:(

Nem, nem nem!! Nem akarok gondolni rá, nem akarom, hogy az egész napom ezzel legyen átitatva... Pedig megint azzal álmodtam. Mikor adatik meg végre, hogy nem úszva az izzadságban, rémülten ébredek fel és nem pereg újra meg újra előttem végig AZ a nap... Ma két éve volt a balesetünk...

Virágos napom van ma

Apácska kérésére: múlt hét szombaton elmentünk megvenni Apácska álomfúrógépét. Tényleg hiper-szuper, még a panelt is fúrja :) Így történt, hogy végre -sok-sok (de legalább 3 ) hónap várakozás után- felkerült a falra A KÉP . Igen, igen csupa nagybetűvel.  Imádom, mert olyan vidám lett tőle a szoba :) Nna meg egyébként is a napraforgó a mindenem...

Tehát A KÉP: (Zozi épp aludt, így vaku nélkül ennyire voltam képes)

Másik virágos hírem, hogy gyönyörűen kinyíltak a konyhám ablakában a ciklámenek. Olyan jó :) Ráadásul vannak még lepke-orchideáim is, amik gyönyörű új hajtásokat hoztak, így remélhetőleg nemsokára virágba borulnak.

Íme a ciklámenek:

 Amiről pedig nem készültek képek: Szombaton délután Kecskeméten csavarogtunk. Csak olyan minden cél nélküli leskelődős, sétálgatós csavargás volt. Először a M. Center-ben néztük meg a kisvonatot és a törpéket. Vettünk Zozinak csizmát. (végre kaptunk olyat amit a jó magas lábfejére is gond nélkül fel lehet húzni) Apa egyetemen volt a héten, és mesélte, hogy a főteret gyönyörűen ünnepi díszbe öltöztették. Jó lett volna látni, de sajnos nem tudtuk megvárni. Már a közvilágítást bekapcsolták, de az ünnepi díszfényt azt nem. Lehet, hogy csak hétköznap világít? Hideg is volt, szitált a köd is. Viszont nagyon jót sétáltunk a levegőn.

Vasárnap Mamának a névnapját ünnepeltük. Ebéd volt, jól összejött a család. Kicsik, nagyok, mindenki. Természetesen Zozit nyúzták volna, ha Ő hagyta volna magát. De nem, neki most csak én létezem, aztán jövök megint én és megint én, aztán jöhet Apa vagy Zsuzsi. Ez persze baromi jó a lelkemnek :) Nna tegnap este már mondta, hogy nyanya... lesz ebből még anya is :)

Időőőő... ne hagyj itt, rohanjunk együtt!!!

Szédületes gyorsasággal telik az idő. És én azon kapom magam, hogy megint annyi írni/közleni/dicsekednivalóm van, hogy ha estig írogatnék sem biztos, hogy a végére érnék...

Tehát akkor szépen sorban: Amikor a múltkori bejegyzést megírtam azzal fejeztem be, hogy nem tudtunk elmenni kirándulni. Erre amikor aznap este Apácska hazajött a következőket mondta: készíts utitervet hétvégén, ha jó lesz az idő kirándulunk  :) jupijééé, minden álmom így váljon valóra... Bár pénteken nagyon borús esőreálló idő volt, így nem indultunk el. Vagy 9-ig ágyban maradtunk azután együtt főzőcskéztünk helyette. Csodajó nap volt az is. Szombaton viszont sem köd, sem felhő nem volt. Gyorsan szendvicsgyártás, indulás!!!! ....és mentünk... Miután még soha nem voltam Szilvásváradon a Fátyol-vízesésnél, nagyon vágytam oda. Útközben Egerig meg sem álltunk. Ott megéhezett a banda, ettünk, ittunk egy kávét és hajtás tovább.  Amikor a kanyargós részhez értünk Zozi nyöszörögni kezdett. Nem értettem, aludt, kicsit ivott, pelus is tiszta. Nem kötötte le semmi játék, egyre jobban panaszkodott. Szegénykém utibeteg lett... felkavarodott a kis gyomra. Szerencsére néhány percen belül odaértünk, leparkoltunk, és ahogy kiszálltunk az autóból, pillanatok alatt rendbejött. Úgy terveztük, hogy felfelé kisvasúton megyünk, vissza pedig sétálunk. Így is lett, a vonat indulásig megnéztük a bazársort, Zozi szopizott kicsit, sétáltunk. A napocska is kisütött, finom melegen így mi a nyitott kisvonatot választottuk. Nagyon jól tettük :) hihetetlenül szép látványban volt részünk. A végállomáson amikor leszálltunk valami lélekzetelállítóan gyönyörű volt a táj. Sokáig csak ott kódorogtunk, aztán visszafelé vettük az irányt. Természetesen sétálva. Az út egy -nem túl apró- részét Zozi saját lábán tette meg, hol Apába hol Zsuzsiba, hol belém csimpaszkodva. Aztán elfáradt a drágám nagyon és kézben, háton, nyakban, ölben utazott. Majd úgy félúton el is aludt. Na innentől Apával felváltva cipeltük... (nem akartunk babakocsit felvinni, mert nem tudtuk, hogy az útviszonyok megengedik-e, hogy toljuk) Hát nem mondanék igazat, ha azzal dicsekednék, hogy nem volt másnap izomlázam. Ebéd következett. Természetesen pisztráng. Még eddig nem adatott meg, hogy megkóstoljam, de ez annyira, de annyira fiiiiinom volt... (egyébként is imádjuk a halat mindannyian) Na ennek az epizódnak nagy részét is átaludta a kis kincsem :) -lehet, hogy a hegyekbe kellene költöznünk???- Majd a bazárok tulajdonosait gazdagítottuk kicsit, na de tényleg csak szerényen, aztán indulás haza.

Mindenszentekkor a szokásos temetőlátogatás. Reggel korán keltünk, így már 8 körül indulni tudtunk. Először az én nagyszüleimhez mentünk, mert Ők itt helyben nyugszanak. Zolinak a rokonai a szülőfalujában vannak eltemetve, így azt összekötöttük családlátogatással is. Érdekes volt, kicsit félelmetes, hogy Zozi mindkét temetőben nagyon türelmetlenné, nyűgössé vált. Van aki hisz benne, van aki nem, -én igen-, hogy a kicsi gyermekek látják még a szellemeket, a lelkeket. Talán ez okozhatta, hogy csak kapun belül volt extrém mértékben sírós és rosszkedvű. Sem előtte sem utána nem.

A következő napokban végre ELINDULT az én drágám ☺ Már annyira vártam. Édes volt, mindkét kezében egy-egy krumplit szorongatva fel s alá sétálgatott a konyhában. :)) Sajnos ezt nem tudtam sem lefényképezni, sem kamerával felvenni, mert rögtön leült és odamászott, ha meglátta a gépet a kezemben. Minden nap egy kicsit jobban megy kitartóbban, hosszabb távokat, de ha siet valahova akkor rögtön mászni kezd. Egyik reggel lekászálódott az ágyról, mászott ki a szobából. Utána szóltam: Zozi, miért mászol? Tudsz Te sétálni is!! Erre nem hiszitek: rámvigyorgott, felállt és kiment... :)

Múlt csütörtökön voltunk a 15. hós státuszvizsgálaton,  megkapta az oltásokat is. Hát nem nőtt nagyot... 9640 gr és 74,5 cm.  Teljesen arányos baba, nem dagi, de nem is soványka. Itthon kicsit magasabbnak mértem, de gondolom nem lett most annyira kinyújtva a lába. Végülis nem ez számít, hanem, hogy teljesen egészséges.  Dokibácsink csak nézegette, dícsérgette, hogy milyen szép és formás gyerek. (lehet, hogy minden gyereket így megdícsér, de a lelkemnek akkor is nagyon jó volt)

...és a legújabb csínytevés... : ha nem a két szememmel látom nem hiszem el. A tv távirányító nagy kedvenc mint minden gyereknek, ő se legyen kivétel. Persze nincs megengedve, hogy játszon vele, de nem is szoktuk kicsavarni a kezéből. Kis komisz újabban mindig eldugja és ha kérdem, hogy hol van, akkor széttárt karral vigyorog, hogy niccc . Ilyenkor általában megtalálom vagy az ágy alatt, vagy a hangfal mögé bedobva. Most épp láttam, hogy eldugja. Szerencsére, mert szerintem egy életen át titok övezte volna a rejtekhelyet. A házimozi legnagyobb hangfalán van egy lyuk. Oda bele...  Pedig tudja, hogy az tabu, arra még rápillantani is csak titokban lehet...

Végül Zsuzsanna hercegnő: A tavalyi szavalóversenyen elmondott verssel inítja az iskola egy másik iskolában  megrendezett versenyen. Úgyhogy 26-án szurkolásokat kérünk jó sokat. Megkapta a negyedéves értékelést is. Ez még mindig csak írásbeli és ráadásul nem is teljeskörű, mert a fonosabb dolgok, mint matematika, magyar, környezet nem kerültek értékelésre. Szóval minden jó, jól teljesít. Kivéve a magatartás... azt hittem megáll bennem az ütő... órán néha figyelmeztetésre szorul...(magyarán, gondolom be nem áll a szája szokás szerint)  Illetve a szorgalomnál, hogy néha hiányos a felszerelése... Nem akarom magamat mosni, de nem szoktam ellenőrizni csak szúrópróba szerűen, nem szoktam hiányosságot tapasztalni. Minden más tényleg jó, így első dühömben gyorsan leteremtettem, hogy miért is nem tudja lealább órán befogni a lepcses száját, aztán pedig megdícsértem a többiért :)

Ja és megvolt hétfőn a második cisztaműtétem, hétfőn varratszedés. (ha nem hagyom el addigra az összeset. háromból kettő már hiányzik) Ez egy egész bejegyzést megérdemelne, ha rólam szólna a blog, mert egyszerűen minősíthetetlen és roppant elszomorító volt az egész. De vége és remélem soha többet arra az osztályra a lábamat nem kell betennem... (csupán egyetlen hely van ahova szívesen mennék-visszamennék)

Na meg természetesen száz meg száz dolog történik velünk. Reggel még eszemben van, hogy mit ne felejtsek leírni, de ilyenkor egyszerűen elszáll az agyamból... Majd legközelebb jegyzetelek :)