...valamit írni... Nem azért nem írok, mert nincs mit, csak ... mert csak...
A nálunk levő naaagy-nagy kuszaságban kicsit elveszek mostanság. Zozi időnként tombol. Hát nincs könnyű helyzetben... pont belemászott a dac és hisztikorszakba, plussz még kapott egy kistestvért is. Talán mostanában eszmélhetett rá, hogy ez a bőgőmasina most már mindig itt marad, mert kb. egy vagy két hete mehet ez a hihetetlen üvöltés. (tudom oroszlán, üvöltéssel intézi a dolgokat) Nappal még csak-csak el lehet terelni a figyelmét, de éjszaka, ha nem tudok azonnal ugrani, a harmadik másodpercben szerintem már a szomszédok is ébren vannak... ...biztosan imába foglalják a nevünket... De a másik véglet pedig az, hogy ölelgeti-szeretgeti Zozi Marcit. Próbálom bevonni Marci körüli teendőkbe, ha nyafog Öcsi akkor ringathatja, adhat neki cumit. No ez utóbbit nem kell erőltetni, mert ha kell ha nem mindig nyomkodja Marci szájába :) Ő pedig persze rögtön kiköpi. Erre Zozi: -Óóó Maaarci!! Ááá! Hamm! Na meg lehet őket zabálni ilyenkor. (A kisképek kattra szokás szerint megnőnek)
Hétvégén kicsit kiruccantunk a jó időben megnézni, hogy vannak-e halak. Egy új helyen voltunk, csodaszép, plussz nagyon gyerekbarát is. Játszótér, játszókuckóval, mini-állatkert (tényleg nagyon mini) szépen parkosított kert stb. Zozit és Zsuzsit szinte egész délelőtt nem láttam, csak ha éhesek vagy szomjasak voltak. Marci pedig aludt a jó levegőn illetve amikor nem aludt akkor evett :)
Tegnapelőtt kicsit átrendeztük a kispasik szobáját. Na nem hobbiból tologattuk a bútorokat, hanem, mert Zozi őrült dolgokat produkált... Az ablak alatt volt eredetileg egy fotel. Nagyon szerettem, mert kényelmesen lehet benne szoptatni. Na a kis drágám felmászott rá, onnan a radiátorra, onnan pedig az ablakpárkányra... Mindezt kb 20 másodperc alatt... Én meg minimum két infarktust és három agyvérzést kaptam egyszerre amikor megláttam... Próbáltam higgadtan odamenni és leszedni, nagy és komoly beszélgetés következett, hogy mennyire megüti a kis buksiját ha onnan leesik és akkor bizony menni kell a kórházba. Nagy és komoly bólogatás volt a válasz bocsánatkérő puszival megspékelve. Másnap délelőtt fura hangok a gyerekszoba felöl, kérdezem Zozi mit csinálsz? Válasz semmi... Settenkedek befelé, mit is csinál a fiam, de már csak a függöny lebbenése árulkodott arról, hogy ismét felmászhatott... Így nagyon gyorsan kellett rendezkedni.
Szerdán megejtettem a hathetes kontrollvizsgálatot a dokibácsimnál. Majdnem minden tökéletes. Azért csak majdnem minden, mert valahogy a vérzés csak nem akart elmúlni, hiába vártam. Na erre kaptam gyógyszert. Kiváltottam, és rossz szokásomhoz híven rögtön a betegtájékoztatót olvastam... szoptatás alatt nem ajánlott a szedése, mert a tejelválasztást gátolja... Hát cseppet sem örülök neki, mert így, hogy mindkettő igényt tart a tejcsire épp csak elég... Így aztán csütörtökön amikor tanácsadáson voltunk Marcival a biztonság kedvéért írattam fel egy doboz tápszert... Csak akkor fogom kiváltani, ha tényleg csökken a mennyiség... Na és töredelmesen bevallom, csak esténként veszem be a gyógyszert a napi kettő helyett. Hátha így is elég... És ha már tanácsadás, nagyon meg volt elégedve a doki Marcival, szépen gyarapodik, most 5080 gr és 57,5 cm.
Még egy érdekesség: Anyu hozott át újszülöttkori képeimet :) A kép minősége korára való tekintettel nem túl jó, de elnézhető azért... Íme: Elég Marcis nem???
Ja és vettünk kenyeret. Na ez nem hír, mert naponta szoktunk... De nem ekkorááát :)
Csak, hogy friss Marci kép is legyen, október első napjaiban készült,
így tartja a fejét :)
Itt az erkélyen levegőzött :)
Ez csak úgy...
...És feltétlenül akartam egy csibész-Zozit :) Egyszerűen imádom ezen a képen :)
