Kis betegem...

Csütörtökön voltunk az 1 éves státuszvizsgálaton.  A mi doktorbácsink szabadságon van, de egy tündéri doktornéni helyettesítette. Nagyon alaposan megvizsgálta Zolikát, mindent rendben talált. A súlya: 9400 gr és 73,5 cm hosszú. tehát az elmúlt két hónapban nem sokat (100 gr-ot) gyarapodott. Bár ezt nem is csodálom, mert állandó mozgásban van.Nagyon-nagyon ott kell lenni mellette, mert pillanatok alatt képes hajmeresztő dolgokat produkálni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a lakást nem nagyon szeretném átrendezni, inkább ha lehet így kellene megtanulnia, hogy mi az amit szabad és mi az ami számára tiltott dolog. Az ilyen "apróságok", hogy a dvd-ket minimum naponta kétszer lepakolja, mi pedig vissza, már meg sem lep. A szekrények, fiókok nyitogatása és csukogatása is remek móka számára. Persze félek, hogy az ujjacskáját odacsukja, de valahogy majdcsak ezt is megtanulja... A legkedvesebb a fehérneműs fiókom :) csak úgy röpködnek a bugyik, harisnyák melltartók a szobában :) na de a fiók nem marad üres, kerül a helyükre dvd :DD  Csak tudnám ha ezek ennyire jó dolgok, akkor mit keres a saját szobájában az a töménytelen mennyiségű játék??
picurAnyu kérésére: Az alvás: jó ideje próbálkozunk az alábbiakkal: amióta megszületett Zolika, az esti rituálé mindig ugyanaz. Időben változhat, de sorrendben nem. A záróakkord mindig a szopizás az ágyunkban. Eddig ugye velünk aludt, de egy ideje annyira sokat mocorgott, hogy úgy gondoltam lehet, hogy zavarjuk. Így szépen amikor elalszik, átviszem a szobájába a saját ágyába. Ha felébred, kap cicit (ekkor már nem hozom ki) és szépen vissza a helyére. Persze voltak/vannak/lesznek jobb és rosszabb éjszakák, ha már nem bírom a fárdtságtól, akkor visszaviszem hozzánk. A lényeg az, hogy soha, de soha nem hagyom sírni. Aztán az egyik nap felébredtem hajnalban, hogy hopp világosodik és hol a gyerek? Aludt szépen nyugodtan. ...és ez így megy mostmár jópár napja. Persze tudom nem lesz ez mindig így, de azthiszem kezd végre ráérezni, hogy aludni igenis jó dolog :)  Persze én még ugyanúgy ébredek, meglesem, hogy alszik, ...és nagyon, de nagyon hiányzik a szuszogása, de tudom ennek így kell lennie...
Kicsit visszakanyarodva a dokis témára : :( tegnap délben melegebbnek éreztem a kis testét Zolikámnak. Megmértem gyorsan a lázát, volt egy kis láza. Nem túl magas, de mégis csak láz. Nem is evett úgy ahogy szokott, a kedvenc hami sem kellett. Kapott lázcsillapítót, ez le is vitte teljesen a lázát. Aztán amikor felébredt a délutáni alvásból, megint hirtelen meleg lett... na gyorsan doki. Szerencsére semmi nagy baj nincs, vírusos torokgyulladása van. Valószínű, hogy a csütörtöki tanácsadáson szedte össze... gyógyszert nem kapott, a lázát kell csillapítani. Így persze velem aludt az éjjel. Nem volt semmi, aludt nyugodta, gondolom az esti kúp is altatta kicsit. viszont reggel/hajnalban már hőemelkedéssel ébredt. Adtam Panadol baby-t, most láztalan, és alszik... Az azért biztató, hogy szívesen és sokat szopizik, ez talán gyorsan meggyógyítja ...jó lenne, ha gyorsan rendbe jönne... Istenem egy kicsi láz, és teljesen oda vagyok miatta... Kis Drágámat egész nap a kezemben fognám és le sem tenném legszívesebben... (Ő meg persze nem érti minek is fogdossa valaki mindig a buksiját)

Vegyesvágott

Kivételesen nem a télire eltett savanyúság :) (haha de vicces volt)

Millió a lemaradásom, de próbálom időrendbe leírni a történéseket...

Tehát a július 1-i tervekhez képest 3 (!) hetet késett a felújítás kezdete. Ott kezdődött, hogy a megrendelt csempék, járólapok szállítása 2 hetet csúszott. természetesen a mesterek nem vártak ránk, hanem belekezdtek más munkába. Így az egyik csütörtökön szétverték a fürdőt, de csak a következő hétfőn tudott jönni a burkoló, másnap a vizes, így sokáig tartott az egész. Addig fürödni is Anyuhoz jártunk. ...és pont akkor volt a legmelegebb... Nagyon-nagyon sok ideget le kellett nyelni, mert senki nem úgy akart dolgozni, ahogy azt mi szerettük volna. Ezek roppant apró dolgok voltak (pl. miért akarjuk diagonálban lerakni a járólapot, miért nem jó térhálóban, mert úgy egyszerűbb? aztán, miért akarunk külön kádtöltőcsapot, miért nem jó, ha a mosdó csapja fordítható oda? ) Már a végén csak annyit mondtunk, hogy azért mert mi így szeretnénk... Na mindegy, sokba került, sokáig tartott, szép lett, tényleg gyönyörű, de mi látjuk azért azokat a hibákat, amiket ki lehetett volna küszöbölni. (Nem feltűnőek, de mi tudjuk, hogy hol vannak) DE VÉGE. Pont Zolikám szülinapján reggel végzett a burkoló, így azt mondtam aznap estére nem érdekel, hogy hogyan, de lesz szülinapi tortázás. Nehogymár a Fiam első szülinapja ne legyen megünnepelve!! Igaz, hogy a konyhai bútorok még Zsuzsi szobájában voltak, és csak délután végeztünk a festéssel, de estére legalább az étkezőasztalt a helyére rakva ünnepeltünk. Anyuék jöttek el. Jó nagy a család, így nem is lehetett volna egyszerre hívni mindenkit, mert az egész lakásban sem fértünk volna el. Na meg ugye Aput és Anyut sajnos nem lehet egyszerre meghívni :( Tudnak viselkedni, tuti nem lenne gond, de nem érezné jól magát egyikük sem. (pedig már 35 éve elváltak)

Na visszakanyarodva a bulizáshoz: Miután konyhám darabokban, így a tortát rendeltük. Mindenképp csokitortát akartam, mert azt remekül szét lehet kenni. Szerettem volna olyan fényképet, amikor Zolikám könyékig csokikrémes. De miután az én fiam egy egyéniség, ez nem jött össze... első ismerkedése a tortával annyi volt, hogy a gyertya lángját megpróbálta elkapni. Naná, hogy megégette... nem tudtuk rávenni utána, hogy akár a torta közelébe is menjen.

A legjobban sikerült kép tehát:

Utána játszás végkimerülésig az új játékokkal. Annyi mindent kapott, hogy felsorolni is nehéz.

Másnaptól pakolás és festés, és pakolás és takarítás, és pakolás és pakolás, és pakolás........ Közben eltelt egy hét...

Szombaton folytatódott a bulizás. Na itt már rafináltak voltunk, mert Zsuzsi köszöntését is lerendeztük :) A vendégek: Józsiék, Manyi Mama, Apuék. Azt hittem, majd elfelejtődik a gyertyás-tortás rossz emlék, de nem. Nem tudtuk rávenni Zolikát, hogy hozzáérjen a krémhez. Ez is csokis torta volt, de ez macifejes. Manyi Mama hozta. Volt aznap is millió ajándék, De nehogy vasárnap unatkozzunk, jött a két bátyám családostul, így voltunk ismét jó sokan. Valahogy most úgy érzem, hogy nem szeretnék bulit tartani a közeljövőben.

Hétfőn "romeltakarítottunk".  Ma pedig:

Ismét ünneplünk :) Zsuzsimat :) Ennek örömére végre sikerült becserkészni a gyermekfodrászt, és ma reggel 8-kor Zsuzai "megkopaszodott" na nem teljesen, hanem csak olyan rendes csajos haja lett a korábbi fenekét verdeső hajzuhatag helyett.  Ez is már hetek óta téma volt, mert Ő le szerette volna rövidre vágatni, de én csak hosszú hajjal tudom elképzelni. Szó volt a kleopátrástól kezdve a felnyírtig mindenről, de kompromisszumos megoldás született, ami szerintem nagyon szuper lett :)

Ilyen a csajos Zsuzsi :)

...és még nincs vége a napnak... Apa ma horgászik :) Hoz talán haza halat is aztmondta :))

Frissítés 13:10 :  (Tudtam, hogy kimaradnak dolgok)

Zolikám szülinapi ajándékai amiket mi kaptunk: 

1:   (jaj, csak el ne kiabáljam!) Kb 1 hete az éjszakákat a szobájában tölti. 1 max. 2 ébredéssel :))))))))

2:  megvan a hetedik fog, illetve a nyolcadikat is látni vélem :))

A mai nap, jó nap az ünneplésre

Drága Kislányom! Legyen nagyon boldog a mai napod (is) ! Nagyon szeretlek!

 Zsuzsi a nevét, valószínűleg a kórházban kapta amikor megszületett.  Aztán amikor az én kislányom lett, azt szerettem volna, ha nem egy napon ünnepli a név- és szülinapját. Ezért mi ilyenkor augusztusban köszöntjük.