Az első félév

Nem felejtettem ám el :) Készül a többi is...

12-es

Milyen is az én 12 évesem?

Természetesen szép... :)

Sőt, tökéletesen tudatában is van ennek. Reggelenként olykor alig lehet kirobbantani a fürdőszobából :) egy kis hajvasalás, itt egy kis ez, ott egy kis az, illatfelhő száll az egész lakásban :) (szerintem nem tévedek amikor azt írom, hogy néha nem úgy találom a sminkes cuccaimat ahogy hagytam, pedig ezért harapok)

Kamasz...

Olyan igazi vállrángatós, pimasz, magában visszamotyogós, pofákatvagdosós, semmivel és senkivel nem törődős, csapkodós, csaknekemlegyenjó. De valljuk be ki nem volt ilyen...

Álmodozó...

Még mindig... vagyis újra... olyan, mint egy hullámvasút, hol fenn-hol lenn... Ebből következik, hogy:

Nemtanulós...

Néha a hegyeket is megmozgatná, oldalszám készíti a szorgalmikat, gyakorlásokat, néha viszont maga elé meredve csak bámul ki a fejéből.

Rendes-rendetlen...

Időnként előbújik belőlem a gonoszanyu, olyankor bizony szekrénysöprés van, vagy íróasztal takarítás... nem túl sűrűn, csak olyankor amikor már több a lom, mint a hasznos dolog, illetve harapok a szekrénybe koszosan visszatett ruhákért... (nem ezt tanulta) De ha olyanja van, képes hetekig meglepően rendet tartani a szobájában, sőt évi 2-3 alkalommal arra is vetemedik, hogy megkérdezze nálunk kell-e porszívózni :D

Állandóan éhes... :)

Hihetetlen mennyiségű ételt eszik, komolyan többet szedek neki, mint Apácskánknak, de képes fél óra múlva megkérdezni, hogy van-e még valami "csemege"... :) Ehhez képest hihetetlenül sovány...

Könyvmoly... :)

Nem bánom, sőt, nagyon örülök neki, hogy olvas. Mondjuk annak kevésbé örülök, hogy sokszor reggel suliba indulás előtt még a könyvet bújja és 3/4 8-kor szó szerint ki kell lökdösni az ajtón. Szerencséje, hogy alig 3 percre van a suli... de jobban szeretem, ha fél 8-kor elindul. A hétvégék szinte mindig azzal telnek, hogy olvas.

Szerelmes... :)

Bár mostanában elég nehéz nyomon követni a szerelmi életét, mert mire megszokom, hogy ki  az épp aktuális fiú addigra már szakítottak, mire megszokom, hogy szakítottak addigra újra lángol a szerelem. Aztán megkérdezem néhány nap múlva, hogy mi újság pasi-fronton, magába roskadva, úszva a krokodil könnyekben közli, hogy megcsalt-mást szeret- szakítottunk. Igen-igen túl van azthiszem egy igazán nagy csalódáson, de ezt meg kellett élnie ahhoz, hogy megértse szép ez a játék, de néha nagyon fájdalmas tud lenni.

Vízöntő kamasz (január 21. - február 20.)

Mint minden Levegő jegy, lázadó típus a vízöntő kamasz is. Nyíltszívű, szereti az embereket, fontosak számára a barátok, de jóságát sokszor kihasználják, emiatt már korán frusztrációk érik. Jól érzi magát társaságban és egyedül is. Érdeklődő természetű, szereti a különlegességeket, az átlagtól való eltérést. Arra törekszik, hogy jobbá tegye a világot, de legalább ő maga jobb legyen a többieknél. Gyakran kezdeményez segítségnyújtást. Lételeme a természet, ott töltekezik fel igazán. hagyni kell, hogy olykor elvonuljon túrázni. Intelligens és kedves kamasz, nagy álmokkal és tervekkel felvértezve. Nagyon érzékeny típus. A korlátokat nem bírja, szabadságra, rugalmasságra van szüksége. A fegyelmezést nem neki találták ki, az iskolában ebből adódhat gondja. Álmai megvalósításában sem korlátozhatjuk. Optimizmusa nem hagyja el, amihez kitartás is párosul. Nagyon becsületes, nem szeret a másik fölé kerekedni, de kiáll a véleménye mellett. Kamaszként ő a hős szerelmes.

„A gyereknek két dolgot kell adnunk útravalóul: gyökereket és szárnyakat.”

Boldog születésnapot Nanna!!

Szeretném azt hinni, hogy vége...

Tegnap éjszaka Zozikám nagyon rosszul aludt, csak forgolódott, kétszer átjött hozzánk, de amikor visszakísértem azonnal el is aludt. Hajnalban aztán sírva ébredt, éreztem hogy meg-megrándul a kicsi teste. Anya nagyon fáj pocak... mondogatta sírva. Hányt is. Összegömbölyödve feküdt a kezemben, így szundikáltunk a fotelban. Reggel gyorsan összekapartam magunkat és indulás a dokihoz. Valami hányós-hasmenős vírust kapott el. Azt mondta a doki, elég fertőző, így készüljek rá, hogy az egész családon végigmegy a nyavalya. De biztos ami biztos különítsem el a gyerekeket. Adjak sok folyadékot és bármit ehet amit kíván...
Kis Drágám egész nap nagyon rosszul érezte magát. Semmit nem akart enni, de nagyon inni sem. Kortyonként diktáltam bele a gyógyszert is. Szinte az egész napot átaludta. Délután brutál forrón ébredt fel. Lázcsillapító, majd később még egy. Estére nem hogy csökkent volna, emelkedett a hője. Hűtőfürdő, lázkúp. Szegénykém még tiltakozni sem volt ereje a kúp ellen, pedig születésétől fogva nem viseli el. De legalább meg lett az eredménye. Napközben főztem egy kis húslevest nagyon szereti, gondoltam hátha... a levéből megevett kb. másfél decinyit és rá két kekszet. Az egész napos alvásnak köszönhetően alig akart elaludni, fél 11-kor még dumált, aztán persze mégis győztek az álommanók. Vagy az újabb lázhullám... éjfélre megint tűzforró volt. Újabb lázcsillapító, áttörölgettem az arcát, de szerintem nem nagyon érzékelt az egészből semmit, aludt tovább. Szépen lassan csökkent a láza így az éjszaka további részét nyugodtan aludta át.
Reggel a legszebb mondattal nyitott: -anya kész a kávém? :)) Bár csak pár kortyot ivott belőle, de eszegeti a kekszet és issza a narancslevet. A kedve pedig egész jó, csicsereg, játszik, dumál. Időnként leteszi a fejét, megpihen aztán játszik tovább.
Szeretném azt hinni, hogy ennyi volt. Nagyon reménykedem...

Okos, önzetlen nagyfiam

Nagyon friss, alig félórás a történet:
Valószínűleg Marcink fogat növeszt, így keservesek a nappaljaink, éjszakáink. Marci ma szinte reggeltől a kezemben volt, nem használt sem ecsetelő, sem rágóka, semmi a világon, csak nyöszörgött, fel-felsírt fájdalmasan, kedvetlenül... Én pedig a sokadik "átmulatott" éjszakától fáradtan már csak szinte felsóhajtva kérdeztem:
-Ó kisfiam mit csináljak, hogy jobb legyen kicsit?
Zozikám válaszolt nagy bölcsen: -Marci cicit akar.
..kipróbáltuk... és csak suttogva merem leírni is... alszik... (azt meg pláne remélhetem, hogy a tejcsi benne is marad...)
Majdcsak kibújik az a fránya fogacska is.

Ne dőlj be a csendnek!!!

... vagy vidd magaddal a telefonod mindenhova...

Ez a mai nap tanulsága.

A reggeli wellness tízpercet kihasználva Zozikám ismét alkotott. Tökéletes csend, Marci a reggeli evészet után ismét beájult (ez kb. 20 perc) Zozi vonatokkal játszik elmélyülten, gondoltam belefér egy gyors mosdás és egyebek. Végeztem, se sírás, se nyafogás -megkönnyebbült sóhaj. Az ám, Zozi iszkol ki a szobából két kézzel befogva a fülét, mint általában amikor valami rosszat tesz. Értetlenül pislogok, mert nem látom kidobálva sem a dvd-ket, sem a bugyikat-zoknikat a fiókból.

Kérdezem mit csináltál?

Válasz telefonáltam.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jelen esetben ez azt jelentette, hogy az ÖSSZES telefonszámot eltüntette a névjegyzékből....

Csupán az a mázli, hogy ez egy kettes számú telefon (Apácskával közös használatra, mert így ingyen beszélünk), amiben nagyon kevés szám van. Pótolható. Ha ezt a másikkal csinálja az nagyon fájt volna, abban ma már pótolhatatlan számok vannak.