Éééés, ma 8

Nagyon boldog születésnapot kívánunk Drága kisfiam!!

Meglepetés-party

Ma reggelre meglepetés készült Anyunál.  Feldíszítette az egyik szobát, így köszöntötte Zozit.
Az ünnepelt mit sem sejtve lépett be a lakásba :-)
Ez várta:
Lufik-lufik mindenütt :-)

Előszülinapozás

Idén is mint szinte minden évben,  Zozi szülinapja a nyara idejére esik.  Általában ott szoktuk megköszönteni és ünnepelni. Igen ám,  de idén egy pár mérettel nagyobb ajándékot kapott, mint amit csak úgy vinni tudjunk magunkal. Azt találtuk ki,  hogy hozzuk előre egy héttel a köszöntést.  Így szombaton születésnapot ünnepeltünk.
Volt nagy készülődés,  tervezés,  kívánság-torta, meg minden ami egy rendes szülinaphoz hozzátartozik.

Aztán persze volt nagy öröm is, meg gyertyafújás és minden egyéb. 
Jó volt, hogy így előrehoztuk. Máskor is így kell ezt csinálni :-)

Apás, unokatesós horgászós

Telik a nyár...
Hogy bővüljön a program paletta,  Apácska horgászni vitte a fiúkat csütörtökön. 
Egyedül!!!  (én szegény dolgoztam...  esélyem sem volt, hogy szabit vegyek ki)
De így legalább volt egy igazi pasis nap is.

Reggel nagyon hajnalban ébresztettem őket,  de nem volt gond,  ugrottak ki az ágyból.  Gyors reggeli után indultak is.
Tóalmásra mentek.

Ott találkoztak Apácska testvérével, Ők viszont vitték magukkal kislányukat Lillát, és az unokájukat Atit is, aki Marci Keresztanyukájának kisfia. :-)  Gondolom mindenki tudta követni :-D

Szóval jó kis banda jött össze. 
Hogy mennyire lehetett velük így bírni, azt nem tudom, de a fényképek elég vidámra sikerültek.
Zozi 20 halat fogott, keszegeket, kárászokat. Marci is hatot. Így mindenki roppant elégedett volt.  (Én is, mert nem hozták haza. :-))
Na meg rohangáltak, bohóckodtak egész nap.
Retkesen és nagyon fáradtan jöttek haza.  Itthon szinte csak fürödtek és lefeküdtek. Milyen meglepő...  Egyiket sem kellett ringatni... :-D

Vízicirkusz

Nem,  nem az időjárásra célzok :-)
Bááár ahhoz is lenne kedvem. 

Na szóval,  már régóta szerettem volna elvinni a fiúkat cirkuszba. De kb két éve, amikor hasonlót terveztem,  vagyis majdnem hasonlót, -egy utazó cirkusz volt a városunkban- Marci már a látványától is sikítozni kezdett félelmében.  Így akkor ejtve lett a dolog. 

Idén Zoziék az osztálykiránduláson a Fővárosi Nagycirkuszban is voltak.  Nagyon tetszett neki.  Csak mesélte, mesélte az élményeket. Marci pedig tátott szájjal hallgatta.  Sőt, mondta, hogy menjünk el mi is. 

Minden évben van rá lehetőség, hogy a munkahelyem által kedvezményesen vásárolhassunk jegyeket a Fővárosi Nagycirkuszba. Minden egybevágott, jött júniusban az email,  hogy most is lehet jelentkezni.  Már nyúltam is a telefonért, lefoglaltam a jegyeket. A szerencse úgy látszik mellettünk állt,  mert szerintem a legjobb helyen ültünk.  Pont az igazgatói páholy fölötti sorban. 
Az előadás pedig az Atlantisz gyermekei című vízicirkusz volt. 

Bár kissé,  na jó nagyon elkeserítő volt az idő, és maga az út sem volt élmény. 

Viszont a műsor,  az valami fantasztikus volt.  Csak bámultam, vigyorogtam, lélegzet-visszafojtva izgultam,  csodálkoztam,  tapsoltam. De nem csak én,  hanem mind az öten. Nem is tudnék választani,  mi tetszett legjobban,  mert hihetetlenül színvonalas előadás volt.

Valamikor kicsi voltam amikor egyszer voltam itt. Zoli még sosem. A gyerekek meg főleg nem. 
Nagyon nagy élmény volt.

És Marci? Kicsit tartottam tőle, hogy előjön a félelme, de annyira lebilincselő volt a program,  hogy eszébe sem jutott. 

Nagyon hurrá... :-)

Ma voltunk Marcival ismét szemészeti kontrollon.

Éééés 100%!!!!!!!!!

Nincs takarás tovább, nincs szenvedés!

Ősszel megyünk újra, és reménykedünk,  hogy ne romoljon vissza.  Ha mégis akkor újra takarni kell.  De ez természetesen nem így lesz.  Ugye?