Tegnap éjszaka Zozikám nagyon rosszul aludt, csak forgolódott, kétszer átjött hozzánk, de amikor visszakísértem azonnal el is aludt. Hajnalban aztán sírva ébredt, éreztem hogy meg-megrándul a kicsi teste. Anya nagyon fáj pocak... mondogatta sírva. Hányt is. Összegömbölyödve feküdt a kezemben, így szundikáltunk a fotelban. Reggel gyorsan összekapartam magunkat és indulás a dokihoz. Valami hányós-hasmenős vírust kapott el. Azt mondta a doki, elég fertőző, így készüljek rá, hogy az egész családon végigmegy a nyavalya. De biztos ami biztos különítsem el a gyerekeket. Adjak sok folyadékot és bármit ehet amit kíván...
Kis Drágám egész nap nagyon rosszul érezte magát. Semmit nem akart enni, de nagyon inni sem. Kortyonként diktáltam bele a gyógyszert is. Szinte az egész napot átaludta. Délután brutál forrón ébredt fel. Lázcsillapító, majd később még egy. Estére nem hogy csökkent volna, emelkedett a hője. Hűtőfürdő, lázkúp. Szegénykém még tiltakozni sem volt ereje a kúp ellen, pedig születésétől fogva nem viseli el. De legalább meg lett az eredménye. Napközben főztem egy kis húslevest nagyon szereti, gondoltam hátha... a levéből megevett kb. másfél decinyit és rá két kekszet. Az egész napos alvásnak köszönhetően alig akart elaludni, fél 11-kor még dumált, aztán persze mégis győztek az álommanók. Vagy az újabb lázhullám... éjfélre megint tűzforró volt. Újabb lázcsillapító, áttörölgettem az arcát, de szerintem nem nagyon érzékelt az egészből semmit, aludt tovább. Szépen lassan csökkent a láza így az éjszaka további részét nyugodtan aludta át.
Reggel a legszebb mondattal nyitott: -anya kész a kávém? :)) Bár csak pár kortyot ivott belőle, de eszegeti a kekszet és issza a narancslevet. A kedve pedig egész jó, csicsereg, játszik, dumál. Időnként leteszi a fejét, megpihen aztán játszik tovább.
Szeretném azt hinni, hogy ennyi volt. Nagyon reménykedem...
Kis Drágám egész nap nagyon rosszul érezte magát. Semmit nem akart enni, de nagyon inni sem. Kortyonként diktáltam bele a gyógyszert is. Szinte az egész napot átaludta. Délután brutál forrón ébredt fel. Lázcsillapító, majd később még egy. Estére nem hogy csökkent volna, emelkedett a hője. Hűtőfürdő, lázkúp. Szegénykém még tiltakozni sem volt ereje a kúp ellen, pedig születésétől fogva nem viseli el. De legalább meg lett az eredménye. Napközben főztem egy kis húslevest nagyon szereti, gondoltam hátha... a levéből megevett kb. másfél decinyit és rá két kekszet. Az egész napos alvásnak köszönhetően alig akart elaludni, fél 11-kor még dumált, aztán persze mégis győztek az álommanók. Vagy az újabb lázhullám... éjfélre megint tűzforró volt. Újabb lázcsillapító, áttörölgettem az arcát, de szerintem nem nagyon érzékelt az egészből semmit, aludt tovább. Szépen lassan csökkent a láza így az éjszaka további részét nyugodtan aludta át.
Reggel a legszebb mondattal nyitott: -anya kész a kávém? :)) Bár csak pár kortyot ivott belőle, de eszegeti a kekszet és issza a narancslevet. A kedve pedig egész jó, csicsereg, játszik, dumál. Időnként leteszi a fejét, megpihen aztán játszik tovább.
Szeretném azt hinni, hogy ennyi volt. Nagyon reménykedem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése