Félévi bizonyítvány

Micsoda öröm olvasni... :-)

Dicséretben részesült: matematikából és ének-zenéből.

Kiválóan megfelelt: ...nem sorolom... az összes többi tantárgyból :-)

Marcinap :-)

KicsiKincsem!!
Nagyon boldog névnapot kívánunk!!

Óóó, de pasi :-D

Szombaton kirándulni szerettünk volna... naná, hogy akkor esett a hegyekben ónoseső, és fújt erős, metsző, hideg szél... nem mertünk elindulni.

Helyette némi elemózsiával pakoltuk meg a bevásárló kocsinkat egy közeli bevásárló központban. 
Itt történt a címadó kis epizód is.

A húsospultnál álltam sorban amikor arra lettem figyelmes, hogy Marci először kicsit bátortalanul, majd egyre bátrabban integet egy kislánynak. Kb 3 éves lehetett, a szülei bevásárló kocsijában állt.
Az integetést felváltotta egy óvatos puszidobás, ami nem maradt viszonzatlanul. Mindketten kacagtak hangosan. Édesek voltak. Majd Marci egy hirtelen mozdulattal odaszaladt egy puszit adott a csöpp lánynak, majd visszajött. ...épp végeztem, indultunk. Még intettek egymásnak egy utolsót :-)

Később kérdeztem Marcit, hogy ismeri-e a kislányt. A válasz: -Nem. De olyan szép lány volt. :-)

Még kicsit december 3.rész: Szilveszter

Két ünnepközt munka volt... Apának is, nekem is. Mi ilyenkor nem kapunk szabit már... ez van...
Szilveszterkor nem is terveztünk semmi különlegeset, otthoni bulizgatást csak.

A 31-e rövidített munkanap volt.  Amikor hazaértünk mindannyian, készítettünk salátákat és sonkatekercseket. Volt üdítő, pezsgő.
Bulihangulat igazából csak akkor lett amikor lementünk a régi profi-parkolóba hogy tüzijátékozzunk. Még nem volt túl késő sem, mert nem akartuk a fáradtságtól nyűglődő gyerekeket húzni-vonni.
Zozi imádta, tátott szájjal nézte :-) Marci nem szerette... a második durranásnál ordítva kérdezte ugye nincs több... befogtam én is a fülét, így kicsit jobban tűrte. (másnap ő volt a legnagyobb szájú, hogy milyen klassz volt a tüzijáték)

Ezután társasoztunk, ettünk, próbáltuk eltölteni a hátralévő időt az évből. Zozi kivételével szép sorban mindenki kidőlt.

Éjfél előtt pár perccel riadót fújtam. Marcit nem lehetett felrázni sem :-) így vele csak reggel koccintottunk.
Mi viszont pezsgőt bontottunk.

A gyerekek ablakából remekül lehetett látni sok tüzijátékot, azokat nézegettük sokáig.
Mi így köszöntöttük az új évet.

Még kicsit december 2.rész: Apácska szülinapja

Épp csak szusszanunk karácsony után, máris itt a következő ünnep: Apa szülinapja.

Idén az volt a kívánsága, hogy kiránduljunk. Jó választás volt. Nem tudta előre, de volt meglepi is.
Nati barátnőm  (még a koleszos évekből a barátság) segítségére volt szükségem. Sok minden más mellett bőrrel is foglalkozik. Így nem volt kérdés, hogy Ő készíti el Apácskának az új ijász alkarvédőjét. Szuper szépre sikeredett. Itt is köszönöm Nati ♥

A kirándulás sem maradt el. Bár aznapra ígérték a havazást nem tántorított el minket útnak indultunk. Agárd volt az uticél. Azon belül a thermálfürdő. Már néhányszor megfordultunk itt, most sem volt csalódás. A gyerekek is jól érezték magukat. Bár nem épp vizibolha egyik sem... a végére nagyon belemelegedtek a pancsolásba.

Nagyon szimpatikus, hogy van egy játszóház is az apróknak, így nem okoz gondot, ha épp ki szeretnénk vinni őket a vízből. Elég egy száraz fürdőnadrág és mehet a tombolás.
Na az én két kispasim úgy kiáztatta és kitombolta magát, hogy alig hagytuk el Agárdot már aludtak is :-) Legalább nem kérdezték meg ezerszer, hogy mikor érünk már haza... :-)

Szuper nap volt. Sok-sok hasonló vidám szülinapot kívánok még! Bár a torta elmaradt... de majd pótoljuk valami sütivel :-)

Még kicsit december 1. rész: Karácsony

Nem nagyon írtam a karácsonyunkról, az év végéről... Ennek oka nem más mint némi lustaság :-)

Tehát: Karácsony napján olyan meleg volt, hogy ehhez hasonlóra nem is emlékszem amióta eszemet tudom. (hú ez olyan öreges szöveg :-) de így van)

Délelőtt díszítettük a fát közösen. A nap olyan melegen sütött, hogy az erkély ajtó tárva-nyitva volt egész nap. Normális képet sem tudtam készíteni...
Édesek voltak a fiúk :-) annyira de annyira lelkesen díszítettek, pakoltak, hogy le a kalappal.

Amikor volt némi hangoskodás elég volt annyit mondani, hogy megijed a Jézuska és nem jön... végülis már napok óta ez volt a vesszőparipám...

Délután szépen felöltöztünk és megnéztük Maminál (Anyukám) volt-e már a Jézuska, mert hozzánk még nem érkezett meg.
A kicsik előre mentek a lépcsőházba, mi addig Apácskával beóvatoskodtuk az ajándékokat a fa alá.

Maminál persze volt nagy öröm :-) szuper ajándékok :-)
Ott volt az Öcsém és a Bátyám is :-) kicsit sztorizgattunk, aztán siettünk megnézni mi a helyzet otthon.

Ahogy nyílt az ajtó mindkét gyerek mintha kilőtték volna őket rohantak a szobába. Volt ám boldogság :-) Sok-sok mindent kaptak. Csupa olyan dolgot amire vágytak :-)
Csak néztük őket, az örömüket, a csillogó szemeiket. Jó volt látni hogy még hiszik a csodát. Még annyira lelkesek. Olyan jó ez így.

Másnap hajnali ébresztő volt, készülődés ezerrel. Mamát, (Zoli anyuját) Józsiékat (testvérét és családját) vártuk. Jöttek :-) Felpakolva ajándékokkal. Ismét boldogság, öröm. Lilla unokatesóval remekül eljátszottak. Előkerültek még tavalyi társasjátékok is.  Jól sikerült nap volt.

Karácsony második ünnepe minden évben Papánál és Mamánál (Apumék) van tartva. Ebédre gyűlik össze a család. Idén is így volt ez. Itt is ajándékok, csillogó szemek. Ebéd után játék kifulladásig. Itt Zozi és Marci a legkissebbek, de a nagy kamaszok is tudnak ám autózni a terített asztal alatt :-)
Mi nagyok pedig beszélgetünk.

Hát így megy ez évről-évre. Ez a mi karácsonyunk.