Induljon a tanév

 Két gimisem van... 

Vidám, sikeres tanévet mindenkinek. Sulisoknak kitartást, figyelmet, ...nekünk szülőknek türelmet. 

Uhh... két gimisem van... most voltak picikék... mindjárt felnőnek.. 

Igenigen!

 Boldogság van! Megérkezett a hivatalos értesítés is. Marcinak is sikerüüüült!

Két kőrösiGimis fiam van. 

...és nem mellesleg, az az utolsó mondat nagyon lélekmelengető.

"Szeretettel gratulálok! Isten gazdag áldását kívánom a kőrösi gimis évekre!"

Életjel... vagy valami hasonló

 Hááát... (tudom, nincs hát...)   Jobb címet nem tudok adni... tényleg jól eltűntem. Több, mint egy év telt el azóta, hogy írtam. Mi változott? Semmi... éljük a hétköznapokat, hol nehezebben, hol könnyebben sodródva az árral. 

Zozi rágja a fülem, hogy írhatnám újra a blogot... Nem ígérek semmit....

Akkor vegyük csak sorjában, ki épp mit csinál. 

Zozi: Nagyon a helyén van szerintem. Igazi nagy kamasz. Visszabeszélő, okoskodó, kicsit szemtelen :) de mindezekkel együtt nagyon szerethető, nagyon okos, nagyon önálló. A suliban is úgy érzem jó helyen van, szerintem szeret gimis lenni. Van két jó barátja, akikkel szinte mindent együtt csinálnak. Ők a három muskétás. Imádom őket, mert nagyon jó fejek. Egyre inkább kezdi megtalálni önmagát. Nagyon érdekli minden ami a médiával kapcsolatos. Benne van a gimi MédiaTeam csoportjában, ők tudósítanak mindenféle sulis programról. Zozi is általában videót készít, amit ügyesen meg is vág. Ezek a gimnázium Gimiblogján, FB oldalán, Youtube csatornáján ...stb jelennek meg. Az osztálynak is ő a videósa, minden eseményről ő készít összefoglalót. Közben persze tanul. ...illetve nem tanul... fogalmam sincs honnan tudja az anyagot, de tudja. Nem éltanuló, de a jobbak közt van. Nekem ez elég. Persze nyaggatom, hogy tanulni kellene, de vagy hallgat rám, vagy nem... vagy nem... :)  Hatalmasat nőtt, magasabb már nálam, pedig a 168 cm-mel nem vagyok apró. Borzasztó gebe... nincs ideje enni... Mondjuk nem tökéletesen megoldott az ebéd sem... menza már nincs, 3 körül végeznek szinte minden nap, így mire hazaér és eszik, elég későn van ahhoz, hogy vacsorakor ne legyen éhes. Igyekszem úgy csomagolni a szendvicseket, hogy kicsit fedezze a napi betevőt, de rövidek a szünetek és épp átérnek a másik terembe így vagy elfogynak, vagy nem, de inkább nem. Nyáron a szülinapjára jogosítványt kért kismotorra. Őszre minden meg is lett, kresz, vezetés, robogó. Ügyesen vezet -amikor látom-. Remélem, akkor is ha nincs szem előtt. Bár most pihen a motor az időjárás miatt, de közeledik a tavasz és újra azzal roboghat a suliba. Nagyon klasszul mutat rajta, olyan kis vagány.

Marci: Neki nem könnyű ez az év. Próbál bekerülni a gimibe ő is. Így gyakorlatilag hajtás van. Nincs egyszerű dolga, mert Á néni (osztályfőnöke) tavaly megmondta, hogy akiről megtudja, hogy gimibe készül az ne számítson jó jegyre... bár ezt a szülőknek később cáfolta, hogy csak vicc volt... Mindenesetre elég sok hármast kiosztott..., így ennek megfelelően nem a legjobb félévi bizonyítványt vittük a felvételi elbeszélgetésre. Az írásbeli egész tűrhető lett, a szóbeli elbeszélgetésen nagyon ügyesen válaszolgatott Marci. Tegnap volt az angol szóbeli.3-kor kezdődött, kicsit hamarabb értünk oda, hogy ne kelljen kapkodni. Marci felment a vizsgázó terembe, én pedig épp csak letettem a kabátomat a várakozóban, már jött vissza, hogy kész van. Fülig érő szájjal, hogy nagyon megdicsérték. Úgyhogy még három hét várakozás, akkor kerül fel a gimi honlapjára az ideiglenes névsor. Nagyon jó lenne. Jó kis osztálynak való gyűlt össze az előkészítő foglalkozásokon. Na meg egyre kevesebb kedve van már a jelenlegi osztályába járni... sok kudarc és csalódás éri. Ő is kamaszodik nagyon, vissza-vissza szólogat, durcás, sértődős lett. De a szíve továbbra is aranyból van. A csokiján kívül bármit odaad :) Nagyon magas ő is. Most mérték a suliban, pont akkora, mint én vagyok. Én csak úgy mérem, hogyha szemben áll, már egy vonalban van a szemünk. Kicsit szétszórt, rendetlen néha, de ha összekaparja magát, nagyon a helyén van. Nem alakult ki még semmi igazi, hogy mivel is szeret foglalkozni. Most annyira fárasztó napokat él meg, hogy csak bambul a tv előtt. Zeneiskolába jár még ő is. Épp jövő héten lesz egy városi hangszerszóló verseny amire készül(get). Nagyon nem kell, mert jól megy neki. Illetve a héten lesz egy tanszaki hangverseny ahol együtt játszanak Zozival. Lehet utoljára. Már nincs Zozinak kedve járni. Kicsit olyan elveszett valami érzés, mert ha nem is olyan nagy színvonalú ez a zeneiskola, de jó volt őket ott tudni. Ad egy kis tartást ez is. na meg nem utolsó sorban amikor a városi adventi hangversenyen zenéltek olyan nagyon nagy érzés volt. 

Mi nagyok pedig dolgozunk sokat... nagyon sokat. Bent a cégnél valahogy mindig kevesebben vagyunk, a munka pedig szaporodik. Apácska is elég elfoglalt, szerencsések vagyunk, hogy a fiúk gyakoratilag önjárók. A hétvégék is ugyanazok, továbbra is nálunk ebédel olyankor Papi, aki szerencsére a maga 84 évével egész jó egészségnek örvend. Nem veszi tudomásul a korát, így még mindig kimegy a fiához a műhelybe minden nap és autókat szerel. Most lesz márciusban két éve, hogy Anyu nincs velünk, ugyanúgy hiányzik. Beszélünk a fiúkkal róla sokat. Most épp olyan öblítőt kellett vennem, amit ő használt, hogy Mami illatúak legyenek a ruhák. Nem könnyű nélküle, vagyishát baromi nehéz... de telnek a napok. Néha néha kiruccanunk ide-oda, hátha most ha már jobb lesz az idő, többet tudunk kirándulgatni, vagy csak úgy tekerni egyet.