Húsvét után

Nem akarok -és nem is tudok- semmit írni a húsvétról. Eltelt, mint minden ünnep, rohanósan, sietve, de végül nagyon-nagyon élménydúsan. Dögfáradtak vagyunk, de egyszer... majd... úgyis kialusszuk magunkat... (hihihaha)
Na akkor képek (amik természetesen kattra nőnek)

Íme az ötösünk. Két éve pont így húsvét reggelén csináltunk egy hasonlót.


Szintén húsvét reggele, Épp Marcinak mutattuk meg, milyen jókat ehet majd, ha nagyobb lesz... (na ez nem igaz, mert meg is kóstolta) De a kép szerintem tuti :)


Zozikám megtalálta Lilla vonatkészletét, ennek örült annyira. Hiába máshol sokkal érdekesebbek a játékok, mint otthon. Nem is láttuk szinte egész nap...


Zsuzsit épp megzavartam játék közben.


Lillácska az unokatesó hihetetlenül gyönyörű szemeivel hódított.


Evelin, Marci keresztanyuja, nagyon jól elszórakoztatta a gyereksereget. Mi meg élveztük a láblógatást :) Na meg nem utolsósorban tudtunk beszélgetni kicsit.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!

Minden kedves olvasónknak

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk!!

Nekünk 8...

Marci 8 hónapos lett :)

Íme Ő...

Jelentem...

...lusta korszakomat élem. Vagy tavaszi fáradság?... olyan nehezen indulok neki bárminek is, de ha nekikezdek akkor nincs megállás.

Túl vagyok a műtéten, jelenleg kissé feldagadt/kékben pompázó állal rendelkezem, így nem nagyon vágyom emberek közé. ...és fáj...piszokul fáj... persze ez sem volt komplikáció mentes, így nem engedtek haza csak tegnap. A pasijaim hihetetlen jó fejek, kicsi-nagy egyaránt ügyesen helytállt.  Zozikám este ugyan kicsit sírt, mert így nem volt jóéjtcicizős összebújás, de Apácska ügyesen megoldotta, elaltatta a mi ágyunkban és később teleportálta a saját ágyikójába. Így reggelig aludt is. Marci is nyűgösebb volt egy kicsit, Zoli szerint keresett engem, mert ahogy sétálgatott vele  sehol sem találta a helyét. De ő is szépen elaludt és csak akkor ébredt fel amikor jött a soron következő etetés. Szóval le a kalappal a családom előtt, imádom őket az ügyességükért.

Marci jól belehúzott a fognövesztésbe, gyorsan kibújt még kettő, így hatfogú lett a kis drágám. Szerencsére ezek nem kínozták meg annyira. Súlyát csak saccolni tudom, hogy már bőven 10 kg fölött van, nőtt is nagyon sokat, mert a 68-as ruhákat úgy kinőtte, hogy alig volt egy-két alkalommal használva. Így most 74-80 lett a mérete. Van olyan ruha, amit kivettem Zozitól és átraktam Marci szekrényébe, mert jó is rá... és nagyon lusta. Úgy néz ki a kúszást ő is kihagyja, mert igencsak kezdetleges mászós mozdulatokat vélek felfedezni a mozgásában. Egyenlőre hátrafelé jobban halad mint előre, de majdcsak rájön a helyes irányra :)

Zozival pedig hétfőn oviban voltunk beiratkozni  Először kicsit bújós volt, de a végén már úgy kellett rábeszélni, hogy menjünk haza. Ugyanis be lehetett menni az egyik csoportszobába. Megnézte a mosdót, nagyon tetszett neki, hogy minden olyan apró az ő méreteihez pont illik. Végigpróbálta az összes kisszéket :) Megvizsgálgatta az összes játékot, közben végig ujjongott: -Anya nééézd meeg! Anya ezt nézd! Jó volt látni. Nagyon bízom benne, hogy ez a hatalmas kötődés ami kettőnk közt van, nem lesz olyan nagy hátrány. A választásunk végül a közeli óvodára esett, max ha annyira nem válik be, jövőre átviszem máshova.

Zsuzsi szavalóversenyen volt. ...én pedig nagyon dühös vagyok. Na nem rá, hanem a tanárnőre... Ugyanis kiválasztottunk egy verset. (Romhányi: Marhalevél) Már majdnem meg is tanulta teljesen, amikor magyar órán fel kellett mondani. Az történt, hogy a tanárnőnek nem tetszett a választás, lebeszélte Zsuzsit róla, Romhányival nem szabad indulni, mert nem szereti a zsűri... Szerintem egyenesebb lett volna azt mondani, hogy neki nem tetszik... Már csak két nap volt a versenyig, így nem volt idő új verset tanulni, így egy régebben tanulttal indult. Persze helyezést nem ért így el, nagyon el is kenődött miatta. Pontosabban amiatt, hogy volt egy kislány aki szintén Romhányival indult... Naná, hogy sikeresen... Tanulságként levonta, hogy jövőre nem a tanárnőre hallgat, hanem inkább rám. Hát lehet nagyobbak lesznek az esélyei.

Szerelmi vallomás :)-Zoziszáj 4.

-Egyik összebújós reggelen cirógatja az arcomat. Talál egy apró anyajegyet, nézegeti, símogatja: -Szeletem ezt a pöttyödet :)

-Mindent fölöz a tegnap esti spontán átölelős: -Anya nagyon szeletlek.

Mondtam már mennyire imádom?

-Marci sem különb, ma reggel fekszem az ágyon, hasamon hasal Marci, Ő nem szól semmit bekapja az orrom és jó nagyot beleharap... :) ettől is könny szökött a szemembe :DD

2011. április 7. 11 óra

"Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,

S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom,

hogy szeretlek.

Hogy bármikor történhet Veled, vagy velem valami,

Hogy milyen jó a hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,

És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.

Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,

Arra, hogy mindent tönkre tehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,

S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.

Arra, hogy mindig kell erőnk legyen arra, hogy nevessünk,

és mindig kell idő arra, hogy szeressünk."

Jól tudom, erre a napra SOHA, DE SOHA nem tudok úgy tekinteni mint eddig.

Bocs mindenkitől, de ez a bejegyzés nem kommentelhető.

Nevessünk is- Zoziszáj 3

Miután napok óta nagyon szép az idő, az erkélyajtó sarkig nyitva. Tiltott terület, de tegnap Zozi kiszökött mégis... Megszeppent amikor megszidtam. Magyaráztam neki, hogy egyedül nem szabad kimenni, mert nagyon veszélyes. Azt nem tudom leírni-látni kellene, hogy csücsöríti a kis száját ilyenkor. Ezután rám nézett és tök komolyan mondta:
-Anya ezt nem tudom megígérni.
Hát én köpni-nyelni nem tudtam... először  a választól aztán a visszafojtott röhögéstől...