé pedig az udvaron játszottak.  Kaptak két paradicsom palántát amit elültettek,  és várták, hogy mikor terem :-)

Eredetileg az volt a terv, hogy csütörtökön hazajönnek,  de Zozi nagyon tiltakozott ellene.  Marci hangján viszont lehetett hallani,  hogy ő már bizony inkább itthon szeretne lenni.  Így azt beszéltük meg Zolival,  hogy úgyis azon a területen dolgozik az nap és bekukkant.  Ha maradni akarnak még egy napot maradhatnak,  de akár haza is jöhetnek.  Így aztán Marci jött, Zozi maradt. 
Itthon vártam őket.  Úgy de úgy ölelt és csimpaszkodott Marci, hogy az nem kifejezés. 
Jaj, nagyon hiányzott már ez nekem. Olyan jó volt végre átölelni.
Pénteken pedig munka után felkaptam Marcit és mentünk együtt Zozóért. Bár ő még maradt volna szívesen,  de szombatra programot szerveztünk és abból nem akart ő sem kimaradni.  Na meg mamának sem árt kiheverni ezt a néhány napot  :-)

Így aztán végre újra teljes a létszám. 

Táska tulajdonos Marci

Nem húztuk-halasztottuk tovább ... megvettük Marci iskolatáskáját.
Márkára, formára ugyanaz, mint Zozié csak a szín és a minta más. Ő már két éve nyúzza,  de még egy évet bőven kibír. 
Vettünk még tolltartókat, tornazsákokat is.
Első lépésként pont elég is  :-)

Imádós :-)

Ez a kép azért készült, mert kellett egy új háttérkép a telefonomra. Ééés annyira jól sikerült, annyira ők.