Kapaszkodj MiniManó
Levelet kaptunk tegnap. Nagy az öröm. Egy álom valóra vált és jó lenne még 4+2 évig tovább álmodni.
Már második napja esik...
-Óóó ezek a pocsolyák akkorák, hogy már horgászni lehet bennük...
Azt, hogy mennyire vártam, azt nem tudom szavakba foglalni sem. Eredetileg egész hétre kértem szabit, de kb 3 hete biztossá vált, hogy nem kapok helyettest... Így az egyik munkatársammal egyezkedtünk -Ő is kért szabadságot és helyette sem kaptam senkit. Szóval kettéosztottuk a hetet/és magunkat... én helyettesítettem őt 3 napig, ő pedig engem a maradék két napban. Húzós így nagyon, de kicsit jó már a gyerekekkel lenni.
De, hogy ne legyen teljes a boldogság Marci tegnap köhögni kezdett... szokatlan módon és hangon. Nem is hurutosan, nem is szárazon, de nem is krupposan... Az éjszakát nem nagyon jellemezném pihentetőnek... :-( Nagyon nehéz volt megállni, hogy reggel ne vigyem el a midokinkhoz... de volt egy olyan megérzésem, hogy nem szabad, úgysem vizsgálja meg rendesen... A doktornéni akihez szívesen viszem délután rendelt ma. Így delelés illetve nemdelelés(mert nem volt hajlandó elaludni) után indultunk is. Kicsi drágámnak Asztmatikus hörghurutja van... :'( Szegény Marcifiú egy újabb gyógymóddal ismerkedhet meg. Maszkot kapott és Ventolin befúvót. Szerencsére a hangulata jó, ma kétóránként, holnaptól naponta négyszer két puffot kell kapnia, és mehet tovább napi kétszer a köptető szirup. Nem szaladgálhat. Még jó, hogy ilyen eszement szeles idő van odakint, mert így nem kívánkoznak ki. Kedden látni szeretné a doktornéni... Szóval belekezdtünk a szünetbe... és a makro-szabadságba. Holnap már Apácska is csatlakozik hozzánk, így extrahosszú hétvégézhetünk együtt.
Házassági évfordulós ajándékunk egymásnak :-)
