Vége. Tegnap volt az utolsó suliváró foglalkozása Zozinak. Szinte minden szerdán ott volt Zozi. Két alkalommal hiányzott csak. Megismerték mindhárom tanító nénit, kicsit egymást is. Már név szerint szólították őket/egymást régóta. Kicsit bepillanthattak az iskolások világába,volt matek, torna, úszás, informatika, angol, német, és "feladatlapos" óra. Már tökéletes magabiztossággal eligazodnak az iskolában, tudják mi hol van.
Betelt a Suliváró napló... sőt, Zoziéba már nem is fértek a megjelenést igazoló nyomdák...
Hétfőn kezdődik a beíratkozás...
Menthetetlenül nagyfiú lesz már az én Kincsem...
Jó lesz?
Hát remélem... bízom benne nem csal a megérzésem.
A tanítónéni akit választottunk kedves, fiatal, de már nem pálykezdő, szigorú, de mégis anyáskodó. ...és ami a legfontosabb: Zozi imádja (bár szerintem ez kölcsönös)
azon morfondíroztam, hogy így leírva, nagyon férfias szép neve van....
VálaszTörlésNagyfiú.... tényleg :)