Történések voltak, vannak lesznek is, de alig tudom csokorba gyüjteni. Illetve azthiszem, most jó nagy csokor lesz belőle, mert rendesen összeszaporodott... Nekikezdek, aztán majdcsak befejezem valamikor :)
Egy hete szombaton kirándulni mentünk. Veresegyházán voltunk megnézni és megetetni a macikat :) Miután Apukám méhészkedik, így vittünk nekik igazi finom krémes napraforgómézet. Fantasztikusak voltak, ahogy az odakészített fakanálról nyalogatták, cuppogták le a finom falatokat :) Azthittem Zozi majd fél tőlük, mert igen hatalmasak, de egyátalán! Sőt Ő is fogta a fakanál végét hatalmasakat kacagott rajtuk :) Végig vau-vauzott... Neki most a kutyusok a kedvencei, így minden állat vau-vau. Pedig már néha tudja, hogy a cica-miuuuuuu, a lovacska (na ezt nem tudom leírni ) a nyelvével csattog. Ennyi az állathangtudomány egyenlőre. Miután végigjártuk a macikat, farkasokat, őzeket, megpihentünk kicsit, majd sorra vettük a jókora játszóteret, hintákat, csúszdákat, mászókákat.
Kedden bekukkantottam Csillagbabához egy pár percre :) Nagyon jó volt Csillagom, örülök, hogy láttalak! Mondjuk nem is tudtam utána mi vár rám... A szájsebészetre kellett mennem, mert van két ciszta az ínyemben és azt kell kivarázsolni onnan. Már az is nagyon zokon esett, hogy az előre megbeszélt fél 10-es időpont helyett csak 11 óra után kerültem be a rendelőbe, akkor megkaptam a jó adagnyi érzéstelenítőt, és negyed 1-ig a folyosón zsibbadtam. Hát persze, hogy újabb szuri lett a vége... De ez még csak a kezdet volt, mert arra végképp nem számítottam, hogy vésővel és kalapáccsal verik szét a számat... meg mindenféle válogatott kínzásokat eszközölnek. A végeredmény: szegényebb lettem egy cisztával ( a másikat majd máskor tudják kivenni így lesz mégegy futam) gazdagabb viszont két öltéssel, amit kedden vesznek ki... Eddig nem féltem egyátalán, de most, hogy tudom mi vár rám nem annyira örülök a második találkozásnak...
A szombat nagy meglepetéseket hozott. Zozi megtette élete első lépését. Csak egyetlen egyet, de majdcsak ráérez hogyan kell ezt gyakorolni. Egyre többször látom, hogy hosszabb ideig kapaszkodás nélkül áll, leguggol ha valamit fel szeretne a földről venni. Ha sétálunk már sokszor elég, ha csak az egyik kezem fogja. Ketten voltunk csak, mert Zsuzsi iskolai rendezvényen volt, Apa meg cégesen. Minden nap lemegyünk sétálgatni, levegőzni, ha máshova nem is, de itt a lakótelepen körözünk vagy itt a házunk mögötti füves területen keresünk érdekes ccci virágot, füvet, kavicsokat, megnézzük milyen brrrrrrr motorok, autók közlekednek. Találkozunk a kedvenc vau-vau kutyusunkat sétáltató nagylánnyal, Zozi puszit dobál az idős néniknek :) akik persze olvadoznak :) illetve begyüjtjük a bókokat amikor a tologatható-kormányozható bicajjal hasítja a levegőt természetesen berregve mint aki motorozik :) Tehát a most szombat délutáni portyázás alkalmával hosszasan sétálgattunk a fűben, azthittem majd botladozik benne, de egyátalán nem érdekelte, hogy épp fűcsomóra lép vagy gödörbe. Csomószor elengedtem a kezét és úgy álldogált nézelődött :) próbáltam hívogatni, de csak beledölt a kezembe. Jó kis torna ilyenkor elkapni és feldobni a levegőbe, de Ő imád repülni én meg imádom ahogy kacag olyankor :) Aztán amikor felmentünk tovább folytatódott a bohóckodás, annyi különbséggel, hogy egyet lépett előre és úgy dőlt csak utána :) Sajnos megörökíteni nem sikerült, mert a fényképezőgép nem volt itthon.
... mégpedig azért nem volt itthon, mert Apácska céges horgászversenyen volt. (ilyenkor ámulok-bámulok milyen jó dolgokat szerveznek nekik) Nagyon készült rá. De nem hiábaelhozta az első díjat:) Egész nap jöttek mentek az sms-ek, hogy épp hol tart, mi nagyon szurkoltunk neki itthonról.
Vasárnap lazulós nap volt, Papi szülinapja. Olyan jó volt, hogy nem kellett főzni, csak leülni és enni. Jól végig ettük a menüt, jót beszélgettünk, terelgettük a gyerekeket (bátyám fia-lánya, öcsém újonnan fogadott fia, én kettőm) Zolika mindig ott akart lenni ahol a "nagyok" mindenben benne volt, de szerencsére nem rázták le, hanem mindenki élvezte, hogy ott mászkál utánuk. Estefelé pedig besétáltunk a főtérre, ahol ismét rendezvény volt, ennek a záróakkordja Varga Feri-Balássy Betti műsora. Jó volt nagyon, csak kissé rövidre sikeredett a műsor. Legalábbis én elhallgattam volna őket még egy ideig. Zolika is élvezte, mint minden zenés dolgot. Táncol mindenhogy, ülve, állva, kézben fogva amikor zenét hall :) Zsuzsiról nem is beszélve, barátnőjével erősítették a színpad előtt ugrálók táborát.
